Buli a kutyás strandon

Halihó ! Sziasztok ! Úgy tűnik, tegnap mégiscsak sikerült megsimogatni Fortuna istenasszony valagát! Még egy óra sem volt, mikor Zsófi megjelent nálunk, pórázra vett bennünket, és dacolva a szemerkélő esővel, elindultunk Tiszafüredre, a kutyás strandra. (Éva anyu és Bogi Zsófi testvére is velünk tartott mit mondjak nagyon jó volt viszontlátni a strandot, ahol tavaly sok szép órát töltöttünk el. Piszok jól éreztük magunkat! Az elején, még csak mi négyen voltunk, akkor még egyszerű volt ránk vigyázni. Ottlétünk alatt Zsófi folyamatosan engem szívatott, de egyáltalán nem bántam! Sőt! Kifejezetten élveztem a dolgot. Újra mentőkutyásost játszottunk, de én megint hoztam a formámat, és kizárólag akkor voltam hajlandó menteni, ha labdát kaptam érte. Cserébe, Zsófi meg is bosszulta az életmentéshez való hozzáállásom, és jó messzire eldobta a vizbe a lasztimat. Úgyhogy néha bizony csak az életem árán sikerült kimenteni a vízből. Mármint a labdát. Jelzem, kár volt, mert fél óra alatt totálisan kinyírtam a lasztit, úgyhogy ezzel az erővel akár hagyhattam volna már az elején beleveszni a Tiszába. Nem fogjátok elhinni, de a második közülünk, aki a legtöbbet úszott, Szaffi volt. Bár szerintem, ez pusztán önvédelem volt részéről, mert így, amíg a vízben volt, legalább nem zaklatta folyamatosan Mogyoró. Mogyi eleinte abszolút nem volt hajlandó bemenni a vízbe, csak úgy, hogy Zsófi bevitte. De ezért, barátnőm igen csak drága árat fizetett. Mert Mogyi küzdött, mint gladiátor az oroszlán ketrecében, és úgy összekarmolta, hogy szegény Zsófi a végén úgy nézett ki, mint aki 100 macskát akart átköltöztetni A-ból B-be. Végül persze, Mogyoró is bejött úszkálni, de ő kizárólag azért, hogy engem leválasszon Zsófiról, és hogy a vízbe se legyen nyugtom tőle. Fél óra elteltével, el kezdtek szivárogni a strandra idegen kutyusok is, akikkel remekül lehetett játszani. Mármint Zokninak, aki be is újított pár új havert. Meg Szaffinak, aki szintén barátkozósra vette a figurát. Hogy őszinte legyek, engem igazából, ha kétlábúak vannak a közelemben, nem igazán érdekelnek a kutyahaverok. Ha labda van a számban azért, ha nincs, meg azért… Én jobban szeretek emberekkel játszani. Ennek ellenére, azért nagyritkán én is csak becsatlakoztam a fogócskázásba. Mogyoró persze, próbált köcsögösködni, de az ebtársak pár morrantással simán lerendezték őgizdaságát. Azt kell mondjam, hogy kellemesen kifáradtunk, és hazafelé mindannyian úgy húztuk a lóbőrt a kocsiban, hogy Zsófi eleinte megijedt, hogy talán a motornak van valami baja. Aztán rájött, csak mi horkolunk. Mikor hazaértünk, még vacsi se kellett igazán, csak estünk össze, mint a colostok.

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon és nagyon a köbön köszönjük Éva anyunak és Zsófinak, na meg persze Boginak is a csodás kirándulást! Olyan jó volt kicsit kimozdulni, és nem a gazdit pesztrálni egész nap.