Élvezet a négyzeten

Halihó ! Sziasztok !

Tegnap nem semmi nap volt! Kétszer is voltunk kapun kívül!!! És most nem arra gondolok, hogy kisétáltunk a kapu elé megnézni, hogy odakint milyen idő van, hanem tényleg sétálni voltunk. Egyrészt, már kora hajnalban elindultunk, hogy a pusztulat melegre hazaérjünk. Hát ez csak hellyel-közzel sikerült mert fél kilenc volt mire hazaértünk, de a gazdi már izzadt, mint qrva a gyóntató székben. Amúgy, szép kis kört tettünk meg. Kár, hogy egy részén rabláncon voltunk. Az volt, hogy a bicikliút felé mentünk sétálni, és az elején még tudtunk szabadon rohangálni (ahol földút is volt), de később sajnos, muszáj volt, hogy a gazdi pórázra vegye két ebtársamat, mert a bicikliút jogos tulajdonosai úgy döntöttek, hogy igénybe is veszik a utat, és folyamatosan jöttek, mentek rajta. Nem biztos, hogy örültek volna 3 szédelgő ebnek. Ettől függetlenül azért tudtunk szaladozni is, például mikor felmásztunk a bicikliút mellett levő dombra, amit mi határozottan élveztünk. A gazdi annyira nem, mert a Velencei-tó kihelyezett tagozata azonnal beköltözött a cipőjébe, és ettől kezdve már oly mindegy volt, hogy cipő van rajta, vagy egy lavór víz. Amúgy nem értem, hogy mit nyafog, végül is melegben tök jól jön a vizes hűtés a praclinak. Tudom, mert a patakban mi is élvezkedtünk, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. Amikor hazaértünk, igazából mi elterültünk az árnyékos szobában, és némi kárörvendéssel figyeltük, ahogy a gazdi sürög-forog, meg takarít. Bevallom őszintén, nem ajánlottuk fel neki a segítségünket, bár a részvétünkről biztosítottuk azzal, hogy mindig gyönyörűen a lába elé, meg alá feküdtünk. De ezt csak az egészsége megőrzése miatt tettük! Hogy egy kicsit lassítsunk a tempóján, és így vigyázzon a derekára, nehogy megint megadja magát.

Este fél hétkor Zsófi és Éva anyu fuvaroztak ki bennünket az almári patakhoz, ahol egy jót hancúroztunk. Kivéve a Szaffit, aki már akkor érezte, hogy két óra múlva három csepp eső földet ér majd. Szaffikánk abszolút nem tudta elengedni magát, és folyamatosan azt jelezte, hogy nagyobb biztonságban lennénk az autóban, amelynek épp hazafelé néz az orra. Bezzeg mi, Mogyival, adtunk az élvezetnek! Zokni is jól elvolt, bár ő most az elmebajos kergetőzésben nem vett részt, inkább csak szolidan szimatolgatott, alkalmanként elmondta a véleményét Mogyiról és rólam. Ez a vélemény azért nem volt hízelgő ránk nézve. Zsófi dobálta nekem a botokat, én pedig amikor elbambultam, és nem vettem észre, hogy a víz elvitte az aktuális botocskát, Búvár Kundot kezdtem el játszani, és a víz alatt kutattam az alkalmi játékom után. Gyakorlatilag, többet voltam víz alatti, mint egy gyöngyhalász. A kétlábúak, ahelyett, hogy értékelték volna a mutatványomat, inkább kiröhögtek, és megállapították, hogy kicsit több fizikaórán kellett volna részt vennem. A bosszúm nem is maradt el: gondoskodtam róla, hogy mindenki kellőképpen vizes és saras legyen. Márpedig én nem végzek fél munkát, úgyhogy gondolhatjátok, hogy nézett ki a patakozás után a három nőszemély! Képzeljétek, ma megérkeznek a gazdihoz a könyvek! Úgyhogy most szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy még lehetőség van megosztani a honlapot (www.roxikutyanaploja.hu) , illetve akár ezt a posztot is! Szombaton kisorsoljuk a nyereménykönyvet! Azt se felejtsétek el, hogy aki egyszerre rendeli meg az első és második kötetet, az most kivételesen 10% kedvezményt kap! Ne haragudjatok, most mennem kell. Jobban mondva, nem is nekem, hanem a gazdinak, de igyekszem majd vissza valami könnyfakasztó sztorival!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya