Verset ihlettünk! Mi több! Ódát!
Halihó 
! Sziasztok ! Gyerekek, gyűlnek itt a jó hírek, mint nyári égen a bárányfelhők (Azta! Mekkora romantikus szövegem lett! Figyelitek? Még a végén olyan leszek mint a gazdi!), de most ezek közül egyet se osztok meg veletek 
! Mert egyrészt, furdaljon csak benneteket a kíváncsiság, másrészt meg, semmit se akarok elkiabálni! Azt viszont elmondom, hogy annak ellenére, hogy Szaffi fetrengett kétszer is dögben mégis nekem sikerült kihúzni Zsófinál a gyufát. Jó, Szaffinak meg a gazdi nál. Nem is kicsit. Belengette neki, hogy most már a következő állomás tényleg a fajtamentők lesz. Zsófi meg nekem, hogy soha többé nem játszik velem, mert egy büdös bunkó vagyok! Pedig nem is csináltam semmi rosszat! Szerintem. Én csak játszani hívtam Zsófit, miközben a patakban egy kis füves suvickolással próbálta eltüntetni Szaff dögszagát. Hát én meg farba billentettem. Nem nagyon, épp egy pötit. Mondjuk, a nadrágja a továbbiakban úgy nézett ki, mint ami túl élt egy sárlavinát. Szóval, dolgozatok, míg ezt helyre hozom.Amúgy, készültem nektek egy Igen hosszú beszámolóval, de most inkább azzal dicsekszem el, hogy kaptunk egy verset Sky S.T. írónőtől akinek szintén a Helma kiadónál jelentek meg a könyvei, és nem mellesleg a „Magyar könyv is magyar termék” mozgalom megálmodója. A gazdival amúgy piszokul egymásra találtak! Én azt mondanám, hogy két hülye egy pár, de nem mondhatom, mert akkor tutira kiebrudalna házból a gazdi. Sky-ra egyébként se mondhatnám mert képzeljétek, a vers, amit kaptam tőle, rólunk, a falkáról szól! De főleg rólam! A gazdi persze elolvadt, mint hóember a forró cserépkályha mellett, és most itt meg is osztjuk veletek az első rólunk készült verset!
Sky S.T.:
Óda Roxi kutyához
Roxi egy igen okos kutya,
Általában követi a falka,
De ha még okosabb volna
Ő lenne a gazdi,
Nem pedig Noémi.
Roxinak van esze, nem kevés,
De a gazdi, az egy külön költemény!
Ha nem lenne esze kicsit setét,
Roxi kutya sem írna nevetve
könyvet, s naplót nem vezetne.
Jó páros ők, na, azért ez fontos,
Mert gazdi nélkül mit írjon? Hogy futkos?
De hol a poén, a költemény?
Ha nem veri lábon a hölgyeményt,
vagy nem löki orra, hogy földre érjen az orra?
Roxi kutya, úgy szeretlek,
Megzabállak, majd megeszlek!
Szétröhögöm az agyamat,
Pusszantom a tappancsodat!
Mogyi kutya, figyelj most rám!
Amit mondok, megfogadd ám!
Ne bújj Roxi seggébe be,
Ettől nem lesz jobb a kedve!
Szafi, drága, lusta ebem,
Téged szemem hol keressen?
Csak azt látom, nézel bambán
És várod a jutalom falatkát!
Zozi kutya, perverz jószág,
Boldogítja Szaffi kutyát.
Szorul néha, mint hurokban a nyak,
Sikít, mint kismalac, de azért jót mulat.
Hej, macskák, de jó a dolgotok,
Három kutya rátok nem is morog.
Ha kell, megvéd, még kaját is ad,
De nyalogatni azért ne hagyd magad!
Megannyi történet, egyik jobb mint másik
Még akkor is ha Noémi a bajból ki sem látszik
Mindig van mit írni, meg adni hírül,
Roxi kutya naplója így lesz végül – világhírű.
Hát, Sky, az utolsó sorra csak annyit mondhatok, hogy „ámen!” A többire meg, hogy kösziiiii!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya 
