Hány apától van ennyi eszed?

Halihó ! Sziasztok ! Azt mindig is tudtuk, hogy Szaffika nem igazán tiszta fialás, de a gazdi is bebizonyította magáról, hogy ő se lesz egyhamar a tudósklub rendes tagja. Aztán, ha ezek ketten összefognak, akkor tudnak ám alkotni, de betyárosan!

Az történt, hogy tegnap este Szaffika bezáratta magát a szobába. A gazdi nem vette észre, hogy bent durmol, becsukta az ajtót, ezzel részéről el volt kapálva dolog. Aztán jött a vacsoraidő! Na most, azt tudni kell, hogy a gazdinak még csak a hátsó gondolatában jelenik meg, hogy meg kellene bennünket etetni, Szaff már úgy toporog körülötte, mint a tojó galamb, és közben folyamatosan adja a gyomorhörgést, amivel azt kívánja jelezni, hogy haladjon már a gazdi, mert ő nem ér rá várakozni. Ám tegnap még a hívó szóra sem jelentkezett, konkrétan még a tányér csörgésre sem! A gazdi bepánikolt, hogy valami baja van, és kereste mindenhol. Tán még a szappantartókban is, de sehol nem lelte. Akkor már teljesen idegbe jött, mentünk ki tök sötétben a kertbe, elemlámpával, felriasztva ezzel a már durmolni készülő szúnyogokat, amik boldog örömmel csaptak le a váratlanul érkező vacsorára. De Szaffi sehol! Majd végre a gazdinak felütött, hogy tán csak nem a szobában van bent?! Na, de akkor miért nem vakkantott, amikor szólt a gazdi, hogy vacsora? A gazdi benyit a szobába, Szaffika ott áll az ajtóban, toporog mint csiga műjégpályán, és csak néz nagy ártatlanul a gazdira, hogy hát ő eddig is itt volt, és mikor a nevét hallotta bólogatott, mint a hülye székely gyerek, akinek a szótlansága végül is a vesztét okozta. (Aki a viccet nem ismeri, annak a bejegyzés után elmesélem!) A gazdi megérdeklődte, hogy „Ugyan drága Szaffikám, hány apától van ennyi eszed?”, de barátnőm ekkor már boldogan vetette bele magát a vacsora örömeibe. A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau Roxi kutya