Kellemes és kellemetlen meglepik



Szóval, azt még tudjátok, hogy nagy fürdőszoba-felújítás volt nálunk. Azaz, amikor a Főni visszament dolgozni, a felújításból még csak a szétverés látszott. A gazdi meg, a fejébe vette, hogy mire hazaér készre vágja az egészet. Szerencséje volt, mert a mesterek is belementek a buliba, és mindent megtettek, hogy időben eljészüljön a meglepi. Közben viszont elkezdődött a suli, a gazdi szervezte a vasárnapi díjkiosztót, úgyhogy a lakás kezdett katasztrófa sújtotta területhez hasonlítani, a mi sétáink meg rövidülni, mint nyári napforduló után a nappalok. A lakás „rendbetételéhez” Mogyi is jelentősen hozzájárult, ugyanis ő segített mindent kicsomagolni, majd a csomagoló anyagot milliméteres nagyságára cincolni. Én magam, játékokat, labdákat dugdostam a leglehetetlenebb helyekre, és mindhárman tettünk róla, hogy a gazdi még este 10-kor se tudjon nyugodtan dolgozni. Hajnal 3 magasságában pedig aludni se, ugyanis addigra csutkára elfoglaltuk az összes helyet az ágyon, és nem adtuk olcsón a visszaszerzését. Mindezek ellenére, az utolsó pillanatban, csak elkészült a fürdőszoba! A mester úr távozott délután kettőkor, a Főni meg, érkezett 5-kor. Addigra a gazdi pakkra vágta a lakást, megsütötte a szülinapi tortát, és kb. ötödszörre írta át a másnapi beszédét, mert mindig változott valami. De minden sikerült! A Főni meglepődött, mint borjú az új kapu láttán, közölte a gazdival, hogy egy „köcsög”

, amiért eltitkolta előle, sőt még szívatta is, hogy mennyi munkája lesz vele, mert a mesterek cserben hagyták… Tény, hogy a gazdi életében nem hazudott annyit, mint az utolsó két hétben. Folyamatosan sumákolt, gátlástalanul füllentett, mint politikus a kampányban. A Főni még ki se örülhette magát, eljöve a vasárnap. A gazdi tiszta ideg volt, és hogy teljesen pattanásig feszüljön nála a húr, már reggel elkezdett köhögni, de olyan brutálisan, mintha elfekvőbe készülne. Ennek ellenére, levezette a műsort, csak csendben fulladozott. Egyébként meg, mennybe ment, mert az ünnepségen ő is megkapta az MKMT mozgalom nagykövete címet. Ráadásul a helmás írók közt elsőként! Szóval, most gratulálhattok NEKEM, mert a gazdi nélkülem a fasorban se lenne, nemhogy nagyköveti rangban!



Sajnos, a kitüntetés sem allithatta meg azonban a getvát, ami, mire hazaértek a díjátadóról, teljesen átvette a gazdi fölött a hatalmat. Tegnap is csak feküdt az istenadta, mint egy darab fa. Illetve, nem egészen, mert a fa nem fuldoklik. A gazdi meg igen. Úgyhogy, kivételesen, csak a Főnivel mentünk ki a telekre. Ő dolgozott, mi meg, futkároztunk. A vacsit is a Főni szervírozza már 2 napja…
Ma meg a gazdinak az Eger Tv-be kell menni riportra, de úgy, hogy ne köhögje szét a műsort! Hát, erre befizetek! Szorítsatok neki, hogy összejöjjön, mert ha nem, akkor mi sem állunk meg a szeme előtt.
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya


