Unalom a köbön

Halihó ! Sziasztok !

Na, ha még életetek unalmas napot! Még egy ilyen, és esküszöm, felmondok! Egy reumás, nyugdíjas csiga nemi életében több izgalom van, mint a tegnapi napon a miénkben. A gazdi végig aludta a délelőttöt, csak néha kelt fel fuldoklani. Mondjuk, ezt a részt már tökélyre fejlesztette. Miközben levegõért küzd, izzad, mint qrva a gyóntató székben, fél kézzel a derekát fogdossa (mer’ már csak az hiányzik, hogy az is kiakadjon!), a másik mancsával a hozzá legközelebb álló tárgyat püföli ezerrel, mintha az ütlegek hatására több levegő csusszanna be a gigájaba. Ezen performanszot olyan halálhörgéssel kíséri, hogy a temetkezési vállalkozó már önként, hívás nélkül kiásott egy sírgödröt a szomszédos temetőben, hogy csak bele kelljen lökni, ha végre megszabadul a kíntól, és megfullad. A Főnit meg elzavarta Diósdra a Kiadó falkavezéréért, merthogy délutánra jelenésünk volt az Eger Tv-ben. Ha már Diósd, javasolta, hogy vigye magával Mogyit is, aztán passzolja le a fajtamentőknél, de végül ezt megúszta széllelbélelt haverom. Amúgy a gazdi azért javasolta a fajtamentőket, mert annyira nem értékeli, hogy amikor épp elkezd hörögni, akkor Mogyoró jószándéka jeléül a fejére ül, és a hátsójából kiáramló nem annyira oxigéndús gázokkal próbálja újraéleszteni. Majd miután észleli, hogy ezzel az akcióval csak ront az amúgy is puruttya helyzeten, megfordul, a két mellső lábával ütemesen adja a szívmasszázst, miközben a nyelvét gyomorig tolja le a gazdi levegõért kapkodó száján át. Mindeközben, Szaffi az igazak álmát aludja, és horkolásával próbálja felül múlni a gazdi hörgését. Én meg, csak skubizok, hogy akkor most mi a fuck van, lesz gazdicsre, avagy nem lesz gazdicsre? Megpusztul a némber, vagy nem pusztul meg? Igazán eldönthetné már! Minek ez a huzavona?

Na, szóval, a Főni ilyen körülmények között indult útnak, és szigorúan ráparancsolt a gazdira, hogy amíg ő vissza nem ér, maradjon veszteg, ki se mozduljon az ágyból… A gazdi meg, mint tudjuk, abszolút szófogadó kislány, úgyhogy ahogy a Főni kitette a lábát, elkezdte magát, és a tüdejéből még megmaradt ép sejteket összekapirászni. Felkent magára annyi vakolatot, ami egy romokban lévő várat összetartana, hogy elfedje a rimóci nyúl piros orrához hasonló tokmányát, beszedte a házban fellelhető összes láz – és fájdalomcsillapítót, felragasztott 2 tigristapaszt, majd elindult busszal a stúdióba, mert miért ne. Tulajdonképpen, a tévében már hozta a humanoid formát, csak a hangja volt erősen orrhangzós, ami, ugye, egy logopédusnál azért nem az előnyök közé tartozik.

Mi meg, egész délután arra vártunk, hogy történjen végre valami. De semmi sem történt! Se egy kóbor betörő, se egy alulfejlett tolvaj, de még csak Macs se tette tiszteletét, hogy legalább őt megkergethettük volna…

Ma, azért remélem, jobb napunk lesz, úgy néz ki, hogy talán még suliba is megyünk. Szorítsatok, hogy addig a gazdi ne dobja fel a pacskert!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya