Mi a logopédia?

Kérés: Mi a logopédia? Mi a logopédus munkája?

Válasz: A logopédia a görög „logosz” (beszéd) szóból származik. (Tudjuk, hogy a görögöknél nagy hangsúlyt helyeztek a helyes beszédre, a retorikára, a szónokképzésre.) A logopédiát, mint tudományt, nem is olyan egyszerű definiálni. Vizsgálhatjuk pszichológiai, gyógypedagógusi, nyelvészeti szempontból. Minden meghatározás más-más lényeges szempontot emel ki. Ha mégis röviden kellene összefoglalni, hogy mit takar a logopédia elnevezés, talán legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a beszédhibák megelőzésével, vizsgálatával, diagnosztizálásával, terápiájával, utógondozásával foglalkozó elméleti és gyakorlati tudomány. A meghatározásból is kitűnik, hogy a logopédiai tevékenység folyamat, amely a kommunikációs problémák javításával, komplett személyiségfejlesztéssel, felvilágosítással, prevencióval (megelőzéssel) foglalkozik. A logopédusi munka életkori határ nélkül a zavarban szenvedőkre irányul. (Pl.: csecsemőkor: ajak- és szájpadhasadék, kisgyermekkor: beszédmegindítás, óvodás kor: pöszeség, felnőtt kor: agyvérzésen átesett betegek beszédtanítása, de vehetjük akár a minden korosztályt átölelhető dadogást is.)

A logopédiai tevékenység formái: prevenció (megelőzés), szűrés, vizsgálat, diagnosztizálás, terápiás munka, utógondozás.

A fentiekből kitűnik, hogy a logopédus munkája nagyon összetett és sokrétű. Kiterjed az egyszerű pöszeség javításától az egészen súlyos agysérültek beszédtanításáig. A logopédus nem vonatkoztathat el a személyiségtől. Neki mindig az egész embert kell fejlesztenie, hiszen az embert, mint biológiai lényt sem nézhetjük részleteiben, hanem csak egységes egészként. Képzeljünk el egy gépet, amely meghibásodik. Lehet, hogy pusztán egyetlen alkatrészt kell javítani, vagy kicserélni, de a teljes gép szerkezetének ismerete nélkül ez nem volna lehetséges, de az is előfordulhat, hogy maga a gép egyáltalán nem működne, a kis hiba miatt. Éppen ezért számtalan esetben, a logopédus csapatban dolgozik. Orvosokkal, fogorvosokkal, pszichológussal, pszichiáterrel, audiológussal, pedagógussal karöltve kell a rábízott páciensről (gyermek vagy felnőtt) gondoskodnia.

Érdekesség: A logopédia Magyarországon a századfordulón alakult ki. Ekkor indult meg a beszédjükben sérültek intézményes, gyógyító nevelése és a logopédusképzés. A Népiskolai Törvény nagy hatással volt a logopédiai hálózat kialakulására. Ennek hála nő az anyanyelvi nevelés színvonala, beindulnak a gyógypedagógiai, lélektani és kórtani kutatások.

Roboz József 1891-ben Aradon megnyitotta az „Ortophonikus Intézetet”, az első magyar logopédiai intézményt. Az intézményben orvosi és tanítói tevékenység folyt. Roboz tanulmányokat közölt a dadogásról, siketnémákról és a vakokról.

Sarbó Artúr, ideggyógyász, egyetemi magántanár megszervezte a beszédhibás osztályokat, folytatta a „dadogók és hebegők gyógytanfolyamát”.

1904-ben megnyílt az első gyógypedagógiai tanítóképző.

1934-64. Hibásbeszédűek Budapesti Állami Intézete – ez 1964-től a Beszédjavító Intézet nevet viseli.

1960-ban Kőszegen megnyitja kapuit a Beszédjavító Intézet.

Mindmáig működik az 1981-ben átadott Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Beszédjavító Intézete, Gyakorló Logopédiai Óvodája és Iskolája

Szakirodalom: 

Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000. 

Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest
Gyógypedagógiai lexikon. Szerk: Mesterházi Zsuzsa. ELTE BGGYTF, Bp., 2001.