Beszédfejlődés

Kérdés: Mikor kezdenek beszélni a gyerekek? Mikor indul meg a beszédfejlődés?

Válasz: Az előzőekben már szó volt róla, hogy a gyermekeket már az anyaméhben is érik hatások, már ott kifejlődnek érzékszerveik. Így van-e ez a beszédfejlődéssel is? Bizony így. Igaz, ebben az esetben inkább nyelvi fejlődést mondanék. A beszéd ugyanis nem az egyetlen kifejezésmód. A kommunikációra számtalan más lehetőség is van. Hogy mást ne említsek, ott van például a sírás (ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető beszédnek), mint tökéletes kapcsolatteremtő eszköz. A nyelvi fejlődés tehát már az anyaméhben kezd kialakulni. Ám ekkor a magzat még csak a mozgásával jelezhet az édesanya felé. Megszületése után azonban bővül a kapcsolatteremtés lehetőségének tárháza a sírással, pontosabban sírásnak értelmezett hangokkal. Az újszülött első hangjai élesek, tagolatlanok. Magánhangzók, elnyújtott o, á. A színezetük olyan, mint a sírás. Ezt a környezet valóban annak is értelmezi, jelzésértéket tulajdonít neki. A hangok hatására a környezet közbe lép, ezáltal megerősíti a gyermekben a differenciálatlan hangadást, mint a kínosnak, a rossznak a jelzését. Ez azonban még mindig csak egyféle hangadás, egyféle jelzés. A 6. hétig a sírás differenciálódik, egyre többféle hangadás jelenik meg. Kialakul az „éhségsírás”, a „fájdalomsírás”, az „unalomsírás”, stb. A gyermekére odafigyelő anyuka ezeket a sírásfajtákat tökéletesen meg tudja különböztetni. Egyszer-kétszer még lépre mehet, ijedten szaladhat csemetéjéhez – abban a hiszemben, hogy valami szörnyűség történt vele, biztosan fájdalmában sír ily keservesen – miközben a kis kópé mindössze társaságra vágyik, játszani óhajt. Ám a tanítás – tanulás folyamata az anya – gyermek kapcsolatban kölcsönös. Az anya figyelmével, szeretetével, jelenlétével megtanítja a babát jelezni, a gyermek pedig megtanítja anyukáját a jelzést értelmezni.

A 2-3. hónapban megjelennek az ún. őshangok. A csecsemő minden – a világon fellelhető – hangot kiejt, azokat is, amelyek egyáltalán nem jellemzőek az anyanyelvére.  (Gondoljunk csak kisbabánk gurgulázó, csettintő hangjaira!) A későbbiek során azonban ezek a hangok, miután a környezettől nem nyertek megerősítést elvesznek, kihalnak.

A csecsemő a gagyogás első szakaszában a beszédszerveit egyfajta gyakorlásnak teszi ki, előkészíti a tényleges beszédre. Mindazonáltal az „edzés” mellett a gagyogásnak kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó funkciója is van. Őszintén: van olyan anyuka, apuka, nagymama (és az összes rokon), aki ott tudná hagyni az édesdeden gagyogó gyermeket? Ugye, hogy nem? Ezt pedig a kisgyermek ki is használja: ha társaságra vágyik – és a sírás már nem segít – elő a jól bevált gagyogással. A család apraja-nagyja rögtön a kiságynál terem és önfeledten csodálja az apróságot. A baba viszont azonnal két legyet ütött egy csapásra, mert nem csak a szüleinek szerzett örömet, hanem saját magának is. Kezdetét veszi a játék a hangképzéssel. A játék: utánozza önmagát (önutánzás), ezáltal gyakorolja a hangadás készségét. A hangokkal való játéknak maga az artikuláció az anyaga: az a mód, ahogyan a kilégzéssel, ajakmozgással, a nyelv elhelyezésével különféle hangok jönnek létre. A baba rácsodálkozik a saját maga által létrehozott hangokra, örül azoknak, ezért újra és újra gyakorolja, önmaga és a környezete legnagyobb megelégedésére.

A gagyogás második szakaszában megjelennek a nyelvi különbségek – eltűnnek az anyanyelvre nem jellemző hangok, amelyeket a környezet nem erősített meg. (A siket gyermek ezt a szakaszt már nem lépi meg, mert számára nem volt akusztikus visszacsatolás, ő nem hallotta a szüleit, környezetét beszélni. Ez is egy intő jel a szülőnek: ha a gyermek gagyogása sivár, egyhangú, nem árt óvatosnak lenni, és orvoshoz fordulni. Jó, ha végeztetnek hallásvizsgálatot.)

A „leépített” hangok azonban nem tűnnek el teljesen, csak a háttérbe szorulnak. A gyerekek 6-7 éves korukig tökéletesen képesek kialakítani egy idegen nyelv hangrendszerét. Ezért könnyű egy pici gyermeknek akcentus nélkül megtanulnia egy idegen nyelvet.

A gagyogás fő feladata: előkészíteni az anyanyelvet. Érdekes dolog történik ebben a folyamatban, egy ún. cirkuláris reakció. A baba mond valamit, az anyuka utánozza, erre a baba is elkezdi utánozni a mamát. Ez tulajdonképpen egy jelentés nélküli beszélgetés, kommunikáció, amelyben mindkét fél jól érzi magát. (A felnőtt életben is gyakran találkozhatunk mondandó nélküli beszélgetésekkel, ám ekkor már ez egyik félnek sem esik igazán jól.) Az oda-vissza utánzás során ún. protoszavak jönnek létre, amelyeknek csak a környezet tulajdonít jelentőséget. Ám ezek a protoszavak a valódi szavak „szülei”. Hogy is van ez? A baba mosolyogva mondogatja: au, au. Mire az anyuka boldogan: úgy van, kincsem, szóljál apunak! Apu, apu!

11-13 hónapos korban jelennek meg az első valódi szavak. (Természetesen jelentős egyéni eltérések lehetnek.) Ekkor találkozunk először a szómondatokkal (holofrázisokkal). A holofrázisok olyan szavak, amelyeknek mondatértékük van. Pl.: az apu szó jelentheti akár azt is: jaj, de jó, megjött apu! Vagy éppen az ellenkezőjét is: elment apu.

A beszédfejlődéssel párhuzamosan fejlődik a beszédmegértés is, ami kb. 10-11 hónapos korig globális, azaz együtt kell érvényesüljön a hangsúly, a mimika a szituáció a hangsorral, azaz magával a szóval. A „Mutasd meg a füled!” felszólítást a gyermek pl. csak adott helyzetben (fürdés után a pelenkázón játszva) érti meg és hajtja végre, míg másik szituációban (az utcán, zajos környezetben, nyüzsgő emberek között) egyáltalán nem fog figyelni. Kb. 1 éves kora körül kezdi megérteni a szavakat, felszólításokat szituációtól függetlenül is.

Ezután szépen, lassan elkezd fejlődni a gyermek szókincse. Az élénk beszédfejlődésű gyermekek 16 hónapos korukra akár 30-40 szóval is beszélhetnek. Ám, ha nem így van, az még nem ad okot pánikra! A nyelvelsajátításban rendkívül nagy egyéni különbségek lehetnek. Arra figyeljünk oda, hogy a gyermekünk érti-e amit mondunk, és következetesen használ-e egy-egy szót valaminek a megnevezésére. Ha igen, semmi baj. Türelem, és nem sokára ő is ugyanúgy fog beszélni, mint korábban érő társai. (Lesz még, hogy visszasírja az anyuka a „csendesebb” időszakot!)

Jó tanács: Bármennyire is aranyos a „selyp”, pöszén beszélő gyermekünk, soha ne erősítsük őt meg a helytelen kiejtésben, mert akkor ez rögzülni fog. A gyerekhez mindig tisztán, érthetően beszéljünk. Ne gügyögjünk! A baba csak kicsi, de nem ostoba! Lehet attól kedves a hangunk, hogy nem prüttyögünk a gyermeknek. Higgyük el: a későbbiek során hálát adunk majd azért, hogy mindig érthetően, szépen artikulálva szólunk a gyerekhez. Lehet, hogy egy hosszabb logopédiai terápiát is megspórolhatunk ezzel.

Érdekesség: A kisgyermekeknél megfigyelhetjük, hogy egyesek igen hamar, mások kicsit lemaradva kezdenek el beszélni, igaz lehet, hogy ekkor már teljes mondatokkal fejezik ki magukat. Katherine Nelson ezzel kapcsolatosan végzett vizsgálatokat a 70-es évek elején. Elmélete szerint vannak olyan gyermekek, akiknek a szókincse folyamatosan bővül, egyenletesen haladnak. Ők a korán kezdő gyerekek. Náluk egy-egy fejlődési szakaszban egy meghatározott átlagos mondathossz stabilan jellemző.

A velük szembe állított későn kezdőknél a szókincs nem folyamatosan bővül, s egy-egy szakaszban a rövid és hosszú megnyilatkozások váltogatják egymást.

A korai kezdők több főnevet használnak és ezeket címkézésre használják (megneveznek), míg a későn kezdők inkább az emberi érzelmek kifejezésére és a másik viselkedésének irányítására használják a beszédet.

1-1,5 éves kor körül jellemző, hogy a gyermekek minden hasonló dologra egy fogalmat használnak. Pl.: autó – minden olyan dolog, aminek négy kereke van. A későbbiek folyamán aztán egyre jobban differenciálódnak a fogalmak. Pl.: PIPI – minden repülő, illetve tollas állat, később már a pipit csak a madarakra mondja. Az utolsó lépcsőben megnevezi konkrétan az állatot: galamb, veréb, rigó, stb.

Szakirodalmi ajánló:

• Richter–Brügge–Mohs: Így tanulnak beszélni a gyerekek (Akkord Kiadó),
• David Crystal: A nyelv enciklopédiája (Osiris Kiadó, Budapest)
• Atkinson, R.L. – Atkinson, R.C. – Smith, E.E. – Bem, D.J. – Nolen-Hoeksema, S.: Pszichológia. (Osiris Kiadó, Budapest)