Beszédfejlődés 2.

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy gyermekem a korának megfelelő nyelvi szinten áll? Mit kell tudnia a különböző életkorokban?

 

Válasz: Induljunk ki abból, hogy a gyermekek fejlődésében nagyon nagy egyéni eltérések lehetnek, amelyek még nem nevezhetők kórosnak. Ennek ellenére, Önnek, kedves anyuka igaza van, ha tudni akarja, mikor kell szakemberhez fordulni, vagy mi az, ami még az egyéni eltérések számlájára írható. Ezért most adok egy általános képet, de kérem, ne vegyék ezt szentírásnak. A megadott időpontoktól valóban eltérhet a gyermek fejlődése. Ha kétségei vannak, keresse fel a védőnőt, orvost vagy a logopédust!

A nyelvelsajátításban mindazonáltal vannak törvényszerűségek. A kisgyermek beszédfejlődése meghatározott fázisokban megy végbe, amelyek kezdetének időpontja, ill. időtartama bizonyos határokon belül különbözhet, de sorrendje megbonthatatlan. Mind a hangok, mind a nyelvtani szabályok elsajátításának megvannak a maga szabályai.

Lássuk akkor sorrendben a nyelvelsajátítás menetét!

 

Születés előtti időszak – magzatnyelv

Bizony, bizony, bár mennyire furcsának is tűnik, beszélnünk kell a magzati nyelvről is. Az előzőekben volt már szó róla, hogy a kicsi már az anyaméhben is érzékel és reagál is a különböző érzékletekre. Miért lenne ez másképp a beszédnél? Az embrió érzékeli az édesanya beszédét, és az anya beszédének prozódiai elemei hatnak a magzatra. (prozódia = a hangmagasság, a hangerő, a sebesség és a ritmus nyelvi használata) Ami ennél is érdekesebb, hogy a magzat is képes hangok kibocsátására már a 6. hónaptól. A magzati érzékelés nem részekben különállóan, hanem egészben zajlik Egyik érzékletből a másikba transzformál, (egyik érzéklet a másikba megy át) de mindeközben az idő haladtával egyre differenciáltabbá válik.

Chamberlain kutatásai igazolták, hogy a magzati mozgásoknak kétféle célja van. Az egyik az önvédelem, a másik az individualitás kifejezése és a kommunikáció. Lehetséges, hogy a kommunikációs zavar (más egyéb pszichés betegségekkel együtt) már a magzati életben elszenvedett elutasításból származik, vagy legalábbis ez is a lehetséges okok egyike.

 

Nyelv előtti időszak (preverbális korszak)

Az újszülött már születésekor preferálja a beszédhangokat más hangokkal szemben. Születésük után pár nappal már képesek megkülönböztetni anyanyelvük hangjait más nyelvek beszédhangjaitól. Mindezeket laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok bizonyítják! Ne gondolják hát, kedves anyukák, hogy gyermekükkel csak azután kell törődni, ha már megszületett. Az első pillanattól kezdve sugározzanak felé szeretetet, törődést, beszéljenek hozzá bátran! Higgyék el, a későbbi kapcsolatukat is befolyásolhatja a dolog!

A csecsemő életében 6 hónapos korig reflexszerű, állapotjelző hangadás történik, amelyet nem befolyásol a környezet nyelve. Egyszerűbben: a kisgyermek a világon létező minden hangot kiad, csak a későbbiek folyamán, miután nem nyernek megerősítést, ezek kihalnak. Féléves kortól egyéves korig azok az akaratlagos hangadások a jellemzőek, amelyekben fokozatosan megjelennek a környezet nyelvére jellemző sajátságok. Részletesebben erről a „Mikor kezdenek beszélni a gyerekek?” c. fejezetben olvashat.

 

Egyszavas mondatok vagy szómondatok kora (1-1,6 év)

Igen hosszú fejlődési szakasz, ami alatt a közlés hosszúsága nem, de a jelentésbeli sajátosságai megváltoznak. Az első szavak nem dolgokra, személyekre, inkább a szituáció egészére utalnak, amelyben a személy, a tárgy megjelent, vagy a közlés elhangzott. Egyszerűbben fogalmazva: a baba csak bizonyos helyzetben, mondjuk a fürdés után, a pelenkázón fogja megérteni a „Mutasd meg az orrod!” felszólítást, hosszú ideig más környezetben, szituációban nem. Amikor a gyerek már tárgyakkal játszik, manipulál, kiemelődnek a tárgyak, dolgok leglényegesebb sajátosságai, létrejön az általánosítás egyfajta formája. A szavak ekkor már a különböző helyzeteket alkotó tárgyakhoz, személyekhez kapcsolódnak. A különböző helyzetekben az egyes szavak más-más dologra utalnak. Így az egyszavas mondatok kiemelhetik

• a cselekvés helyét („fürdik”, „pancsi” – Gyerünk a fürdőszobába, anya!)
• a cselekvés tárgyát („pancsi” – Hohó, itt van a szivacs, amivel remekül lehet játszani a vízben!)
• a cselekvést („pancsi” – Hú, de klassz, fürödni fogunk!)

Ebben a szakaszban a gyermek közlését csak akkor értjük meg, ha ismerjük a szituációt, a körülményeket. A szómondatok korában a gyermek nem egyszerűen nyelvi elemeket sajátít el, hanem egyfajta magatartást is: a beszélő – hallgató szerepkörét. Tudja, hogy a beszéd, a beszélgetés ismereteket közvetít.

 

Kéttagú mondatok korszaka (1,6-2 év)

A kicsik különböző jelentéskapcsolatokat tudnak vele kifejezni. Összekapcsolják

• a cselekvő személyt és a cselekvést („Apu el” –Apu elment dolgozni.)
• a cselekvés tárgyát és a cselekvést („Kutyi vau” – A kutyus ugat)
• a birtokot és a birtokos („Maci Évi” – A maci Évié/A maci Évié, aki én vagyok.)

Ebben a korban a gyerekek felfedezik, hogy mindennek megvan a maga neve, tehát a szó egy szimbólum. Ennek külső jele egyrészt a szókincs ugrásszerű bővülése, másrészt nyelvi aktivitás, érdeklődés hirtelen megnövekedése. A szavak jelentése függetlenedik a szituációtól, közeledik a szó társadalmilag érvényes használati köréhez. Egyre kisebb szerepet kapnak a nem nyelvi tényezők.

 

Többszavas mondatok kora (2-3 év)

A mondat alkotórészei közötti viszonyokat kifejező nyelvtani eszközök egész sorának kialakulása és egyre differenciáltabb használata jellemző. Megjelenik a nyelvtani elem, de az adott nyelv szabályainak megfelelő használat bizonyos esetekben csak a fejlődés későbbi szakaszaiban alakul ki.

Jellemző erre a korszakra a „túlszabályosítás”. A rendhagyó ragozású szavakat is úgy kezeli, mintha a szabályosan ragozandó elemek csoportjába tartoznának. Pl. ló – lók, egér – egérek stb. A ragkettőzés is tipikus hibának számít ebben az életkorban. A ragozott formában megtanult szavakat szótőnek tekinti, és újabb ragot kapcsol hozzá. Pl. lovatot, ruhátot.

A korszak végére megjelenik az összetett mondat egyik fajtája, a mellérendelő. A beszédmegértést a kulcsszó-stratégia jellemzi, azaz a kicsi a közlésből felismert egy vagy két szó azonosításával következteti ki az egész közlés értelmét.

 

Óvodáskor (3-6 év)

Jellemző a nyelvtani szerkezetek bonyolódása, az alárendelő mondatok megjelenése, a feltételesség ill. a valószínűség kifejezései. 3 éves kor körül jelenik meg a középfok használata, négyéves kor körül pedig a felsőfoké. A konkrét jelentés mellett folyik az átvitt jelentés elsajátítása is. Ekkor már használják az összes igeidőt, igemódot, tárgyas és tárgyatlan alakokat. A hangsúlyozás még kialakulatlan, eltér a magyar köznyelvi normától. Viszonylag fejlett aktív szókészletük ellenére hosszabb összefüggő szöveg alkkotására még kevésbé képesek.

 

Kisiskoláskor (6-10 év)

Az óvodáskor végén és az iskoláskor elején döntő változás következik be a gyermek gondolkodásában, ami összefügg a beszédfejlődéssel is. A kommunikációs beszéd kiteljesedik, szerepe lesz a gondolkodás, az érzelmek és az akarat szervezésében, fejlesztésében. A 6-8 éves gyerekre még inkább a spontán beszéd jellemző. Beszéd közben főleg a tartalomra és saját magukra koncentrálnak, a nyelvi megformálásra és hallgatójukra nincsenek tekintettel. 

 

Összefoglalva:

ÉLETKOR	TIPIKUS VISELKEDÉS
születés	Fonémaészlelés
	Nyelvi és nem nyelvi hangok megkülönböztetése sírás
3. hónap	gügyögés
6. hónap	gagyogás
9. hónap	szómondatok, első szavak
12. hónap	szavak használata a szülők figyelmének felkeltése céljából
18. hónap	szókincs ugrásszerű növekedése  első kétszavas kifejezések, „távirati beszéd”
24. hónap	helyes válasz közvetett kérdésekre Pl.: Be van csukva az ajtó?
30. hónap	hallgató figyelembevételének megfelelő beszédmódosítás
Kisgyermekkor	nyelvtani kategóriák felismerésének kezdete nyelvtani komplexitás gyors növekedése nyelvtani szabályok túláltalánosítása
Iskoláskor	Nem megszokott szórend megértése Pl. A labdákat elvitték a fiúk. Írott nyelv elsajátítása
Serdülőkor	Specializált nyelvi funkciók elsajátítása

 

Érdekesség: David Crystal: A nyelv enciklopédiája c. könyvéből ajánlom figyelmükbe az alábbi idézetet. „A nyelvelsajátítás kutatásában természetes hangsúlyt kaptak a fejlődés egyetemes jellegzetességei. Számtalan egyéni különbség létezik azonban, és ezeket szintén figyelembe kell venni. A gyermekek tanulási sebessége és stratégiája sokféle ok miatt különbözhet, olyan tényezőktől függ ez, mint nem, intelligencia, személyiség és társadalmi háttér. Léteznek gyorsan fejlődő és lassan fejlődő gyermekek. Nem sikerült azonban még általános következtetéseket levonni, arra nézve miként hatnak e változók a nyelvfejlődés folyamatára. Vannak azonban közkeletű vélekedések. Elterjedt nézet pl., hogy a lányok gyorsabban tanulnak meg beszélni, mint a fiúk, és számos kutató megfigyelte, hogy a lányok nyelvileg általában jobbak gyermekkorban. Az adatok azonban nem tesznek lehetővé egyértelmű következtetéseket. A beszédminták rendszerint nagyon kicsik, és az alkalmazott mércék száma csekély. A talált különbségek feltehetőleg inkább a fiúk és lányok eltérő neveltetésére vezethető vissza, mint fiziológiai vagy genetikai tényezőkre. A szülői stílus és a szülői elvárások sokkal fontosabbnak látszanak.”

 

Szakirodalom:

• Genevieve Painter: Tanítsuk a kisbabát (Medicina Kiadó)
• Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig (Deák és Társa Kiadó Bt)
• „…Hogy szebben beszéljen…” Szülőknek a beszédhibákról, OPI, Budapest, 1982.
• Bittera Tiborné – dr. Juhász Ágnes: A megkésett beszédfejlődés terápiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.
• Németh Erzsébet – S. Pintye Mária: Mozdul a szó…, Logopédia Kiadó, Budapest, 1995.
• Tanácsadó és terápiás tájékoztató beszédhibás gyermekek szüleinek, Tárogató Kiadó, Budapest, 1994.
• Meleghné Steiner Ildikó: Mit tegyek, ha nem beszél? 
• Richter–Brügge–Mohs: Így tanulnak beszélni a gyerekek (Akkord Kiadó),
• David Crystal: A nyelv enciklopédiája (Osiris Kiadó, Budapest)
• Atkinson, R.L. – Atkinson, R.C. – Smith, E.E. – Bem, D.J. – Nolen-Hoeksema, S.: Pszichológia. (Osiris Kiadó, Budapest)