Fejlesztés – hallásfejlesztés

Kérdés: Hogyan fejleszthetem gyermekem hallását? Mikor érdemes elkezdeni a fejlesztést? Lehet-e párhuzamosan több érzékszervet is fejleszteni?

Válasz: A gyermek fejlesztését már az első pillanattól elkezdhetjük. Sőt, mint már az előzőekben szó volt róla, a környezeti hatások már az anyaméhben befolyásolják kisbabánk fejlődését. Igaz, ebben az állapotban azon túlmenően, hogy a legnagyobb nyugalmat biztosítjuk a magzatnak, feltétlen szeretettel várjuk érkezését, beszélünk hozzá, zenét hallgatunk, elkerüljük a káros hatásokat, nem sokat tehetünk. A megszületés pillanatától kezdve azonban már ténylegesen befolyásolni, irányítani tudjuk a csecsemő fejlődését.

Mielőtt a fejlesztéshez fogna, néhány jó tanács:

1. Az első pillanattól kezdve úgy nevelje gyermekét, hogy sikeres lesz. Nincs helye a negatív gondolatoknak! Mindig pozitívan erősítse meg a lurkót! „Vigyázz, leesel!” „Csak óvatosan, ügyesen!” Mindkét mondattal ugyanazt akarjuk kifejezni, a sérüléstől óvjuk a gyereket. Mégis micsoda különbség! Az első felszólításnál arra programozom a gyereket, hogy nem tudja végrehajtani a cselekvést, a másodikban ezzel szemben biztatást kap a feladat megoldásához. Érzi a gyerek, hogy mellette van a szülő, de az önállóságot is biztosítják számára.
2. A nevelés, a fejlesztés mindig a szereteten alapuljon. Soha ne fukarkodjon a dicsérettel! A türelmetlenségnek, a hangos szónak, veszekedésnek, megszégyenítésnek („látod, milyen mulya vagy!”) nincs helye a nevelésben!
3. Ne önmaga megvalósulatlan álmait akarja a gyereken „behajtani”! A kisgyerek is önálló lény, önálló egyéniség. Természetesen hasonlíthat a szüleire, örökölheti azok tehetségét, de lehet, hogy teljesen másfelé fordul az érdeklődése. Engedje, hogy szabadon döntsön: hadd foglalkozzon azzal, amivel ő szeretne. Ne kelljen táncolni azért, mert valaha az anyukája balett-táncosnak készült, ne kelljen fociznia csak azért, mert apuka annak idején remekül rúgta a bőrt! Engedje, hogy fia/lánya kiteljesítse önmagát, s örüljön a sikereinek! Engedje, hogy megtalálja önmagát! Tegye ezt akkor is, ha ez csak többszöri próbálkozás vagy egy hosszabb keresési folyamat eredménye.
4. Ne erőltessék, amire a gyermek még nem érett. Lehet, hogy a szomszéd Pistikéje már mászik, pedig ugyanannyi idős mint az ön gyermeke, aki még csak megfordulni tud? Nem baj. Lehet, hogy beszélni pedig az Ön kislánya fog előbb. A gyerekek fejlődése között hatalmas eltérések lehetnek. Csak azért ne tanítsanak semmit a gyereknek, hogy dicsekedni lehessen vele! Ez az egész nem erről szól! A fejlesztés, a nevelés lényege a maximumot kihozni a gyerekből, de ezt ő sohase érezze kényszernek, mert akkor éppen az ellenkező hatást fogja vele elérni.
5. Talán a legfontosabb: tisztelje gyermekében az embert! Ehhez azt hiszem, nem kell kommentár!

Ezek után lássuk a választ a konkrét kérdésekre. Természetesen lehet, sőt kell is egyszerre több érzékszervet/képességet fejleszteni. Az ember egységes egész. Ezt az egységet a fejlesztés során sem szabad megbontani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájából 25-ben kell a gyermeket tanítani. Erről szó sincs! Napi 1-2 óra bőségesen elegendő. És ne felejtsük el, hogy nagyobb gyerekeknél akár közös főzőcskézés közben is lehet fejlesztő játékot játszani. Arról már nem is beszélve, hogy maga a főzés is fejlesztés! De sorolhatnám az összes háztartási munkát. Ha nem kötelességként tálaljuk a gyermekünknek, hanem egy nagyszerű játék lehetőségeként, máris nyert ügyünk van.

Most nyugodtan felteheti a kérdést a kedves olvasó: „Jó, jó, de egy csecsemővel még nem főzőcskézhetek együtt! Akkor vele nem tehetek semmit?” Dehogyisnem! A fejlesztést a baba 2-3 hetes korában már el lehet kezdeni egyszerű gyakorlatokkal. Ekkora már nagyjából kialakul a napi ritmus, megszoknak egyfajta időbeosztást. Ebben az időben már a baba-mama kapcsolat is stabilizálódni látszik, anya és gyermeke megszokják, kezdik megismerni egymást. S bár az alvási szakaszok ez idő tájt még hosszúak, és a nap nagy részét kiteszik, az ébrenléti szakaszok nagyon jó lehetőséget kínálnak a közös játékra. Arra azonban ügyeljen, hogy a kisbabát soha ne ébressze fel a játék kedvéért!

Az első hónapokban a fejlesztés az érzékszervekre irányul elsősorban. (Az igaz ugyan, hogy bármit is fejlesztünk a beszédfejlődést mindenképpen pozitívan fogjuk befolyásolni, hiszen a beszédértést nagyban elősegíti, ha a kicsihez folyamatosan beszélünk.)

Nézzük akkor pontosan mit is lehet fejleszteni megy csecsemőnél (0-3 év)!

• a mozgást (kis- és nagymozgásokat, kézügyességet)
• a testérzékelést
• a taktilitást (tapintást, bőrön keresztül szerzett információ)
• a hallást
• a látást
• az utánzóképességet (borzasztóan fontos feladata van az utánzásnak többek között a beszédtanulásban)
• a környezet jobb megismerésének a technikáját
• a beszédértést
• a beszédet (beszédprodukciót)
• a szókincset
• az önállóan játszani tudást
• értelmi képességet
• tartalmi tudást

Ugye, hogy szép hosszú a lista?

Ennek a könyvnek nem célja komplett fejlesztési programot adni, hiszen egy-egy program maga megtölt egy könyvet. Itt és most én csak egy kis rövid bepillantást nyújtok a lehetőségek tárházába. A szakirodalom ajánlóból pedig csemegézhetnek azok, akiket ez a téma mélyebben érdekel. Én – lévén a könyvem témája a logopédia – elsősorban a hallás- és beszédfejlesztésre térek ki. (Bár ismételten hangsúlyozom, hogy a különböző részterületek fejlesztését egymástól elválasztani nem szabad, de nem is lehet!)

A hallás fejlesztése az első három hónapban:

• Zene hallgatása (magnóról, CD-ről kellemes zene játszása a gyermeknek)
• Énekeljen, dúdoljon a gyermekének (öltöztetés, fürdés közben is lehet)
• Beszéljen gyermekéhez! (Az első pillanattól kezdve beszéljen a babához! Ezzel nem csak a hallást, hanem a beszédet is fejleszti. A gyermek egyre több mindent fog megérteni, passzív szókincsébe beépülnek az elhangzott szavak. Tekintetével követi az Ön szájmozgását, ez pedig majd a későbbi beszédutánzásnál fog jelentőséggel bírni.)
• Mondjon versikéket, mondókákat!
• Beszéljen akkor is, ha a baba nem látja Önt! (A kicsi az Ön hangjától megnyugszik, figyelni fogja, koncentrál a hangra, a hang irányába fordul – és bizony, kedves édesanya, máris fejlesztette a mozgást, a koncentrációt, az érzelmet és nem utolsó sorban a hallást! Ugye, hogy nem is olyan bonyolult ez az egész „fejlesztősdi”?)
• Játsszon „kukucs” játékot, bújócskát! (Bújjon el, majd egy másik helyen jöjjön elő és mondja kedvesen: kukucs!
• Csörgő segítségével irányítsa a figyelmét a hangra! – A gyermek fejmozgással fog válaszolni a más-más irányból érkező hangokra.

Fontos! Óvja gyermekét a hirtelen zajoktól, hangoskodástól, kiabálástól! A hang mindig örömforrása legyen! A zene hallgatása sem azt jelenti, hogy reggeltől estig folyamatosan bömböljön a magnó. Az arany középutat itt is be kell tartani. Ha állandón zenét hall, vagy a tv, rádió hangját, egy idő után már megszokottá válik az inger, és nem fog ráfigyelni a kicsi.

A hallás fejlesztése 4 hónapos kortól:

• A csörgő továbbra is szerepeljen előkelő helyen a játékok között. Ennek segítségével különböző irányokba fordíthatja a baba figyelmét.
• Énekeljen a kicsinek, a ritmus, a versikék, mondókák egyre nagyobb szerephez kell, hogy jussanak. A sorolók, mondókák segítségével a testrészeket is taníthatjuk, de nem elhanyagolható a testi kapcsolat, az érintés funkciója sem. (Én kis kertet kerteltem…, Hüvelyk ujjam almafa…., Ez elment vadászni…, Lóg a lába, lóg a…, stb.)
• Vezessék be a hangutánzó szavakat! Hogy csinál a kutyus? Vau, vau. Mit mond a cica? Miau. Hallod? Csicsereg a kismadár! Hogy csipog? Csip,csip. Hívja fel a gyermek figyelmét a külvilág hangjaira, utánozzák azokat!
• Üssön össze különböző anyagokból készült tárgyakat (fém, fa, műanyag). Ha a gyerek nyúl a tárgyak után, engedje, hogy ő is létrehozza a hangokat. Segítsen neki ebben!
• Nagy hasznot hajthatnak a sípoló, zenélő játékok. Játsszanak velük minél többet!

Fontos: Ha a baba valamelyik hangtól (pl. porszívó, autó, motor, turmix) megijed, fél, azt egy darabig kerüljék, csak fokozatosan szoktassák hozzá, mindig megnyugtató magyarázat kíséretében.

Érdekesség: Genevieve Painter: Tanítsuk a kisbabát c. munkájában beszámol egy chicago-i kísérletről, amely a gyermekek intelligenciája és a velük való foglalkozások közötti összefüggést vizsgálta.

„A vizsgált gyermekeket két csoportba osztották, és azt vizsgálták, hogy a kísérlet végeztével intelligenciahányadosuk (IQ) milyen módon változik. Az egyik csoport gyermekeivel az anyák naponta 1 órán át foglalkoztak, míg a másik csoportban erre nem került sor. A gyermekeket kétévi kísérlet után összehasonlították, és azt tapasztalták, hogy a foglalkoztatott csoport IQ-ja átlagosan 16 ponttal múlta felül az anyjuk által nem oktatott csoport tagjaiét.”

Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár!

Anyukák, apukák! Ha amellett döntöttek, hogy gyermeket vállalnak, kérem, ne felejtsék el, hogy a nevelés, tanítás a lehető legnagyobb próbatétel elé állítja Önöket. Ám az is igaz, hogy ennél nemesebb, hálásabb és szebb feladat az élet semmilyen más területén nem található. Nehéz, sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal kell szembe nézniük, de az eredmény mindenért kárpótolni fogja Önöket. Következetesen, okosan nevelt gyermekükből kreatív, kiegyensúlyozott, boldog felnőtt válik majd, aki egy életen át hálás lesz szüleinek odaadásukért, szeretetteljes gondoskodásukért.

Szakirodalom:

• Genevieve Painter: Tanítsuk a kisbabát (Medicina Kiadó)
• Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig (Deák és Társa Kiadó Bt)