Kommunikáció a babával az anyaméhben
Kérdés: Tudok-e kommunikálni a babával a megszületése előtt?
Válasz: Igen, feltétlenül. Az előzőekben volt már szó róla, hogy az anyaméhben a gyermek nem egy hermetikusan elzárt közegben él, hanem mindenféle ingerek veszik körül, amik egyben elősegítik a baba fejlődését, érzékszerveinek, szervrendszereinek kialakulását is.
Anya és magzata között olyan mélységű kapcsolat van, amilyen az élet semmilyen más területén nem fedezhető fel. Ezt a kapcsolatot számos kutató, pszichológus, nyelvkutató vizsgálta többféle aspektusból. Így természetesen nagyon sok kísérlet kifejezetten az anya és gyermeke méhen belüli kommunikációjára irányult. Nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban nem a verbális (szóbeli) kapcsolatteremtés a mérvadó, hiszen az a helyzetből adódóan csak egyoldalú lehet, de magával a mindennapi életünkkel, gondolatainkkal, érzéseinkkel kapcsolatba tudunk lépni meg nem született gyermekünkkel. A magzat pontosan érzi például, hogy ő kívánt baba-e vagy sem, hogy a mamájának éppen milyen a hangulata, éles szenzoraival kifinomultan érzékeli a felé áradó pozitív és negatív energiákat, gondolatokat.
A terhesség alatti érzelmi kapcsolat hiánya, vagy az anya negatív beállítódása kifejezett fejlődési hátrányokat okoz. A pozitív beállítódás ezzel szemben természetesen jelentős előnyhöz juttatja a magzatot.
A nyugtalan babának egy kellemes zene lejátszása megnyugvást hozhat, de akár az is, ha a mama a hasát simogatja, így üzenve a babának: szereti, semmi oka az aggodalomra.
Érdekesség: Roe és Drivas pszichológusok kimutatták, hogy értelmi képességünket erősen befolyásolja a szeretet. Minél több szeretetet kapunk, annál jobban fejlődik intelligenciánk is.
A megfelelő, vagy éppen negatív kapcsolat, kommunikáció azonban nem csak méhen belüli fejlődésre hat ki. A terhesség alatt történtek meghatározzák a születés utáni időszakot is. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nem kizárólag a gyermekkort érintik, hanem a felnőttkorra is kihatással vannak, annak életminőségit is befolyásolhatják. Ann Coker 220 nem kívánt gyermek fejlődését követte nyomon 20 éven át. Ezek között az emberek között négyszeres gyakorisággal fordult elő öngyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, mint a kontrollcsoportban. Ez bizony figyelemre méltó adat! És hogy a problémát pozitív oldalról is megvilágítsam: a kívánt/tervezett gyermekek sokkal magasabb pontszámot értek el a fejlődési teszteken, mint akár csak a véletlenül fogant társaik.
Jó tanács: Anyukák! A 9 hónap legyen a babáé! Ezt az időszakot sem pótolni, sem visszahozni nem lehet soha többé. Örüljenek egymásnak, figyeljék egymás rezdüléseit, ne hagyják, hogy bármi megzavarja ezt az egyedülálló, semmihez sem fogható intim kapcsolatot. És ne feledjék: a gondolatokkal is csak pozitívan!
Szakirodalmi ajánló:
Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok – Párbeszéd a babával az anyaméhben (Útmutató Kiadó)
David Crystal: A nyelv enciklopédiája (Osiris Kiadó, Budapest, 2003.)
