A „kétnyelvű” gyermek

Ha a gyermekhez születésétől kezdve mindkét szülő az anyanyelvén szól, a kicsi a két nyelvet párhuzamosan fogja tanulni. Azok a gyerekek, akik olyan szerencsések, hogy már a kezdet kezdetén két nyelvet sajátíthatnak el, kicsit lassabban haladnak a nyelvtanulással, de előbb-utóbb utolérik kortársaikat, sőt le is fogják hagyni őket, hiszen amíg a többség csak egy nyelvet beszél, addig ők már anyanyelvi szinten tudnak társalogni két (vagy akár több!) nyelven is.

A 70-es években Stephen Krashen amerikai nyelvész egy elméletet állított fel a nyelvelsajátítás és a nyelvtanulás viszonyával kapcsolatosan. Azt mondta, hogy a nyelvelsajátítás természetes, míg a tanulás egy mesterséges folyamat. A kétnyelvű családban felnövekvő gyermekeknél nyelvelsajátításról beszélhetünk, hiszen nem egy tudatos dologról van szó, hanem egy természetes érési folyamatról. Ám pontosan ez a természetesség teszi lehetővé azt, hogy a kicsi hibátlanul sajátítsa el a nyelvet. A kevésbé szerencsés társaiknak majd az iskolában kell megismerkedniük egy idegen nyelvvel, ahol az elsajátítást már befolyásolni fogja a pedagógus személye, a gyermek „nyelvérzéke”, a hozzáállás,  az érdeklődés a motiváció.  Nekik hiányzott pici korukban az idegen nyelven beszélő környezet, emiatt aztán nehezebb lesz elsajátítani a nyelvre jellemző sajátosságokat. (hangképzés, intonáció, dallamosság, stb.) A kéttannyelvű óvodákban és általános iskolákban is a természetes nyelvelsajátításra építenek. A kicsikkel idegen nyelven társalognak, amiből nyilván az elején még nem fog fel semmit, de fokozatosan – csak úgy, mint az anyanyelv esetében – egyre több mindent ért meg. Gondoljon csak bele! Ha Ön egy idegen nyelvterületű országba kerülne: eleinte valószínűleg semmit sem értene az emberek beszédéből, de egy kis idő elteltével már egyre több minden „ragadna” Önre, egy év alatt pedig jó eséllyel tökéletesen beszélné a nyelvet. Viszont a magyarra jellemző kiejtés megmaradna. Volt már szó róla, hogy a csecsemők a világ összes emberi hangját kiejtik a beszédtanulás kezdetén, csak az anyanyelvben nem használatos hangok nem nyernek megerősítést, ezért kihalnak. Ha azonban a magyar gyermekhez a kezdetektől pl. egy francia apuka vagy nagymama is beszél, akkor mind a magyar, mind a francia nyelvre jellemző hangok megerősítést nyernek, a gyermek továbbra is használja őket, végül pedig tökéletesen beépül a kicsi  beszédébe.

A nyelvelsajátítás képessége öröklött, kizárólag az emberre jellemző képesség. Ez a képesség azonban nem határozza meg, hogy a gyermek melyik nyelvet fogja elsajátítani. Tehát a gyermek bármelyik nyelvet magáévá teheti anyanyelvként, ha az illető nyelvet beszélő környezetbe kerül.

A gyermekek idegen nyelvi beszédészlelését és beszédértését az anyanyelvi percepciós képességeik, stratégiáik határozzák meg. A képességek azonban – mint tudjuk – fejleszthetők. Ha a pici a kezdetektől kétnyelvű környezetben él, automatikusan kialakul benne mindkét nyelv elsajátításához szükséges nyelvi képesség. Gyakran hallhatjuk, hogy a kétnyelvű szülők gyermekei nyelvi szempontból veszélyeztetettek, mert agyuk nem képes megbirkózni a két nyelv elsajátításának feladatával. Nyugodjon meg! Ennek az állításnak semmi alapja nincs! Bizonyítják ezt azok a milliók, akik 2 vagy három nyelven is megtanultak kiválóan beszélni. Csak a példa kedvéért nézzünk egy Algériában született gyermeket. Ebben az országban a hivatalos nyelv az arab és a francia. Ehhez vegyünk még egy magyar anyanyelvű édesanyát. A gyerek 3 nyelvet fog anyanyelvként magáénak tudni. Igaz, lassabban haladnak a többnyelvű gyerekek a nyelvelsajátítás rögös útján, de mire az iskolába kerülnek, már biztosan utolérik társaikat.

Két vagy több nyelv elsajátításának folyamata azonban némiképp különbözik attól, ahogyan egy nyelvet sajátítunk el. Az első szakaszban – ugyanúgy, mint az egynyelvű gyermeknél – a kicsi kialakít egy szókincset, azonban ez a szókincs mindkét nyelv szavait tartalmazza. Ezek között ritkán fordulnak elő mindkét nyelv egymásnak megfelelő, azonos jelentésű szavai. A második szakaszban, amikor megjelennek a két- vagy többszavas mondatok, egy mondaton belül mindkét nyelv szavait használja a gyerek. Érdekes mondatok hagyhatják el ilyenkor a kicsi száját, mint például: „Daddy, kérek water!” (Apa kérek vizet!) A nyelvkeverés gyakorisága azonban az életkor előre haladtával rohamosan csökken. Egy vizsgálat szerint, míg a második év végén, a harmadik elején az ilyen típusú mondatok aránya eléri a 30%-ot, az év végére már mindössze 5%-os az arány.

A harmadik szakaszban, ahogy a gyermek szókincse bővül, megjelennek az egymásnak megfelelő, azonos jelentésű szavak. Hosszadalmasabb azonban az eltérő nyelvtani szabályok elsajátítása. Egy sokáig a gyermek egyetlen szabályrendszert használ mindkét nyelvre, majd lassanként kialakul a két külön nyelvtan. 

Érdekesség: A 4. év környékén a gyerekek már tökéletesen képesek megkülönböztetni a két nyelvet, és a szülőkhöz általában azok anyanyelvén szólnak. A huncutabbja azzal is megpróbálkozik, hogy kijátssza a szülőket. Egy gyermek pl. mindig franciára váltott, ha tudta, hogy angol nyelvű édesapja azért jön hozzá, hogy lefektesse.

Az is érdekes reakciót válthat ki a gyerekből, ha az egyik szülő a másik nyelvét használja, amikor hozzá szól. Ezen a kicsi meglepődik, de lehet, hogy felháborodik, de akár viccesnek is találhatja. Lisa (4 éves kislány, édesanyja német) és olasz édesapja beszélgetését jegyezte fel V. Volterra és T. Taeschner és idézi D. Crystal:

Az apa németül szól a kislányhoz.

Lisa: No, non puoi. (Hiszen te nem tudsz!)

Apa: Ich auch – spreche Deutsch. (Én is beszélek németül.)

Lisa: No, tu no poui! (Nem, te nem!)

Mint látható Lisa először meglepődött, majd mélyen felháborodott azon, hogy olasz ajkú édesapja németül szólt hozzá, holott az édesanyja kiváltsága.

Jó tanács: Ha Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy kétnyelvű családban él, mindenképpen használja ki! Gyermeke így nemcsak mindkét szülője nyelvét sajátítja el, de közelebb kerül mindkét kultúrához is. Az már csak természetes, hogy a nagyszülőkkel való kapcsolattartást is megkönnyíti és szorosabbá teszi, ha a kicsi apja és anyja nyelvét is beszéli.

Szakirodalom:

David Crystal: A nyelv enciklopédiája, Osiris Kiadó, Budapest, 1998.