Minek beszéljek a csecsemőhöz? Úgyse érti!

Pontosan ezért kell hozzá beszélni, mert nem érti. Ha nem beszélnek hozzá, nem is fogja soha érteni. A nyelvet csak akkor tudja a gyermek elsajátítani, ha nap mint nap hallja azt. Skinner szerint a beszédtanulás nem más, mint a nyelvi elemek leltárának állandó gyarapodása. A nyelvi leltárba pedig a szókincs igencsak beletartozik. Nem csak a nyelvet, a beszédet is csak úgy tudja elsajátítani a kicsi, szülei beszélő környezetet biztosítanak neki. A beszéd kisgyermekkorban, csecsemőkorban motoros reakció. Ha a véletlenszerű tevékenység jutalmazást nyer (a kisbaba gagyogására az édesanya arca felderül, mosolyog, majd ő maga is beszélni kezd gyermekéhez), újra megismétlődik, és ez a folyamat addig tart, míg a gyermek részévé nem válik a tevékenység. Beszédválasz a következő esetekben jön létre:

• A gyerek utánozza a szüleitől hallott hangot, és a szülő ezt jutalmazza.
• A gyermek véletlenül kiejt egy hangot, a szülő válaszol rá (akár cselekvéssel pl. tisztába teszi), a gyerek újra kiadja a hangot, ha ez a válasz épp egy jelentkező szükségletét elégítette ki.
• Egy sajátos inger megjelenésekor a kicsi hangot ad, ha ezt jutalmazzák, az inger ismételt megjelenésekor a baba újra kiadja ugyanazt a hangot.

A nyelvelsajátítást sokáig utánzási és megerősítési folyamatnak tartották. Ez a feltevés azonban nem állja meg tökéletesen a helyét. Gondoljunk csak azokra a nyelvtani hibákra, amelyeket a kisgyermekek elkövetnek. Ezeket a hibás alakokat a szülőtől, felnőttől nem hallhatta. A szókincs gyarapodása tehát alapulhat utánzáson, de a nyelvtani, grammatikai képességeknek csak a kis hányada. Erre bizonyíték pl. a rendhagyó igealakok vagy a többes szám képzése. A gyerekek azt feltételezik, hogy a nyelvtan szabályos, és megpróbálnak saját maguk rájönni, hogy a szóalakoknak milyennek is kell lenniük. (Ezt nevezzük analógiás gondolkodásnak). Így jönnek létre a különböző hibás alakok, mint pl. majomok, egérek, stb.

Ha nem is mindent magyaráz meg az utánzás, az tény, hogy az anya nyelve (és nem az anyanyelve!!) döntően befolyásolhatja a beszédfejlődést. Az anyák mindjárt a születés pillanatában beszélni kezdenek újszülöttjükhöz (a felvilágosultabbak pedig már a terhesség alatt is), annak minden hangadását jelentéssel ruházzák fel, ezt megfogalmazzák és reagálnak is rá. A későbbi társalgás alapját ezek a korai interakciók teremtik meg. Az első évben a beszélgetés jellege sok változáson megy keresztül.

• Az 5. hét tájékán az üzenetváltások a mosolygás kialakulásával érzelmekkel teltebbek lesznek.
• A 2. hónap táján megjelenő gőgicsélés lágyabb hangot vált ki az anyából, hanglejtés – jó értelemben – túlzóvá válik, gyakran megismétli a mondatait. A gyerek figyelmét, pillantását követve, különböző tárgyakra hívja fel a baba figyelmét. (Nézd csak mi van ott! Maci.)
• A 6. hónap környékén a csecsemő céltudatosabb mozdulatai és felfedezései részletesebb magyarázatra indítják az anyát. (Nézd csak, ott van a kutyus! Hogy csinál a kutyus? Vau-vau. Így ugat.)
• A 8. és 10. hónap között a gyermek mutogatással hívja fel magára mások figyelmét. Követni kezdi tekintetével a felnőttek társalgását (hol az egyikre, hol a másikra néz). Mire az első szavakat kiejti, megfigyelés és gyakorlat alapján már rengeteget tud arról, hogy mi a társalgás és hogyan kell részt venni benne.

Visszatérve az eredeti kérdésre: hogyan beszéljen kisbabájához:

• Használjon leegyszerűsített fonetikai szerkezeteket
• Használjon minél több hangutánzó szót, sajátos rövid „babaszavakat” (pancsi, pápá, stb.)
• Nyomatékosan és lassan beszéljen a babához
• Folyamatosan kövesse nyomon a kicsi érdeklődését

Mielőtt ijedten a szívéhez kapna: Úristen, hogy figyeljek én ennyi mindenre? – megnyugtatom: semmire nem kell figyelnie. Csak kövesse az ösztöneit! Az a legjobb útmutató. Figyelje meg! Ha egy felnőtt csecsemőhöz, kisgyerekhez szól, azonnal megváltozik a beszédstílusa, és a fentebb leírt jegyeket fogja hordozni a beszéde. Szóval, nem kell pánikba esni, fog az menni magától is! A lényeg: minél többet beszéljen a gyermekéhez, még akkor is, ha éppen nem látja önt. Higgye el, a gyerek nyelvelsajátítását teszi sokkal könnyebbé.

Érdekesség: Az angol „motherese” (anyai nyelv) kifejezés használata természetesnek tűnik, ha az anyának a gyermek fejlődésében játszott szerepére gondolunk. Pontosabb volna azonban szülői nyelvről beszélni, hiszen az apák éppen úgy beszélgetnek gyermekükkel mint az anyák. Ám a kettő (apai nyelv és anyai nyelv) közé mégsem lehetne egyenlőségjelet tenni. Az apák beszéde, kommunikációja ugyanis rendszerint nagyobb igényeket támaszt a gyerekkel szemben, mivel az apák több egyenes kérdést és nagyobb szókincset használnak a kicsivel való társalgás során.

Szakirodalom:

• Richter–Brügge–Mohs: Így tanulnak beszélni a gyerekek (Akkord Kiadó),
• David Crystal: A nyelv enciklopédiája (Osiris Kiadó, Budapest)
• Atkinson, R.L. – Atkinson, R.C. – Smith, E.E. – Bem, D.J. – Nolen-Hoeksema, S.: Pszichológia. (Osiris Kiadó, Budapest)