Rekord a Facebookon

Halihó ! Sziasztok ! Kezdetek egy szuper hírt kell hogy megosszunk veletek: az oldal követőinek a száma túllépte a 13 ezret! Ezt nektek szívből köszönjük! És most, ennek örömére, egy hamisítatlan Roxi-sztorival jövök, mert attól, hogy nem jelentkeztünk, azért még zajlott körülöttünk az élet. Tegnap például, a gazdival sétáltunk egy nagyot, ahol Szaffi megint hozta a formáját. Az volt, hogy meg kellett állnunk egy villanyrendőrnél, és a gazdi épp népnevelést tartott nekünk, hogy amíg várakozunk, nem ácsingózunk, meg lesünk, mint Bálám szamara, hanem figyeljük a lámpát, és ülünk a sejhajunkon. Amíg ő dumált, persze a lámpát nem nézte, és az meg zöldre váltott. Amikor észbe kapott, akkor meg, hajon-fejen sürgetett bennünket, hogy haladjunk már, mielőtt újra piros lesz. Elindultunk, de ez a lökött Szaffi kapásból megkerülte az oszlopot, úgyhogy még egy fél percig a gazdival ott keringőztek a villanyoszlop körül, mire végül át kellhetünk az úttesten. Nem volt gáz, hiszen csak a csúcsforgalomban résztvevő autósok sora figyelte röhögve, hogy szambázik és lejt el zene nélkül egy komplett kűrt egy vénasszony a 3 kutyájával, miközben körbe fonják a betonoszlopot, mint inda a dzsungel fáit. A séta többi része már rendben zajlott, leszámítva, hogy a gazdi engem meghajtott, mint Zinger a varrógépet. Utána Mogyoróval tettük ugyanezt egymással, végül Szaffi is beállt a kergetőzésbe. Na, nem sokáig, de addig, amíg bírta szuflával, pörgött, mint egy túlhúzott búgócsiga. Ma viszont végre újra összeállt a nagy csapat, merthogy Éva anyu és Zokni is csatlakoztak hozzánk. És mindenki hozta is a formáját, és a tőle elvárható lököttséget. Szaff például, nem tudta eldönteni, hogy élre törjön, mint valami győztes hadvezér, vagy lemaradjon, mint a lopott szajré a sikkasztó könyvelő adóbevallásából. Így aztán, a kétlábúak folyamatosan az ő nevét hajtogatták, mint buzgó muzulmán Allahét, csak kicsit hangosabban. Mi Mogyival, futottunk annyit, mintha legalábbis maratonra edzenénk. Zokni meg szaglászott, és kapart, már ha Szaff ki nem lökte egy remekbe szabott farmozdulattal a gödréből. Én, jó szokásomhoz híven, megint elhagytam egy lasztit. Béke poraira! Persze, a fotózást nem úszhattuk meg, de hát, ehhez már hozzá szoktunk, mint múmia a sebkötözéshez.

Itthon a gazdi még tartott egy jó kis fejlesztő foglalkozást. Először jó volt, mert Mogyit és Szaffit kizárta, így tudtam csak a feladatra koncentrálni. De a fene se gondolta volna, hogy Mogyi képes mozgósítani azt a két csoffadt agysejtjét, ami a kobakjában próbálja kitölteni az űrt, és röpke negyedórás kínlódás után ki tudja nyitni az ajtót. Na, ettől kezdve már csak kínlódtunk, mint felajzott sün az agyonhasznált drótkefén. Mikor Szaffi is csatlakozott, akkor meg a gazdi végképp feladta, mint akaratgyenge fogyókúrázó a diétát a parasztlagziban.

Egyébként, a „foglalkozásról” készült videókat megnézhetitek a www.roxikutyanaploja.hu oldalon.

Még egyszer szívből köszönjük, immár 5 éve velünk tartotok a kalandjaink során, és reméljük, hogy a mostani 13 ezerből lesz még egyszer 113 ezer is.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya