Szaffi a mókamájszter

Halihó! Sziasztok!

Na, a fene beleesett ebbe a napba is! Reggel már láttuk, hogy nem ez a nap lesz az évszázad szuperbulija, merthogy esett az eső rendesen. De a gazdi megvigasztalt, hogy rá se retyetye, meg nyugi van, majd fejlesztőzünk, meg játszunk idebent. Na, ehhez képest, gyakorlatilag hozzánk se szólt, csak a fejlesztőjátékokat rendezgette (kivételesen nem a miénket, hanem a gyerekekét, mert januártól a gazdi már csak itthon tanít majd gyerkőcöket), meg a kialakítandó fejlesztőtermét pakolta, meg a könyveivel kapcsolatos dolgait rendezte. Miután délután ötkor konstatálta, hogy tulajdonképpen ő még nem is reggelizett (Nagy cucc! Mit van úgy oda! Nem sorvad el akkor se, ha 5 napot kihagy!), közölte velünk, hogy: „Hát, gyerekek, a családi nap elmarad, idézzétek fel a szép emlékeket! És amúgy meg kuss legyen, mert ha elrontom, amit csinálok, akkor pillanatokon belül, Föld körüli pályára állítalak benneteket!” Hát gazdi az ilyen?! Úgyhogy nem volt mit tennünk, valóban csak a szép emlékekre gondolhattunk, jobb híján. Például, a tegnapi sulira. Azt kell, hogy mondjam, hogy Szaffi a suliban a mókamester. Igaz, hogy nem szándékosan csinálja, amit csinál, de abszolút ő az, aki miatt az edző is, meg a gazdi is húgyosra röhögi magát. Jó, azt eddig is tudtuk, hogy esze annyi, mint lódarázsban lipicai vér, de hogy ez a szerencsecsomag mindig be tudja bizonyítani, hogy van lejjebb…! Tegnap, a gazdi konkrétan már visított a röhögéstől, és megjegyzte az edzőnek, hogy valószínűleg, nem Szaffit fogja, ugye betenni a portfóliójába, mint kiváló tanítványt. Timi közölte, hogy eszébe sincs, sőt le is tagadja, hogy bármilyen köze van a Szaffi oktatásához. Na, de mondom sorban. Ugye, őrző-védővel kezdtünk, mint rendesen. Én voltam az első, hogy legalább az esélyt megadjuk az agyi anorexiában szenvedő barátnőmnek arra, hogy figyeljen, és tanuljon. Figyelt is. Valamire biztos. Például arra, hogy milyen mozi megy a lezárt szemhéjai mögött. Míg én dolgoztam, Mogyi ugatott, ugrált, mondta a magáét, ahogy amúgy ez el is várható egy olyan kutyától, akinek nem desztillált víz folyik az ereiben. Én is mondtam a magamét, a gazdi is, meg az edző is. Szaffit ez nem zavarta különösképpen, ő két másodpercen belül, hogy én elkezdtem a munkát, már beverte a szundit. Nem is ébredt fel, csak akkor, amikor én kerültem a helyére „kikötésre”, és neki kellett felvonulni a gyakorlótérre. Timi segített a gazdinak, ez az agyban karcsú meg, kihasználva a helyzetet, felkapta a földről a „kart”, aztán rohant neki a viilágnak. Az edző meg a gazdi alig érték utol. Ez a lobotómián átesett lepke agyával bíró meg csak lesett, hogy most mi a baj, elvégre a cél mindig a kar megszerzése. Hát, ő megszerezte. Igaz, nem az edzőtől, csak a földről, de nem tökmindegy? Na, ezek után, jött a fürkészés. Már most Szaffnak is akadálykerüléssel kellene csinálni, elvégre az elmúlt két órán már ezt gyakorolták vele. Hát, cseszett ő rá! Csak akkor kerülte meg az akadályt, ha a gazdi gyakorlatilag, körbe ment vele. Ezek után, azt mondja az edző, hogy szerinte, azért póráz nélkül is lehetne vele gyakorolni, mert ugye, lábnál ő is megy szépen parancsra, utána meg, támadni már tud. Aha! A gazdi kiadta a „lábhoz” vezényszót, erre Szaffi, szépen, szabályosan… lefeküdt! A következő utasítás a „fürkéssz” volt, amikor is a csibészhez rohanunk, de nem harapunk bele, mint Hófehérke a mérgezett almába, csak ugatással jelezzük a gazdinak, hogy elfogtuk az üldözöttet, és sakkban tartjuk, mint zsaroló az áldozatát, csak kicsit hangosabban, és a fogunkat mutogatva, azaz vicsorgunk, mint autós a közúti bírság kiszabásakor. Erre ez a hyppozott agyú, a parancsszóra felpattan, odarongyolt Timihez, és elkezdte böködni a kezét, hogy ugyan, simizze már meg a buksiját, aztán, ha nagyon ráér, adja már neki oda a kart, hadd örüljön a gazdi. Hát én kész voltam! Oldalról pofázom neki, hogy mit csináljon, ha már olyan hülye, hogy magától nem tudja, de figyelt is ez erre! Komolyan mondom, Mogyi jobban csinálná, pedig ő még életében nem őrző-védőzött!

Viszont, a kishaverom az engedelmesen szuperül dolgozott! A gazdi fel is vette videóra, de sajnos, veletek nem oszthatom meg, mert az edző nem szereti, ha fényképezik, videózzák, és főleg, ha azt a nagy nyilvánosság elé tárják. Úgyhogy a felvétel csak Kitti kölyökgazdihoz jutott el, aki teljesen el is olvadt, hogy az ő „édes, kis zseni kutyuskája”. A gazdi felvilágosította, hogy nem Mogyoró a zseni, hanem az edző, aki képes volt ebből a futvaszaróból is viszonylagosan fegyelmezett kutyát csinálni.

Na, lassan elbúcsúzom, viszont arra szeretnék megkérni mindenkit, hogy látogassatok el a honlapunkra, ahol a sok új információ mellett, megnézhetitek, hogyan oldom meg a fejlesztőjátékok feladványait, meg találhattok egy klassz videót, amit a gazdi a Gesta fuvarorum c. könyvéhez készített. Ja, és karácsonyi meglepetésként, a Helma Kiadó összeállított mindebféle akciós könyvcsomagot, amivel sokat tudtok spórolni, ha a gazdi-féle könyveket szeretnétek megvásárolni. Természetesen, a nyereményjátékról sem feledkeztünk meg. Hamarosan kisorsoljuk a nyertest!

Szóval, nagyon örülnénk, ha az alábbi linkekre rákattintanátok! Előre is köszi!!!!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya