Vendégeink voltak

Halihó ! Sziasztok !

Tudom, tudom, már régen jelentkeztem, de a gazdi hétvégén úgy tele volt, mint kisnyugdíjas hócipője az áremelkedéssel. De most pótolok mindent! Azt nem mondom, hogy időrendet tartok, meg, szerintem, egy napba zanzásítom a négy napi eseményeket. Szóval, ha logikai bukfencet találtok a beszámolóban, akkor az nem arra utal, hogy a gazdi az elmúlt héten hülybb lett, mint a sokévi átlag, hanem nemes egyszerűséggel csak annyi történt, hogy az elbeszélésemben felcserélődtek az események. Szóval, a tér – idő kontinuumnak fuccs. De ha valakinek valami nem világos, akkor kommentben érdeklődjön, és talán, még ennek az Istennek az idejében, választ is fog kapni a kérdésére. Tegnap, képzeljétek, vendégeink voltak. Zsuzsáék, akikkel már máskor is találkoztunk, de most olyan különleges alkalom volt, hogy hozták magukkal a két kutyájukat is. A biztonság kedvéért nem itthon találkoztunk velük (lehet, hogy Macs nem örült volna a + 2 kutyának), hanem a modellező pályán, ahol egyébként a sulit is tartjuk. Azt kell, mondjam, pazarul sikerült a randi! Bajnok és Rexi szuperkutyik! Tök jófejek! Kivételesen, Mogyi se kötözködött, és Szaffin is a jobbik gatyája volt. A végére egész jól összespanoltunk, és még egy jót kergetőztünk is Rexivel és Bajnokkal. Nekem alapból is szimpatikusak voltak a vendégek, merthogy két lasztit is kaptam! És el se hagytam őket, pedig kivételesen, a gazdi megengedte, hogy játsszak velük. Mogyit meg Szaffit meg nem volt nehéz megvesztegetni némi jutifalattal. Bajnok és Rexi nem értette, hogy miért kell nekik vigyázba ülni, amikor szaladozhatnának is. Jah, srácok! Ez van. Ti is áldozatul estetek a gazdi fotózási mániájának. Túl sok időt sajnos, nem tudtunk együtt tölteni. Alig két óra hossza játékidőnk volt. Ráadásul, a gazdi kijelentette, hogy pofánk lapos, és csak nem képzeljük, hogy majd napi kétszer két órás sétára visz bennünket, úgyhogy jobb, ha beletörődünk, hogy a délutáni program a masszív unatkozás lesz. Max. egy kis lombseprűzés. Hát pedig el tudnánk képzelni a kétszeri sétát! Minden különösebb erőlködés nélkül. No, ha tegnap nem is, de ma tényleg két sétánk volt. Egy még kora reggel. Merthogy elkísértük a gazdit az orvoshoz, és utána bóklásztunk egy kicsit a bicikli út mellett. Még a végén Mogyiból is lesz valami, mert ha nem izgatott, mint egy qrva gyónás előtt, akkor már egész szépen tud lábhoz tartással vonulni ő is. A gazdi abszolút meg volt velünk elégedve, így aztán mintegy jutalomként ajánlotta föl, hogy délután meg Éva anyuval és Zoknival megyünk sétára. Hát, ennek mondjuk majdnem fuccs lett, mert már alapból csepergő esőben indultunk útnak. Jelzem, ez csak a kétlábúaknak jelentett gondot, mert bennünket aztán abszolút nem zavart az eső. Szaffinak megint sikerült kihúzni a gyufát az állandó elbóklászásával. Ráadásul, a villanypásztoron is keresztül ette a fene. A gazdi meg csak morgott, hogy a villanypásztor is elmehetne már nyugdíjba, mert legalább csak egyszer csűrné úgy orrba Szaffit, hogy elmenjen a kedve az állandó csavargástól. Jelzem, Szaffot már nem egyszer megcsapta ez az elektromos csősz, de hát tudjuk barátnőmről, hogy esze annyi, mint villanykörtében a C vitamin. A memóriája meg kb. egy marék szárított lepkéével egyenlő. Szaff tovább feszítette a húrt. A következő megmozdulása az volt, hogy egy szarvasok által előidézett lyukon keresztül a Vízművek területére vonult be. Kivételesen, második, vagy harmadik hívószóra ugyan visszamászott a gazdihoz, de mihelyt hátat fordítottunk neki, hogy indulunk hazafelé, ő meg sumákban avászkodott volna vissza a megkezdett gödréhez. Na, ekkor mondta a gazdi, hogy most már elege van, és úgy orrba vágja barátnőmet, mint vakondot a rotációs kapa. Persze, csak azután, hogy előtte valagba billentette, minek következtében a végbelét a száján köpi ki. A gazdi séta közben elmesélte Éva anyunak, hogy már megint sikerült bebizonyítania, neki is csak annyi esze van, mint jégvirágban orgonaillat. Az történt, hogy a gazdi, már vagy három napja nem gyújtott be. Merthogy 20 fok fölött, mi a francnak?! Hát, ma meg úgy érezte, hogy bár nem röpködnek a mínuszok, azért mégiscsak jólesne estére a kályha melege. Aszondja a nagytudású, hogy volt már idén befűtve, nem kell megint előmelegíteni a kéményt. Hát, kellett volna. A cserépkályha úgy befüstölt, mint húsvéti szentmisén tömjénnel a pap. Csak ez még büdösebb volt. Konkrétan, két perc alatt sikerült a gazdinak olyan putriszagot varázsolni a konyhába, amit egy napi 24 órában működő füstölő is megirigyelhetne. Így aztán, a kilenc fokban a gazdi úgy járatot három ventilátort, mint nyáron a 40 fokban. A gazdi nem elégedett meg azzal, hogy a ventilátorral kifújta a füstöt, de úgy döntött, hogy egy kis rózsaillatú légfrissítővel is bepermetezi a konyhát és a szobákat. Ám ezzel csak azt érte el, hogy most már rózsaillatú büdös füst keringett a házban. Konkrétan, a gazdi ezzel a cselekedetével hozta a Szása-designt. Tudjátok, azét a Szásáét, akinek szóltak, hogy igen erőteljes szarszaga van. Szása elment, és befújta magát fenyőillatú WC légfrissítővel, majd büszkén kérdezte a barátaitól, hogy na, most milyen a szaga? Mire közölték vele, hogy pontosan olyan, mint aki a fenyő alá szart.

Remélem, most már nem hagyunk ki ennyi időt két beszámoló között, de nem ígérek semmit, viszont azt maradéktalanul be is fogom tartani!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya