Lesz BH! Csak győzzük kivárni…
Halihó 
! Sziasztok ! Na, kérem szépen, tegnap a gazdi, de az edzőnk is, pofára esett, mint korcsolyába bújtatott kakadu a műjégpályán. Be kell valljam, én is igen meglepődtem, mint Quasimodo a balett felvételi követelményén, azon, amit Szaffi és Mogyi alakított az edzésen. De, hogy furdalja kicsit az oldalatokat a kíváncsiság, előtte, néhány szolgálati közleményt mondanék el. Szigorúan a ti érdeketekben! A gazdi kiművelte magát a YouTube videók szerkesztésével, megosztási lehetőségeivel kapcsolatban, mint analfabéta a magánhangzók megtanulásával. Szóval, felrakott a csatornánkra (https://youtube.com/@noemikormos7985?si=cyHH_XO3zGsWi7h1) egy csomó videót, amit egyébként a honlapunkon (www.roxikutyanaploja.hu) is meg tudtok nézni. Jelzem, ha ma még nem volt meg a nevetés adagotok, akkor ezeket a videókat mindenképpen látnokok kell! Más. A „Gesta fuvarorum” ebook változata már megvásárolható a Helma Kiadó (www.helma.hu) honlapján (is). A nyomtatott változat pedig a jövő héten lesz elérhető.Na, ennyit a közérdekű információkról, és most jöjjön a tegnapi edzés! Már jól kezdődött a buli, mert egy órával előbb mentünk ki a pályára, a gazdi ugyanis úgy gondolta, hogy edzés előtt, egy kicsit lefáraszt bennünket. Tulajdonképpen, díjaztuk az ötletet. Még bele se merülhettünk a játékba, amikor megjelent a színen egy fickó. Nem mondom, hogy részeg volt, de hogy nem porzott a veséje, az hétszentség! Én már a szagától berúgtam. De, mivel ő nem bántott bennünket, mi se bántottuk őt. A gazdi felhívta ugyan a figyelmét, hogy itt hamarosan őrző-védő edzés lesz, és nem feltétlenül hasznos, ha ő ott lóbecol a bevadult kutyák között, mint cigány gyerek a skinhead bálon, de a csávó csak mondta a monológját, mint lecsúszott színész a sarki krimóban. Nekünk ugyan mindegy. A gazdi csinált nekem egy-két labdakeresési gyakorlatot, kifektetést, aztán kergetőztünk Mogyival, Szaffi meg, a szokásos ásatási munkálatokat végezte. Aztán, megjött Timi, és az enyhén illuminált állapotban lévő barátunk úgy gondolta (valami indokolatlan önbizalom által felvértezve), hogy egészen terápiás dolog lesz az, ha ő őrző-védőzés közben az edző mellett helyezkedik el a pályán. Ez még a gazdit nem zavarta volna, mert úgy volt vele, hogy mindenkinek magánál van a tudja. Aztán, ha a csávónak nem hiányzik majd a keze, vagy a karja, akkor neki se. De az már annál inkább idegesítette, hogy nem értette az edző utasításait, mert a csávó igen hangosan kommentálta Timi szavait, és szent meggyőződése volt, hogy őt egyébként kutya még sose bántotta, mert ő helybeli
. Hát, az a helyzet, hogy nem csak a gazdi tud ám ritka köcsög lenni, ha akar, de az edzőnek se kell kétszer mondani, hogy legyen benne valami jófajta szívatásban. Úgyhogy, amíg én csináltam az őrző-védőt, Timi egyre közelebb helyezkedett a csávóhoz, aki nem tudta nem észrevenni, hogy én fürkészés közben őt is szemrevételezem, mint lehetséges célpontot. (Az edző és a gazdi viszont biztosan tudta, hogy parancs nélkül nem fogok rátamadni az ürgére, csak méregetem, mint diétázásba belefáradt delikvens a csülkös pacalt.) Ezt még megfejelte Timi azzal, hogy közvetlen a csávó közelében mászott fel a padra, ahonnan nekem őt le kellett szedni. Majd Oscar-díjas színészt megszégyenítő előadás nyújtott, és kezdett el kiabálni, hogy „Ez képes lenne megharapni a lábam! Hát, ez szétszed, mint a szart!” Majd, mikor a nem porzó veséjű barátunk óvatosan megkérdezte, hogy őt is megharapnám-e, Timi abszolút komolyságot színlelve közölte, hogy „Ez? Szétszed, bazdmeg, mint foxi a lábtörlőt! Szilánkokra tép. Ez bolond! Ha bevadul, az Isten se fogja meg! ” Na, ekkor, kis barátunk már úgy gondolta, hogy lehet, kicsit nagyobb távolságot kellene tartani. Majd következett az őrző-védőzésben Szaffi. Aki, ha nem is a vadságáról híres, de fürkészés közben olyan hangokat ad ki magából, mintha menten ki akarná csontozni az áldozatot, kés és szike nélkül. Pusztán a fogaival. Majd Timi, egy kacsintás kíséretében jelezte a gazdinak, hogy Szaffika is fürkésszen, de közvetlenül a csávó közelében. És miután barátnőm amúgy se a helyzetfelismerő képességéről híres, így aztán ő tényleg neki iramodott a fickónak, annak ellenére, hogy nem ő volt a célpont, és centikre tőle fordult csak az edző felé. (A gazdi közvetlen mögötte volt, nehogy véletlenül is baj történjen) Na, azt hiszem, ez volt az a mozzanat, ami a kis barátunk túlzott önbizalmát végképp aláásta. Közölte, hogy „hát ez még megharap”, meg, hogy „ez bolondabb, mint a másik”, és gyorsan a távozás mezejére lépett. Az edző és a gazdi fuldoklott a visszafojtott röhögéstől. Szaffi meg, szerencsétlen, csak állt, és nézett körbe, hogy mi a vigyor tárgya, és mi rosszat követett el, amikor csak azt csinálta, amiért máskor dicséretet kap. Most meg csak kiröhögik. Ezután jött a fegyelmező, amit ugye, úgy terveztek, hogy én a pálya széléről nézem végig, az edző pedig megcsinálja a BH vizsga gyakorlatait Mogyival és Szaffival. Jó, nem a teljeset, mert csak a szabadon követést csinálták meg. (Jelzem, a pórázas a neccesebb, bármilyen furán is hangzik.) Mindkét ebetársamat az edző vitte fel a pályára, mert a gazdi közölte, hogy ő bizony már nem emlékszik rá, hogy hányat kell lépni, meg mikor kell fordulni, ültetni, fektetni… Szóval, biztosabb az, ha Timi végzi a gyakorlatot. És lássatok csodát! Mindkét haverom olyan szinten patentul nyomta le a gyakorlatot, hogy a gazdinak a szeme is felakadt, az állát úgy kellett felkapirászni a földről. A gazdi Szaffin, az edző meg, Mogyorón lepődött meg, mint faltörő kos a fotocellàs ajtó láttán. Végül, úgy döntöttek, hogy ha ez ilyen profi módon megy, akkor áprilisig akár fel is tudnak készülni a BH vizsgára, Szaffit és Mogyit is alávetik a vizsgának. Nyilván, mindkét társamnál van olyan, amire még alaposan rá kell gyúrni. Mogyinak például, a helyben maradásra, meg arra, hogy ne feküdjön le, amikor ülni kell. Szaffinak meg arra, hogy akár jutalomfalat nélkül is, és az időjárástól függetlenül hajtsa végre a feladatot. Nála a kifektetéssel nem lesz baj, merthogy ő naphosszat képes mozdulatlanul feküdni. Jó, nagy valószínűséggel nem a szabályos, előírt pozícióban, de mindegy az, csak ne mozduljon be. De mindketten olyan szépen csinálták meg a lábhoz tartást, tempováltást, végig emelt fejjel, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgyhogy áprilisig ki van adva a feladat: a két nagytudásút fel kell készíteni a vizsgára! Na, erre varrjatok gombot! A gazdi viszont közölte, hogy oké, ha már ennyire benne vagyunk a vizsgáztatásban, akkor én viszont indulni fogok a BH2-n, mert mégis, hogy néz már az ki, hogy csak a két haverom fejlődik, én meg maradok, és elvagyok, mint disznó a pocsolyában. A lényeg, a lényeg, hogy Szaffi és Mogyi rendesen rápirított a gazdira. És megjegyeztette vele, hogy nem minden kutya hülye, aki annak látszik. A gazdi azért azon még elmeditált, hogy rendben van, most már lesz három „diplomás” kutyája, de hogy fog égni a bőr a pofájáról, amikor a három „diplomásból” kettő továbbra is ugyanúgy 
ik a fejére. Merthogy Szaffi továbbra sem fogja feladni az ásatást, és az ehhez árukapcsolásként rendelt irányított nagyothallását, Mogyi meg a kajókaságát, az egészen bizonyos. Egyébként, Mogyi edzés után, a gazdinak is gyönyörűen megcsinálta az emelt fejes lábhoz tartással menetelést, tempóváltást is. Szaffi viszont addigra úgy döntött, hogy nem kell túlzásba vinni a tanulást se, meg a gyakorlást se. Még a végén megárt, és az ugye, senkinek se lenne jó.
. Hát, az a helyzet, hogy nem csak a gazdi tud ám ritka köcsög lenni, ha akar, de az edzőnek se kell kétszer mondani, hogy legyen benne valami jófajta szívatásban. Úgyhogy, amíg én csináltam az őrző-védőt, Timi egyre közelebb helyezkedett a csávóhoz, aki nem tudta nem észrevenni, hogy én fürkészés közben őt is szemrevételezem, mint lehetséges célpontot. (Az edző és a gazdi viszont biztosan tudta, hogy parancs nélkül nem fogok rátamadni az ürgére, csak méregetem, mint diétázásba belefáradt delikvens a csülkös pacalt.) Ezt még megfejelte Timi azzal, hogy közvetlen a csávó közelében mászott fel a padra, ahonnan nekem őt le kellett szedni. Majd Oscar-díjas színészt megszégyenítő előadás nyújtott, és kezdett el kiabálni, hogy „Ez képes lenne megharapni a lábam! Hát, ez szétszed, mint a szart!” Majd, mikor a nem porzó veséjű barátunk óvatosan megkérdezte, hogy őt is megharapnám-e, Timi abszolút komolyságot színlelve közölte, hogy „Ez? Szétszed, bazdmeg, mint foxi a lábtörlőt! Szilánkokra tép. Ez bolond! Ha bevadul, az Isten se fogja meg! ” Na, ekkor, kis barátunk már úgy gondolta, hogy lehet, kicsit nagyobb távolságot kellene tartani. Majd következett az őrző-védőzésben Szaffi. Aki, ha nem is a vadságáról híres, de fürkészés közben olyan hangokat ad ki magából, mintha menten ki akarná csontozni az áldozatot, kés és szike nélkül. Pusztán a fogaival. Majd Timi, egy kacsintás kíséretében jelezte a gazdinak, hogy Szaffika is fürkésszen, de közvetlenül a csávó közelében. És miután barátnőm amúgy se a helyzetfelismerő képességéről híres, így aztán ő tényleg neki iramodott a fickónak, annak ellenére, hogy nem ő volt a célpont, és centikre tőle fordult csak az edző felé. (A gazdi közvetlen mögötte volt, nehogy véletlenül is baj történjen) Na, azt hiszem, ez volt az a mozzanat, ami a kis barátunk túlzott önbizalmát végképp aláásta. Közölte, hogy „hát ez még megharap”, meg, hogy „ez bolondabb, mint a másik”, és gyorsan a távozás mezejére lépett. Az edző és a gazdi fuldoklott a visszafojtott röhögéstől. Szaffi meg, szerencsétlen, csak állt, és nézett körbe, hogy mi a vigyor tárgya, és mi rosszat követett el, amikor csak azt csinálta, amiért máskor dicséretet kap. Most meg csak kiröhögik. Ezután jött a fegyelmező, amit ugye, úgy terveztek, hogy én a pálya széléről nézem végig, az edző pedig megcsinálja a BH vizsga gyakorlatait Mogyival és Szaffival. Jó, nem a teljeset, mert csak a szabadon követést csinálták meg. (Jelzem, a pórázas a neccesebb, bármilyen furán is hangzik.) Mindkét ebetársamat az edző vitte fel a pályára, mert a gazdi közölte, hogy ő bizony már nem emlékszik rá, hogy hányat kell lépni, meg mikor kell fordulni, ültetni, fektetni… Szóval, biztosabb az, ha Timi végzi a gyakorlatot. És lássatok csodát! Mindkét haverom olyan szinten patentul nyomta le a gyakorlatot, hogy a gazdinak a szeme is felakadt, az állát úgy kellett felkapirászni a földről. A gazdi Szaffin, az edző meg, Mogyorón lepődött meg, mint faltörő kos a fotocellàs ajtó láttán. Végül, úgy döntöttek, hogy ha ez ilyen profi módon megy, akkor áprilisig akár fel is tudnak készülni a BH vizsgára, Szaffit és Mogyit is alávetik a vizsgának. Nyilván, mindkét társamnál van olyan, amire még alaposan rá kell gyúrni. Mogyinak például, a helyben maradásra, meg arra, hogy ne feküdjön le, amikor ülni kell. Szaffinak meg arra, hogy akár jutalomfalat nélkül is, és az időjárástól függetlenül hajtsa végre a feladatot. Nála a kifektetéssel nem lesz baj, merthogy ő naphosszat képes mozdulatlanul feküdni. Jó, nagy valószínűséggel nem a szabályos, előírt pozícióban, de mindegy az, csak ne mozduljon be. De mindketten olyan szépen csinálták meg a lábhoz tartást, tempováltást, végig emelt fejjel, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgyhogy áprilisig ki van adva a feladat: a két nagytudásút fel kell készíteni a vizsgára! Na, erre varrjatok gombot! A gazdi viszont közölte, hogy oké, ha már ennyire benne vagyunk a vizsgáztatásban, akkor én viszont indulni fogok a BH2-n, mert mégis, hogy néz már az ki, hogy csak a két haverom fejlődik, én meg maradok, és elvagyok, mint disznó a pocsolyában. A lényeg, a lényeg, hogy Szaffi és Mogyi rendesen rápirított a gazdira. És megjegyeztette vele, hogy nem minden kutya hülye, aki annak látszik. A gazdi azért azon még elmeditált, hogy rendben van, most már lesz három „diplomás” kutyája, de hogy fog égni a bőr a pofájáról, amikor a három „diplomásból” kettő továbbra is ugyanúgy ik a fejére. Merthogy Szaffi továbbra sem fogja feladni az ásatást, és az ehhez árukapcsolásként rendelt irányított nagyothallását, Mogyi meg a kajókaságát, az egészen bizonyos. Egyébként, Mogyi edzés után, a gazdinak is gyönyörűen megcsinálta az emelt fejes lábhoz tartással menetelést, tempóváltást is. Szaffi viszont addigra úgy döntött, hogy nem kell túlzásba vinni a tanulást se, meg a gyakorlást se. Még a végén megárt, és az ugye, senkinek se lenne jó.Hát, ahogy elnézem a mai napot, még pisilni se igen fogunk kimenni az udvarra, mert szakad az eső, ahogy az égből lejöhet. Úgyhogy, a házat is csak belülről vigyázzuk, de azt rendesen. Mihelyt megáll egy autó a kapu előtt, vagy a szomszédban, pattanunk fel az ágyra, és komplett ugató kórust prezentálunk a gazdinak, aki ahelyett, hogy ezért megdicsérne bennünket, még jól le is baltáz, hogy pofánk lapos, nem kell mindent meg ugatni, ami elmegy a ház előtt. Majd ugassunk, ha belépett az ajtón valaki. Sőt, akkor felhatalmaz arra is, hogy megharapjuk az illetőt. Na, ezt a következetes nevelést!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya 
