Szaff a gyufakihúzgáló
Halihó 
! Sziasztok ! Na, kérem, ma elmesélem nektek, hogy lehet a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” gyermekmondókát 18 karikás
szöveggé átalakítani seperc alatt. Az átalakító hadműveletet egyébként Zsófi követte el. De lesz még szó arról is, hogy sikerült Szaffnak totálisan kihúznia a gyufát nem csak a gazdinál, de még Zsófinál
is. És elmondom azt is, hogy kopasztott meg két mindentől elrugaszkodott ketlábú
négy jóravaló négylábút
. És még lelkifurdalásuk se volt
! Valamint ezzel szoros összefüggésben megállapítom, hogy a „büdösótvarospesedtszájújamaikainagynéniáltalszájbatekertfiszemfaszomragadóstetűláda” még mindig nem került be a kis növényhatározóba. Legalábbis ezen a néven nem. És végül, szivességet kérek tőletek
, de hogy mit, azt csak legutoljára árulom el
.Szóval, a gazdi amikor hazáért a bevásárlásból közölte, hogy vagy most megyünk sétálni, vagy passzolja, mert ha nekifog a munkájának, akkor se hagyja abba, ha retkes sarkú varangyos békák potyognak az égből, miközben kánonban kvartyogják az Örömódát. Gazdi! Ez legyen a legnagyobb problémád! Tőlünk startolhatunk. Indulás előtt a gazdi felhívta Zsófit, és meggyőzte, hogy élete legjobb döntése lesz
, ha csatlakoznak hozzánk. Eredetileg oda akartunk menni, ahol a múltkor voltunk a gazdival, ahol anno az öreg Rexivel barangolt, de végül a gazdi kitalálta, hogy inkább másszunk fel a bicikliút melletti dombra. Nem lesz most úgyse susnya. Nem is volt! Getva, dzsindzsa, térdig érő fű… Na, az volt! De susnya egy gramm se
! A hatalmas placcon mi, Mogyival egymást zrikáltuk, Zsófi tökéletesítette az „aktatáska” vagy „felhúzott szerszámíj” projektjét, azaz, megfogja a hátamon a bundát, felhúzza úgy, hogy úgy nézek ki, mint egy kínai-japán házasságból született gyerek, a szemem eltűnik, a heftim felcsúszik a homlokomra, irányba állít, és ráküld Mogyira, mint besúgó a NAV-ot a sikkasztó boltvezetőre. Szaff és Zokni eközben a kínai – magyar barátság erősítésén dolgozott. Pontosabban ásták a két országot összekötő alagutat. Amikor a gazdi kitalálta, hogy mégis csak jó lenne átvágni a csipkebokor-falon, és Zsófi beleegyezett, akkor konstatálták, hogy a hatalmas terület nyomokban sem tartalmaz Szaffit. Erre mindketten kiabálni kezdtek, hívogatták barátnőmet, de ő úgy eltűnt, mint alkesz csávó „gégebankjában” a kisüsti. Ráadásul, nem is messziről, lövést hallottunk. A gazdi már látta lelki szemei előtt Szaffit, kiterítve, szitává lőtt bundával. A két ketlábú, mint valami mérgezett egér, rohangászott, közben folyamatosan Szaffit szólongatták. Egyszer csak, Zsófi belebotlott! Ez az istenátka szügyig egy gödörben, épp egy kínai csau-csauval konzultált a csülkös pacalról. Gondolom én. A gazdi meg azt gondolta, hogy most fogja ezt a nyomorultat négybe vágni, de előtte elevenen megnyúzza, a gerincét kikapja, és azzal veri agyon. Szaff Zsófihoz vonult védelemért, de hiába, mert kivételesen barátnőm se állt mellé, sőt, felajánlotta a gazdinak, hogy segít kivégezni ebtársamat. A leginkább az bosszantotta őket, hogy Szaff, szokásától eltérően, most nem is próbált utánunk jönni, egész egyszerűen, figyelmen kívül hagyta a kétlábúakat. A gazdi meg, a szabadság iránti vágyát hagyta figyelmen kívül a továbbiakban.
, ha csatlakoznak hozzánk. Eredetileg oda akartunk menni, ahol a múltkor voltunk a gazdival, ahol anno az öreg Rexivel barangolt, de végül a gazdi kitalálta, hogy inkább másszunk fel a bicikliút melletti dombra. Nem lesz most úgyse susnya. Nem is volt! Getva, dzsindzsa, térdig érő fű… Na, az volt! De susnya egy gramm se! A hatalmas placcon mi, Mogyival egymást zrikáltuk, Zsófi tökéletesítette az „aktatáska” vagy „felhúzott szerszámíj” projektjét, azaz, megfogja a hátamon a bundát, felhúzza úgy, hogy úgy nézek ki, mint egy kínai-japán házasságból született gyerek, a szemem eltűnik, a heftim felcsúszik a homlokomra, irányba állít, és ráküld Mogyira, mint besúgó a NAV-ot a sikkasztó boltvezetőre. Szaff és Zokni eközben a kínai – magyar barátság erősítésén dolgozott. Pontosabban ásták a két országot összekötő alagutat. Amikor a gazdi kitalálta, hogy mégis csak jó lenne átvágni a csipkebokor-falon, és Zsófi beleegyezett, akkor konstatálták, hogy a hatalmas terület nyomokban sem tartalmaz Szaffit. Erre mindketten kiabálni kezdtek, hívogatták barátnőmet, de ő úgy eltűnt, mint alkesz csávó „gégebankjában” a kisüsti. Ráadásul, nem is messziről, lövést hallottunk. A gazdi már látta lelki szemei előtt Szaffit, kiterítve, szitává lőtt bundával. A két ketlábú, mint valami mérgezett egér, rohangászott, közben folyamatosan Szaffit szólongatták. Egyszer csak, Zsófi belebotlott! Ez az istenátka szügyig egy gödörben, épp egy kínai csau-csauval konzultált a csülkös pacalról. Gondolom én. A gazdi meg azt gondolta, hogy most fogja ezt a nyomorultat négybe vágni, de előtte elevenen megnyúzza, a gerincét kikapja, és azzal veri agyon. Szaff Zsófihoz vonult védelemért, de hiába, mert kivételesen barátnőm se állt mellé, sőt, felajánlotta a gazdinak, hogy segít kivégezni ebtársamat. A leginkább az bosszantotta őket, hogy Szaff, szokásától eltérően, most nem is próbált utánunk jönni, egész egyszerűen, figyelmen kívül hagyta a kétlábúakat. A gazdi meg, a szabadság iránti vágyát hagyta figyelmen kívül a továbbiakban.Lefelé menet, Zsófi folyamatosan elcsúszott, és fenékre ült. Ekkor született meg a mondóka felnőtt változata, miszerint az „egy kis dombra lecsücsülünk” kimaradt, és helyette a „f@szom” szó zárta a versikét.
Hazaérve a gazdi konstatálta, hogy a hosszú nevű izével úgy televan a bundánk, mint piás pali hócipője a szesztilalommal. Főleg a nyomorult Mogyi szívta meg, akit egyszerre ketten is kopasztottak. Zokniban ugyan nem volt olyan bigyó, de hogy ő se érezze magát jobban, Zsófi őt is megfésülte, amit Zokni igencsak zokon vett.
És most a kérés! Már lehet szavazni az év könyvére! Ugye, nem kell mondanom, hogy milyen boldogok lennénk, ha legalább az első húszba bekerülhetnénk! Veletek sikerülhet! Kérek szépen mindenkit, hogy kattintson az alábbi linkre, és dobjon egy szavazatot a Roxy könyvekre! Előre is nagyon szépen köszönjük! 
! Már lehet szavazni az év könyvére! Ugye, nem kell mondanom, hogy milyen boldogok lennénk, ha legalább az első húszba bekerülhetnénk! Veletek sikerülhet! Kérek szépen mindenkit, hogy kattintson az alábbi linkre, és dobjon egy szavazatot a Roxy könyvekre! Előre is nagyon szépen köszönjük! A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya 
