A gazdi toppon van. És a földön. Fekve.
Halihó 
! Sziasztok !Csak egy kis reggeli szösszenet, hogy jól induljon a napotok! Tegnap Szaffi és a gazdi vitte el a kreténségi pálmát
! Behozhatatlanul! Reggel fél kilenckor, Kitti kölyökgazdi lepasszolta Mogyit, merthogy ő Viktorral romantikázni mentek pár napra. Nem elég, hogy hogy Mogyorót megint ránk sózta, mint rafinált kofa a hűtőszekrényt a gyagyás eszkimóra, még a gazdit is elvitte tőlünk, merthogy a gazdi meg elment leszámolni a suliba. (Tudjátok, januártól már magánban oktatja az ízes magyar beszédet. Nyugi, a gyerekek előtt visszafogja magát, mint strici a rendőri felügyelet alatt! Nem kell azon aggódni, hogy félreneveli a gyerkőcöket!) Képzeljétek, ez a nagytudású, a suliban a saját kapukulcsát adta le az egyik iskolai kulcs helyett
! Jött haza a nyomorultja, nyitná kaput, hát az meg nem nyílik, sőt a kulcs se illik a zárba! Szóval, kulcs ugyan volt, csak megfelelő lyukat kellett volna hozzá dobni. Nézőpont kérdése. Elmondta egy párszor azt is, hogy „Szezám, tárulj!”, de ez se oldotta meg a problémát. A gazdi a kapu egyik oldalán szentségelt, szidta magát rendesen, és már az is felmerült benne, hogy Mamikámék anno jobban jártak volna, ha helyette kisszéket eszkábálnak. Mi meg, a másikon lestünk ki a fejünkből, hogy most mire vár, tapsra-e, vagy jó szerencsére? Aztán kiderült, hogy csak Bogira, Zsófi barátnőm testvérére, akire rátelefonált, hogy ugyan szaladjon már el a pótkulccsal, ami náluk van, mert különben ebben az életben nem jut haza. Míg megérkezett Bogi, mint felmentő sereg, a gazdi kívülről, mi belülről strázsáltunk. Jelzem, a gazdi nézett ki hülyébben
!
! Behozhatatlanul! Reggel fél kilenckor, Kitti kölyökgazdi lepasszolta Mogyit, merthogy ő Viktorral romantikázni mentek pár napra. Nem elég, hogy hogy Mogyorót megint ránk sózta, mint rafinált kofa a hűtőszekrényt a gyagyás eszkimóra, még a gazdit is elvitte tőlünk, merthogy a gazdi meg elment leszámolni a suliba. (Tudjátok, januártól már magánban oktatja az ízes magyar beszédet. Nyugi, a gyerekek előtt visszafogja magát, mint strici a rendőri felügyelet alatt! Nem kell azon aggódni, hogy félreneveli a gyerkőcöket!) Képzeljétek, ez a nagytudású, a suliban a saját kapukulcsát adta le az egyik iskolai kulcs helyett! Jött haza a nyomorultja, nyitná kaput, hát az meg nem nyílik, sőt a kulcs se illik a zárba! Szóval, kulcs ugyan volt, csak megfelelő lyukat kellett volna hozzá dobni. Nézőpont kérdése. Elmondta egy párszor azt is, hogy „Szezám, tárulj!”, de ez se oldotta meg a problémát. A gazdi a kapu egyik oldalán szentségelt, szidta magát rendesen, és már az is felmerült benne, hogy Mamikámék anno jobban jártak volna, ha helyette kisszéket eszkábálnak. Mi meg, a másikon lestünk ki a fejünkből, hogy most mire vár, tapsra-e, vagy jó szerencsére? Aztán kiderült, hogy csak Bogira, Zsófi barátnőm testvérére, akire rátelefonált, hogy ugyan szaladjon már el a pótkulccsal, ami náluk van, mert különben ebben az életben nem jut haza. Míg megérkezett Bogi, mint felmentő sereg, a gazdi kívülről, mi belülről strázsáltunk. Jelzem, a gazdi nézett ki hülyébben!Miután egész éjszaka esett az eső, akkora sár van mindenhol, hogy a gazdi úgy döntött, nem megyünk sétálni, elég lesz nekünk a kert. Ő maga letelepedett a hintára, mi meg Mogyoróval eszelős kergetőzésbe kezdtünk. Mogyika rástartolt Szaffira, aki úgy döntött, hogy menekülőre fogja a dolgot, és teljes erővel ugrott a gazdi mellé a hintára. Sajnos, a hinta gyártói nem tesztelték az árut amstaff támadásra. Úgyhogy, Szaffi a hintára fel, a hinta meg gazdistól, Szaffistól le. Mármint nem szakadt, csak borult. De azt alaposan. A két nyomorult meg, égnek álló lábakkal kapálózott, mint ganajtúró bogár a trágyadombon. Mi meg, Mogyival, csak lestünk ki a fejünkből, mint a luki nyúl, nem értettük a dolgot. Mert ehhez aztán most nekünk tényleg semmi közünk nem volt!! Biztos, ami biztos alapon, képen nyaltuk a gazdit (sőt, Szaff is kapott pár nyalintást), biztosítva arról, hogy mi, csoffadt- döglött bogárpózban is kifejezetten szeretjük. Majd futottunk tovább. Mármint én. Mert Mogyoró úgy döntött, hogy véleményezi a hinta aljas viselkedését. Véleményét egy kiadós pössentésben hozta a hinta tudomására. Az, hogy a csuriból jutott a gazdinak és Szaffinak is a szájába, orrába, és úgy amblok az orcájára, az már igazán nem a Mogyoró hibája. Mogyi becsületére legyen mondva, a pisilés után még kettőt rúgott is a sárba hátrafelé, elintézve ezzel azt, hogy a gazdi és a Szaffi szájába került fölösleges vizeletet némi tömény sárral kompenzálja. Hiszitek, vagy sem, ez volt az az eset, amikor a gazdinak torkára forrt a szó. Vagy a sáros pisi. Ezt még nem tudtam eldönteni. Annyi bizonyos, hogy miután megszabadult a nem kívánatos uzsonnától, felemlegetett néhány szentet, meg szó volt a Göncölszekér alvázszámáról is, amit két ebtársamnak kell majd leolvasni, illetve Mogyi és Szaffi kedves édesanyjáról, akiket a hintás úristennek lett volna kedves kötelessége szexuálisan zaklatni. Üzent továbbá a hintagyártóknak is, de ez az üzenet sem kívánkozik karácsonyi üdvözlőlapra.
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya 
U.i. : Kérek szépen mindenkit, aki még nem szavazott az „Év könyve” kiíráson, hogy tegye meg, és ne csak a gazdira, de a többi Helmás íróra is dobjon egy voksot
!
!Radics Renáta, Pásztor János és Noah Noé Noir nevében is szívből köszönjük, hogy segíthetek a Magyar könyv is magyar termék mozgalom (MKMT) íróinak! Aki biztosra szeretne menni, hogy jó helyre adja a voksát, az látogasson el a a www.roxikutyanaploja.hu oldalra, ahol a többi Helmás íróról, és persze rólunk is kap információt. Egyébként tudjátok, hogy a verseny végén Sky S.T. írónő és a gazdi kisorsolnak a szavazók között egy-egy könyvet!
