Pancsi, pancsi, Szaffika

Halihó ! Sziasztok ! Na, kérem, tegnap és ma voltak az igazság napjai. Mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Sajnos, én is.

Tegnap, amikor hazaértünk a sétáról, Kitti kölyökgazdi lepasszolta Mogyit, jó másfél órára. Ezalatt, a gazdi megvacsoráztatott bennünket. Bár a vacsi egy részét a metlachira tálalta. No, nem önszántából. De ettől még egy része a kajának a földön landolt. Mogyi azonnal jelentkezett, hogy segít a feltakarításban, de arról nem volt szó, hogy a földre szervírozott élelem elfogyasztása beleszámít a tényleges vacsora adagba. Így eléggé szemrehányóan nézett a gazdira, amikor megkapta a csökkentett porcióját. Amikor a kölyökgazdi megérkezett, azonnal el is panaszolta a sérelmét, majd csatlakozott Szaffihoz kajakunyorálási célzattal. Aztán, gondoltam, én se maradjak ki a jóból, én is sorba ültem, hogy a bánatos szemeimmel kikönyörögjem a falatot Kitti szájából. A gazdi meg, felszívta a vizet, mint itatós a tintapacnit, és közölte, hogy mind a hárman elmehetünk szabadon és bátran anyánkba. De lehetőleg gyorsan, mert ha továbbra is hűen alakítjuk az éhező Twist Olivért, hát pofán önt bennünket egy pohár vízzel. Fejenként eggyel. Mogyoró a „pohár” és „víz” szavak hallatán menekülőre fogta a dolgot, tekintve, hogy ő már több ízben megtapasztalhatta a hideg víz kutyapofin landolásának jótékony hatását. Mi, Szaffal meg bíztunk a gazdi aranyszívében. Ennek ellenére, amikor a gazdi megtöltötte az „alig” 3 decis poharát, Szaff is felvette a nyúlcipőt. (Ő is kapott már régebben vizes emlékeztetőt arról, hogy illik viselkedni.) Én még nem részesültem efféle kiképzésben, szóval ültem nyugodtan a sejhajomon, és vártam némi könyöradományra, és bíztam a gazdit és engem összekötő szeretetben, amely alapján lehetetlen, hogy pofán öntsön vízzel. De megtette. A 3 deci víz rajtam landolt. Aztán csodálkozott a némber, hogy megsértődtem. Kitti felé jeleztem, hogy „kapja be, és tőlem most már felfalhatja egyedül a hülye kolbászát”, a gazdi felé, hogy „dalolhatsz már nekem mezei pacsirta, lelkem sárba tiportad! De jön még a kutyára kamion!” Miután én duzzogtam, nem is figyeltem, hogy Mogyi mit követett el (talán hasba rúgta, ha jól gondolom), sőt arra se, hogy a kölyökgazdi mivel cikizte az édesanyját, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor Kitti magához rendelte Mogyit, és közölte vele, hogy:” Gyere, kicsi Mogyorócska, nem szeretnek itt bennünket, de főleg téged. Persona non grata lettem. Te meg lupus non grata.” Majd elkezdett morfondírozni azon, hogy a „lupus” mégsem stimmel, mert Mogyi ugye, nem farkas. A gazdi megemlítette, hogy a kutya latinul „Canis familianus”, és hogy ki se nézte volna Kittiből, hogy tudja, hogy van a farkas latinul. Mire a kölyökgazdi felháborodottan megkérdezte, hogy a gazdi szerint, mire jó a Harry Potter?! Majd kiselőadást tartott a szereplők latin eredetű neveiről. Aztán szóba került, hogy a gazdi lassan halad a Roxy 2. felolvasásával, mint csiga a dárdás sünnel teliszórt akácos erdőben. A gazdi bevallotta, hogy azért, mert Kitti sokkal jobban olvasott fel, mint ő, és tök szánalmas lesz, ha a kölyökgazdi remek előadása után, a gazdi gyatra produkcióját hallgatja az „olvasó”. Kitti erre felajánlotta, hogy jó, akkor olvas még fel több fejezetet is, de csak azért, hogy még szembetűnőbb legyen a különbség . Majd közölte Mogyival, hogy: „Látod, kiskutyám, így lesz a „persona non grata-ból” „persona very grata”. Azon már nem tipródott, hogy a „very” szócska nem igazán illik a latin kifejezésbe.

Ma sétáltunk egy jót a pocsék időben, de Szaffnak sikerült ismét illatosítani magát, így amikor hazaértünk, első útja a zuhany alá vezetett. Amíg a gazdi Szaffot csutakolta, én leheveredtem a frissen mosott fürdőszobaszőnyegre. Amikor a gazdi végzett a barátnőmmel, jelzett, hogy mehetek én is alvázmosásra, merthogy nekem sem fog megártani a csatakos séta után. Én pattantam fel a szőnyegről, vonultam be a zuhany alá… Ám a gazdi méglátta milyen nyomot hagytam a szőnyegen, és ettől kezdve, már én sem számíthattam kellemes babapancsira. Pláne azután, amikor a gazdi kiejtette a kezéből a zuhanyt, ami hanyat vágta magát, mint qrva a franciaágyon, a gazdi pedig megkapta, amit megérdemelt a pofán öntésemért.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya