Suli, túra, Viktor! Kell ennél több?

Halihó ! Sziasztok !

Folytatódik a dilibuli!

Kivételesen, csütörtökön volt a suli, ahol, mint „vendégművész”, Viktor is „fellépett”.

Eredetileg az volt a terv, hogy Kitti kölyökgazdi, a gazdi és Viktor is felvezeti egyiküket. De Kitti kölyökgazdi olyan szinten fázott és reszketett, és nézett ki puruttyául, hogy Viktor és a gazdi is azt javasolta neki, hogy inkább menjen haza, melegedjen, és miután a nap hátralevő részében a gazdi függönymosást és ablakpucolást tervezett, akkor inkább szedje le a függönyöket mire mi hazaérünk. (A gazdi pontosan elmondta, hogy melyik ablakokról kell leszedni a függönyt.) Úgyhogy, Viktor dolgozott Szaffival, az edző Mogyival, a gazdi meg természetesen velem. A suliról most túl sok szót nem ejtenék, mert nagyjából mindenki hozta a papírformát, azaz mi Mogyival tök jól dolgoztunk, Szaffinak meg újra, és újra el kellett mondani, hogy milyen filmet vetítenek, mert nagyon nem volt képben. Az óra végére visszatért Kitti kölyökgazdi is, és büszkén jelentette, hogy leszedte a függönyöket! Már ahol legalább létráról elérte. Mint kiderült, csak azokon az ablakokon érte el, ahonnan eleve le se kellett volna szedni, merthogy azok már rendbe voltak. Szóval, úgy volt ezzel valahogy Kitti, mint az a régész, aki Pesten kutatja az egyiptomi fáraók titkát, mert Göcsejröcsögéről csak Pestig futotta a pénzéből. De a kutatás a lényeg, nem a helyszín! Különben is, így legalább Viktor se unatkozott, mert a kölyökgazdi gondoskodott neki a dupla munkáról. Hazafelé menet Mogyi kissé meg volt zakkanva, úgyhogy a gazdi közölte Kittivel, hogy akkor most kutyacsete lesz. A gazdi viszi Mogyit, a kölyökgazdi meg engem. Majd demonstrálta a kölyökgazdinak az egyujjas póráztartást, azaz, hogy Mogyi olyan szépen vonult a gazdi mellett úgy, hogy ő csak egy ujjával tartotta a pórázt, hogy öröm volt nézni! A kölyökgazdi közölte, hogy ezt ő is tudja. Mire Viktor a nemlétező bajsza alatt megjegyezte, hogy aha, kutya nélkül. A délután folyamán még rendesen ment az adok-kapok a kétlábúak között, nekünk viszont sajnos, már csak az unalom volt előirányozva.

Ma viszont, Szarvaskőben voltunk könyvbemutatón. Köszönjük szépen a lehetőséget az egyik kedvenc könyvtáros néninek, Márk Teréziának a lehetőséget! De főleg, hogy olyan szeretettel fogadta az egész kajla csapatot. Amíg a gazdi előkészült a bemutatóra, a fiatal kétlábúak, azaz Zsófi, Kitti és Viktor elvittek bennünket sétálni. Ám a séta alatt Mogyinak sikerült úgy kihúzni a gyufát, hogy Kitti most tényleg komolyan megnépnevelte a kutyáját. Hatásos volt, mert ettől kezdve, Mogyoró már valóban nála is tudta hozni az egyujjas póráz sétát. Àm az egész napban az volt a legjobb, hogy a könyvtári program után, mi gyalog jöttünk haza Szarvaskőből! Mogyi és Szaffi az út jelentős részét rabláncon tették meg, eltérő okokból. Mogyít azért kellett pórázra tenni, hogy lehetőleg ne most kerülje meg a komplett Bükköt, Szaffit meg azért, hogy tartsa a tempót velünk. Azt kell mondjam, hogy Viktor továbbra is a szívem csücske marad, merthogy én ismét találtam egy aprócska boltocskát (tényleg nem volt nagy, alig három méter), és ő volt az egyedüli, aki megértette a lelkemet, és még attól sem riadt vissza, mikor sikerült szegényt jól lábon csapni, és csak annyit mondott, hogy „hát imádom ezt a kutyát!” Miért nem tud a gazdi és a kölyökgazdi ilyen szépen nyilatkozni a bot mániámról?! Nekik bezzeg mindig csak a kifogás, meg a nyafogás hagyja el a szájukat, amikor én végre boldogan rohangászok a szerzeményemmel. A két némber Viktort is felszólította, hogy márpedig vegye el tőlem a botot, és olyan helyre helyezze, ahonnan véletlenül se tudom leszedni. Nem fogjátok elhinni, de találtak egy olyan bokrot, aminek a tetején szintén az én botom hevert. Az, amit még Zsófi rejtett oda a legutolsó kirándulásunk alkalmával. Lassan már kupacba gyűjtik nekem az aprócska boltocskákat. Amúgy meg, abszolút nem értem a gazdit! Mert ha engedné, hogy hazavipeljem ezeket a husángokat, két évre már simán megoldottam volna neki a fűtés problémát. Ingyen és bérmentve! De hát akinek az a perverziója, hogy mindenért fizetni akar… Hát tessék! Holnap szorítsatok nagyon, mert kiderül, hogy bekerültünk le a top 10-be! Úgyhogy ujjakat csűrbe!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya