Suli, Zsófi… Nem is rossz program

Halihó ! Sziasztok ! Hát, mit mondjak? A gazdi is elmehetne halálnak! Ha olyan lassan menne az emberekért, mint ahogy neki fog az írásnak…! Pedig azon túlmenően, hogy elvégezte a napi rutin feladatokat, „telefonügyintézett”, és nem kicsit szidta az „internetes tetves anyját a szájbatekert, őskövület qrva laptopnak”, nem igazán csinált mást. Ami nem lenne baj, de mi se. Még szerencse, hogy a gazdi előre látva a sanyarú, esős mát, tegnap dupla programot hozott össze. Az első a suli volt, a második pedig Zsófis – Zoknis közös séta.

A suliban Mogyi megszívatott bennünket, mint a mocsári torkosborzot. Merthogy gyakorolni kellett neki a kifektetést. De az ugye, úgy buli, ha közben meg mások gyakorolnak. Miután más más nem volt kéznél, csak mi Szaffival, így nekünk volt kedves kötelességünk fel s alá masirozni, mint egy túlhúzott rugós ólomkatonának. (Már, ha van ilyen egyáltalán.) Ráadásul, túl sok extrát nem vihettünk bele a vonulásba, mert Mogyi „figyelmét nem szabad túlzottan elterelni”. Úgyhogy se jutifalat, se behívás, semmi. A gazdi is csak suttogott, mint egy kasztrált operaénekes. Mer nehogy Mogyi az ő parancsára figyeljen. Már szépen alakult a lúdtalpunk, az edző épp fel akarta oldani Mogyit, amikor ez a pöcs bemozdult! Sőt! Fel is állt. Kezdhettük elölről az egész gyaloglást! Esküszöm, hogy kiképzésen lévő gyalogkakukk nem gyalogol ennyit!

Ja, azt meg majd’ elfelejtettem, hogy megint megjelent a múltkori kisbarátunk. Most sem volt szomjas, szerintem, már igen tekintélyes mennyiségű cefrét elhelyezhetett a gégetakarékban. De azért annyi józan ész csak maradt nála, hogy most már nem szövegelt bele az edzésbe, sőt, amikor Szaffi került sorra az őrző-védőben, úgy elhúzott, mint a vadliba.

A délutáni sétán megint csak én lettem a szivatás tárgya. Míg a többiek azt csináltak, amit akartak, addig nekem Zsófi labdát dugdosott. De nem ám lightosan! A gazdi meg még biztatta is. Úgy, úgy, bele a legnagyobb susnyába! De amúgy tök jó volt. Mogyit 10 méteren lefárasztották a kétlábúak úgy, hogy a végén már lihegni is alig bírt a nyomorult. Merthogy oda-vissza szaladoztatták egymás között. Szaff és Zozi meg akkora medencéket ástak, amibe 3 kandisznó simán tudna dagonyázni.

Ma meg, jött a dögunalom. Egész nap bent punnyadtunk a szobában. Annyi volt az összes mozgásunk, hogy egyik oldalunkról a másikra fordultunk. Viszont, van nagyon jó hírem is! Nem is egy! November 25-én a Szarvaskői Könyvtárban találkozhattok velünk. Ha minden igaz (ez még nem biztos!), január első hetében a Felnémeti Könyvtárban lesz bemutatónk, ahol elvileg, a Főni is ott lesz, ami amúgy teljesen korrekt lenne, elvégre a Gesta fuvarorum is bemutatásra kerül, ami a Főni nélkül nem jöhetett volna létre. Aztán, ez viszont már biztos, január 11-én a Megyei Könyvtárban lesz ujabb könyvbemutató, nem is akármilyen meglepetésvendéggel!

Aki karácsonyra könyvvel szeretné meglepni a szeretteit, az látogasson el a www.helma.hu oldalra, ahol rengeteg akció, és jobbnál jobb könyvek várják az olvasni szeretőket. És naná, hogy mi is ott vagyunk!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya