A falkánkm 2024-ben is kretén

Halihó! Sziasztok!

Na, fogadjunk, hogy azt hittétek, már elvesztem. Az igazat megvallva, már reggel írni akartam, de kivételesen szerencse, hogy a gazdi nem volt hajlandó velem foglalkozni, mert így beszámoló de luxot kaptok. Én magam azt is javasolnám, hogy a vacsora, reggeli, ebéd, nasi elfogyasztását ne olvasás közben akarjátok kivitelezni. Én szóltam. Na, sorjázom, miről is lesz szó. Elsőként beszámolok a tolvajok szende fejedelméről, aztán a gazdi gyomorgörcsös készülődéséről a bemutatóra, majd arról, hogy talpig rittyentőben, hogy fárasztott le a találkozó előtt. Persze, a könyvbemutatóról is vakkantok egy keveset, de akit az érdekel, az meg tudja nézni a MKMT Facebook oldalán az egészet. És szerintem, hamarosan a honlapunkra is feltölti a gazdi, ahogy azokat a videókat is, amiket tegnap élőben láthattak a nézők. Aztán jövök még a mai programmal, amiben aztán volt minden, mint a búcsúban. Hogy csak egyet említsek, Zozi, mint dugába dőlt szexuális zaklató. De a csúcsok csúcsa Viktor lesz, akiről kiderül, tökéletesen hatott rá a dohányzás elleni propaganda, és kizárólag a cigire akad ki, de arra úgy, mint a gazdi dereka szokott rosszabb napokon. Azonban ezen kívül minden természetes neki, mint Csipkerózsikának az altatómentes szunya. Szóval, úgy készüljetek, hogy nem leszek rövid, cserében hosszú.

Na, kérem! Akkor kezdjük az elején! 16-án, kedden volt ugye a könyvbemutató, ami miatt a gazdi úgy izgult, hogy már előtte két nappal beindult a „zabszem akció”. Hétfő éjszaka már nem is igazán tudott aludni, annak ellenére sem, hogy Marcsika figyelmeztette a „belső békére”, illetve arra, hogy ha nem hajlandó végre pihenni, hát megkínálja a búráját Thor kalapácsával… A gazdi, ettől megrémülve, hajnal kettő felé valóban el is szunnyadt, majd hajnal 5 körül, egy ukrán vegyi katasztrófa bűzére riadt, amit Szaffóka produkált az orra alá. Na, ha már a nem várt békegalamb kigyilkolta az orrából az összes szaglóideget, a szeméből pedig a csorgó könny kiverte az álmot, és kimosta a csipát, úgy döntött, hogy elvégzi ugyan az elengedhetetlen reggeli feladatokat, de (habár nem szőke herceg, és nem fehér lovon hozza) a reggelijét az ágyban fogyasztja el. Igen ám, csakhogy amint visszavackolt, megcsörrent a telefonja, amit persze, kint hagyott a konyhában. Virslis tányért párnára letesz, kibatyog a konyhába, röpke fél órát csacsog, majd visszaavászkodott az ágyba. Azaz, avászkodott volna, de látja ám, hogy a virsli, rejtélyes módon eltűnt. Vajon mi történhetett? Szaffika édesdeden horkol az ágy másik végén, én vele voltam, Macs és Mogyoró házon kívül tartózkodtak. Csak nem a Koponyányimonyók settenkedett be? Esetleg valami virslipusztító szörnyek lepték meg a gazdi árválkodó reggelijét? Bár a gazdi hívő ember, azért mégis valamiféle racionális magyarázatot keresett, és feltette a lényegre törő kérdést: „Na, halljam! Ki lopta el a virslimet?!” Szaffika jelezni óhajtotta, hogy neki aztán semmi köze a kolbászkák eltűnéséhez, és olyan pillantásokat lövellt a gazdi felé, ami felért egy beismerő vallomással. A fejét lesunyva, alulról kamillázott fel a gazdira, mint aki azt kérdezi: „Csak nem feltételezed rólam, hogy éééén? Nem olyan családból származok én! A kajalopás olyan távol áll tőlem, mint csigától a hosszútávú futás!” De a gazdi nem dőlt be az ártatlan szemeknek, csak az volt a baj, hogy Szaff olyan pofát vágott, ami megakadályozott mindenféle komolyabb retorziót a gazdi részéről, mert örült, hogy nem röhögte el magát, miközben verbálisan bántalmazta a barátnőmet. A délelőtt következő mozzanata az volt, hogy először a gazdi megkopasztott engem, mint anno a nagyanyja a libákat. Állítólag, egy komplett grizlimedvét takarított ki belőlem, de ezt nem hiszem, ugyanis akkor a zuhany alatt nem kerülhetett volna le rólam még annyi szőr, amiből kitelt volna két szőrme bunda három XXXXL-es méretű nőre. Kétségtelen, hogy a zuhany alól kikerülve, a villanykörte copfos indián volt hozzám képest, de a gazdi azt mondta, hogy ne morogjak, elvégre ha a találkozón meg akarnak majd simogatni, azt nem azért teszik majd, hogy részleteket kapjanak belőlem, illetve a bundámból, és szőrgyűjteményt nyissanak otthon. Szaffi teljes nyugalommal viseltetett a kínzatásom alatt, ugyanis ő úgy gondolta, hogy neki nincs nagy szőre, tehát az ő fürdetése fölösleges, mint Quasimodonak az MP3 lejátszó. Ám a gazdi közölte, hogy ő meg büdös, mint egy fénykorát élő görény, úgyhogy nincs apelláta, irány a pancsi. Különben is, ez a minimum bünti az elorozott virslikért. Most aztán hiába nézett úgy a nyomorult, mint árva gyerek az anyja csúnyája után, nem volt kegyelem, neki is át kellett esni egy alapos suvickoláson. Mielőtt Kitti kölyökgazdi értünk jött volna, Szaffit leszállítmányoztuk Zsófihoz, hogy majd ő hozza el a könyvtárba, ne kelljen neki is plusz egy órát a gazdi mellett tölteni, amíg ő az utolsó dolgokról egyeztet. Engem meg, talpig csicsapicsa-rittyentőben, kivitt a kertbe, hogy egy kicsit lemozgasson. Na, de ugye, gálaruhában ez sem olyan egyszerű. De nem azért gazdi a gazdi, hogy egy ilyen feladat kifogjon rajta! Fogta a lombseprűt, és mint valami defektes Toldi Miklós, azt pörgette maga előtt, mellett, fölött, hogy engem ugrálásra serkentsen. Mit mondjak? Sikerült! Tíz perc alatt úgy lefárasztott, hogy alig vártam, amikor a könyvtárban végre lefekhetek. Persze, azért ez sem volt olyan egyszerű, mivel alkalmanként ott is szolgálatba kellett helyeznem magam, mint rendfenntartó erő. No, kivételesen nem az ebtársaimmal volt gond, sokkal inkább a gazdival, aki a rendezvényen résztvevő „kisemberek” figyelmét nem tudta lekötni. Ők sokkal inkább Mogyival és Zozival akartak játszani (Szaffit az első öt percben elvesztettük, ő bealudt, mint a barnamaci decemberben), és természetesen, a játék ugye, hanggal jár. És bár az anyukájuk kivitte őket a teremből, de én hallottam a sikkantásokat, és a védelmező ösztönöm azonnal szolgálattételre jelentkezett. De a gazdi nem engedte, hogy közbe avatkozzak. Azért a végén mindenki lenyugodott, és Mogyi haver előtt is leveszem a kalapom, mert a nyúzást is szó nélkül tűrte, és utána is végig szépen ült/feküdt a Kitti kölyökgazdi lábánál. A bemutatóról többet nem is mesélek, mert az élő közvetítés videója fenn van az oldalon, úgyhogy bárki, bármikor megnézheti, ha van kedve.

Mikor hazaértünk, azt gondoltuk, hogy majd valami ünnepi vacsit rittyent nekünk a gazdi. Hát nem rittyentett! Amit kaptunk, az a lónak, ha legénynek születik, már első pillanattól megvan. Tudjátok, mit volt képes elénk tenni ez a némber?! Dobozos tápot kutyaszalámival! Na, tudod, mikor leszünk legközelebb ilyen jó kutyák? Majd ha Lucifer szenteltvizes jakuzziban piheni ki a fáradalmait, miközben a pokol meg befagy!

Ma reggel, a gazdi megint ment jeget törni, én meg, persze, vonultam vele. Aztán csak úgy, magamtól, végigszaladtam az akadálypályámon. Aztán a gazdival is végigmentem, de nem ám parancsra! A nőszemélynek végre leesett, hogy komoly munkahiányom van, úgyhogy ideje újra napi programba beilleszteni a gyakorlást. Akár itt van Mogyi, akár se. Oldja meg, hogy cserépedény-jellegű kisbarátom ne inzultáljon gyakorlatozás közben.

Délutánra eredetileg, sétát terveztünk, de indulás előtt a hóesés, „jégesésre”, meg „havasesésre”, végül, valóságos esőre váltott. Így aztán, csak a kertben hancúroztunk, de szerencsére, Zozival kiegészülve. Eleinte tök jól elhuzigáltuk a kötelünket Zsófival, de aztán Zokni feladta, és inkább körbejárta a kertet, és megjelölt mindent, amiről úgy gondolta, hogy az akár az övé is lehetne: locsolócsövet, bokrot, fát, kerítést…A gazdi beállt Zokni helyére, és most már ketten akarták megszerezni tőlem a kötelet. Nem mondom, ez azért így már kihívás volt még nekem is. Koncentráltam is rendesen. És ekkor történt az, amit soha fel nem tételeztem volna a haveromról. Zokni, kihasználva a kiszolgáltatottságomat, miközben a két némberrel viaskodtam, hátulról megpróbálta becsempészni a lompost! Na, ez azért már több kettőnél! Hátra kaffantottam, és Zokni visítva menekült a sejhajomtól biztonságosabb területre. Zsófi szerint, lelkileg megtört, a gazdi szerin viszont, megérdemelte amit kapott, mert nem illik „dolgozó” kutyát szexuálisan zaklatni „munka” közben. Egyébiránt, ettől még a sötét középkor inkvizítorai is humánusabbak voltak, mert ők sem erőszakolták meg a boszorkánynak nyilvánított nőket, miközben épp a spanyolcsizmát méretezték a lábukra, vagy épp a kettészakításukon ügyködtek, mint ahogy jelen esetben tette azt Zsófi és a gazdi. Zsófi – szerintem pusztán bosszúból – a gazdit akarta agyilag tönkre tenni, és a következő kérdést intézte hozzá: „Hogy lehet sünnel időt mérni?” Persze, a gazdinak fogalma se volt róla, ezért Zsófi felvilágosította, hogy: „Úgy, hogy kiteszed az ablakba 30 percre, és az pont fél óra”! Na, ettől a gazdimpadlót, akarom mondani földet fogott, mint Nagy Csonttörő János ellenfele az ominózus mérkőzésen. (Kicsit később erre rátett Viktor kezdő szóvicce, miszerint, „Hogy hívják Stahl Judit gyerekét?” „Kistál”. Ettől végképp annyi lett a gazdinak.)

Ezt még megfejelték Kittiék, amikor megérkeztek, hogy leadják Mogyorót, mert a kölyökgazdi egy hétre sítáborba megy dolgozni. Meséltek ugyanis a hajón, illetve a hajón kívüli kalandjaikról. És ekkor derült ki, hogy Viktor megszállott antidohányos, és élete fő célja, megtisztítani a világot a bűzrudaktól, és megtéríteni az emberiség dohányos részét. Az történt, hogy a két nagytudású, Amszterdamban bekeveredett (be hát, mert be akartak keveredni!) a „szexzónába”, vagy mi a fenének hívják azt a területet, ahol a nénik és a bácsik nem szenvednek bigottságtól, sem szüzességtől, és a saját testüket kínálják fel, mint portékát. No már most, ezen a helyen igencsak sok szokatlan dolog jött velük szembe. Műbráneres dekoráció, ami a kirakat plafonjáról csüngött, szó szerint értendő fütyiszék, ami csak arra várt, hogy valaki belecsüccsenjen, nénik, akik a kirakatban kötöttek üzletet, vagy akik épp kuncsaftra vártak, mutogatták magukat, mint Mickey egér a mozivásznon. Az utcán drogdealerek árulták a cuccot. Viktor ezeket sztoikus nyugalommal szemlélte, ám amikor meglátta, hogy egy kirakatban ácsingozó, ledér néni cigarettára gyújt, azonnal felháborodottan jegyezte meg, hogy: „Hát ez meg, milyen már! Abban a kis lukban bagózik!” Kitti gazdi megkérdezte, hogy az nem zavarja, hogy öt perccel ezelőtt a hölgy még a szeme láttára, ugyanazon fülkében egészen mást csinált egy bácsival? „Hát ez az!” – így Viktor – „Milyen büdös lehet ott!” Mit mondjak? Az illetékesek, ha eszük van, Viktort kérik fel a dohányzás elleni kampányuk arcának. A gazdi mindenesetre – elképzelve a jelenetet – akkorát röhögött, hogy kis híján okafogyottá vált, hogy kisiessen a vécére. Szerinte, ettől már csak az lenne a durvább, ha egy kivégzéses gyilkosságnál helyszínelő rendőrnek az lenne a legnagyobb problémája, hogy a gyilkos nem fertőtlenítette le a kezét, mielőtt elvágta az áldozata nyakát.

Szerintetek, noooormálisak?

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya