A sokoldalú gazdi és a mákos kutya esete

Halihó ! Sziasztok !

Most már egészen biztos, hogy a gazdi nem normális! Olyan sokoldalú a drágám, hogy az már majdnem gömb ! Először „mákos” kutyát csinált Mogyiból, majd valami „pazar” videót készített, amit amikor megnéztem, beálltam tőle, mint a klinikai halál. De haladjunk sorjában! Háromnapi udvar- és szobafogság után, a gazdi végre neki szánta magát, hogy (ugyan még mindig fáslis lábbal, de) kivigyen bennünket sétálni. Miután a múltkori esés belevéste magát a memóriájába, hiszen úgy érezte, menten belehal, mint a kannibál asszony, akit szájára vett a falu, úgy döntött, hogy szigorúan csak a bicikliúton sétálhatunk. Aztán persze, az első 5 méteren belül módosította a tervet. Merthogy „ó, tiszta letaposott a füves rész is”, szóval mehettünk bele a világba. Nem mondom, hogy nekünk nem tetszett az ötlet, de szerintem, a gazdi nem gondolta át rendesen a tervet. Merthogy, az elején valóban szép, sima füvön rohangászhattunk, és a dús fűnek köszönhetően, még csak sárosak se lettünk. De! A placcon haladva, hamarosan megjelentek a bokrok, és a susnya, amibe belekeveredtünk, mint sün a rágógumiba, ugyanis a susnya mélyéről csábító szagok hívogattak. Úgyhogy, uccu neki, vesd el magad, meggondolatlanul beleugrottunk, mint imádkozó sáska legény a házasságba. Én még csak meg is úsztam a dzsuvatúrát, de Mogyi úgy került ki belőle…! Maradjunk annyiban, hogy a mákos beigliben nincs annyi mák, mint Mogyi bundájában volt a „biszembaszomfiszemfaszom” alternatív névre hallgató bügyőkből. Amikor a gazdi meglátta, olyan fejet vágott, hogy ha nekem olyan lenne, hát felraknám egy expresszjáratos távolsági buszra, és integetnék neki. Csóri Mogyorót úgy ellepte a rengeteg tapadós bizbasz, mint kiéhezett magyar turistacsoport az olasz svédasztalt. Szaffi is piszok jól nézett ki, hála a gazdinak. Szaff bundája ugyanis, alapjáraton lepergeti magáról az indokolatlanul ragaszkodó szúrós izéket, de a gazdi ráadta a nyomorultra a Marcsikától kapott pulóvert. Merthogy a „sima útra úgyse kell a vízhatlan hacuka”. De a pulcsi meg úgy vonzotta magához a bigyókat, mint mágnes a vasreszeléket.

Hazaérve a gazdi nekiláthatott ebtársaim megtisztításának. Szaffival könnyű dolga volt, mert róla csak a pulcsit kellett lecibálni (az már más kérdés, hogy a pulóverrel viszont megszenvedett, mint Jeanne d’Arc a „máglyarakással”), de Mogyi már nehezebb eset volt. Csóri haverom végképp nem értette, hogy a gazdi miért tépi a szőrét, és miért akarja megkopasztani, mint kofa a sütésre szánt kacsát. Eleinte finoman próbálta a gazdit jobb belátásra bírni, és az állandó pozituraváltoztatással akarta arra kényszeríteni a gazdit, hogy adja fel a kopasztási hadműveletet. Később már a kezét is le akarta fogni. Foggal. Ezért viszont a szőrtépés mellé, még egy jókora sallert is begyűjtött. Röpke másfél órás szöszölés után, a gazdinak végre sikerült eredeti formájába visszaállítani Mogyorót. Mit mondjak? Összegömbölyítve, egy teniszlabda nagyságú „rohaggyámegteragadósköcsög” jött ki Mogyi bundájából. S miután a gazdi jól elhúzta az időt a pucoválással, közölte, hogy semmi vacsifőzés, érjük be a száraztáppal! Noooormáális?! Nem. De ettől nekünk még a táp maradt a vacsora. (Szerintem, csak feljelentem az állatvédőknél.) Majd tetézte, és elkezdett olyan videókat gyártani, ahol mi beszélünk! Esküszöm, a gazdi agya olyan, mint a kikapcsolt indián. Off. Egyet mutatok be nektek, mert még ez a legvállalhatóbb. De nyugtató nélkül ezt se ajánlom megnézni! Miután a Face haverunk nem engedi mostanában, hogy egyszerre rakjunk ki képet és videót, ezért a „filmet”, ami bizonyítja, hogy agy nélkül is lehet élni, a hozzászólásokhoz teszem be, illetve a honlapon (www.roxikutyanaploja.hu) tudjátok majd megnézni az egyéb kreténségek mellett.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya