Boldog születésnapot – nekem!

Látjátok, 7 éves lettem én.

Meglepetés e költemény.

Csecse-becse.

7 éve lettem én a gazdi szívecsücske. S a szó, mit elsőként megtanultam az volt:

Roxi kutya csüccs le!

Együtt jártunk kirándulni, túrázni, völgyeket, hegyeket térkép nélkül megmászni.

Lehettem volna nyomozó,

Nem ily töltőtoll koptató

Szegény eb én,

De nem lettem, mert a gazdiban megleltem

Emberem én.

Naplót írunk évek óta,

Rólunk szól a dal, s a nóta,

S bár nem lettem nyomozó,

Drogot felkutató

Dolgos eb én,

De lettem helyette

Sok szívnek kedvence,

Gyógyír lelki sebekre,

Nevetés kora reggelekre.

S bár 7 évem huss, gyorsan elszelelt,

Meséimmel két könyv is betelt.

Társaim voltak jóban, rosszban, ha sütött a nap, vagy esett a hó:

Szaffi, Zozi és Mogyoró.

Éva anyu, Zsófi, gazdi és a Főni,

Kicsi szívemet teljesen kitölti.

Ó, ha velük lehetek,

Botot, labdát kergethetek,

Örömöm nem is lehetne nagyobb,

Olyankor én a világon a legboldogabb vagyok.

De abbahagyom most már a kínrímek írását,

S kedves Olvasóim szellemi kínzását.

Boldog születésnapot, erről szól ma a nóta,

Ne is várjunk tovább,

Csapjunk a lecsóba!

Bocsi, bocsi, bocsi!!! Esküszöm, hogy én nem akartalak ezzel az idióta verssel kínozni Benneteket, de a gazdi ragaszkodott hozzá. Mert azt mondta, hogy most nem készített videót a szülinapomra, valami meg, ugye, mégis csak kell. Hát, bevallom, én azért meg lettem volna nélkülük. Amúgy, az életem arra se tenném rá, hogy a gazdi nem dob össze még egy filmet is. Ahelyett, hogy inkább azt engedné meg, hogy egy nagyobbacska botocskával kergethessem. De arról bezzeg, hallani sem akar!

Na, gyorsan összefoglalom, mi történt karácsonykor. Kitti kölyökgazdi és Viktor kivételével mindenki itthon volt! Ennek a gazdi nagyon örült, de velünk igen keveset foglalkozott. Úgyhogy így nekünk nem is akkora nagy buli a karácsony. Még szerencse, hogy legalább nekünk is sok mindent hozott a Jézuska. Egy rahedli jutifalatot, ami a gazdi szerint, elég lesz jövő karácsonyig. Szerintem meg, jobb lesz, ha annyira azért nem játssza el a skótot, elvégre azt a sok finom hamit mégis csak mi kaptuk, szóval az nekünk jár! Nem, gazdi! Nem csak a szánk jár! A jutifalat is. Kaptunk játékokat is, olyat is, amivel egyszerre négyen is tudunk játszani, meg vadiúj világítós nyakörveket… És mindezt a gazdi „lízingelt” lányától! Mert ő messziről is szeret bennünket, és megérti a mi gyenge lelkünket.

Ja, azt még elmesélem, hogy a Kisfőnök is hazajött már 24-én, és hozta magával az összes humorát meg szemtelenségét. A gazdinak is beszólt. Már nem tudom, pontosan miről volt szó, a lényeg, hogy a gazdi valami olyan kijelentést tett, hogy elmegy Kisfőnök és a Főni is a sunyiba, mert egyiknek sincs egy csepp esze se, bezzeg ő, a gazdi, milyen pengeagyú. Erre a Kisfőnök közölte, hogy OK, akkor most ő is dobjon be a frissen beszerzett aszupálinkából egy felest, aztán utána dicsekedjen az éles eszével! Józanon könnyű! Egyébként folyamatosan dőlt belőle a hülyeség, úgy, hogy a Főni és a gazdi már húgyosra röhögte magát rajta.

Mi reggelente dobtuk fel a hangulatot, amikor mind a hárman bevettük magunkat a Főni és a gazdi közé, és ki-ki, a maga vérmérséklete alapján köszöntötte a reggelt és a kétlábúakat.

Ja! Szaffi új rucijairól annyit, hogy aki kételkedne abban, hogy szüksége van rá, azt meggyőzheti a Főni értékelése, amikor igen degradálóan nyilatkozott barátnőmről. Az volt, hogy mikor kimentünk a pályára, mi, Mogyival adtuk neki az ívet, rohangásztunk, kergetőztünk, ez a mafla meg csak állt, maximum szimatolgatott. Még az se érdekelte, ha egy-egy hógolyó rajta landolt. A Főni szerint, azt se venné észre a nyomorult, ha menetközben betonba öntenék, vagy komplett hókutyát gyártanának belőle. Persze, hogy így fázik a nyomorult!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya