Én is rá tudom ám hozni a gazdira a frászt

Halihó ! Sziasztok !

Tegnap akartam jönni beszámolóval, de sajnos, több sebből is vérzett a dolog. Egyrészt, a gazdiék még a hivatalos ügyeket intézték egész délelőtt. Aztán a gazdi felment az „új munkahelyére”, mert mire jönnek a gyerekek, annak „pacekul” kell kinézni, abba hiba nem lehet! Tutira összedőlne a világ, ha nem kergetné az őrületbe a Főnit, hogy „csak ezt még ide!”, „csak ezt még oda!”, „jaj, még a spatulák!”, „nem vettem logikai készletet!” Cseszd meg, gazdi! Levegőt se vettél már 3 napja, ami engem nem zavar, de a Főninek se engeded, hogy lélegzethez jusson, nekünk meg kétoldali játékhiányunk van! Csakxólok! Nem erre szerződtünk anno! A szerződésben világosan „meg lett mondva”, hogy napi 12 óra játék jár! Erre ezt nullára redukálni, azért mégis csak erős túlzás! És nem kifogás, hogy most „ezt még meg kell csinálni!” Ráadásul, a Főni megszerkesztett egy olyan kapuszerű izét, amivel a gazdi távol tud bennünket tartani a kapun belépő gyerekektől úgy, hogy közben mi azért szabadon tudjunk mozogni a lenti lakás, a kert és a terasz között. A gazdi meg is mutatta, hogy hol tudunk mostantól közlekedni. Nekem nem tartott sokáig, míg megtanultam, kb. addig, míg a gazdi megmutatta. Mogyi már kicsit megzavarodott, mint analfabéta a titkosírás-megfejtő versenyen. Szaffika meg, ki se jött megnézni, hogy mi a „stájsz”, szóval ő qrva nagyot fog koppani (szó szerint), amikor először fogja megkeresni az új kijáratot. A Főni szerint, ebben az évtizedben nemigen fogja megoldani az ördöglakat megoldási szintjével azért nem felérő problémát. Gondolom, ezt a következtetést abból vonta le, hogy tegnapelőtt, amikor suliban voltunk, Szaffi megint hozta a formáját. Olyannyira, hogy Timi közölte, hogy ha a gazdiék bárkinek elmondják, hogy ő a kiképzője a barátnőmnek, lassan 9 éve, hát kénytelen lesz őket agyon ütni, és elásni a kert végében, az edzői hírnevének megőrzése érdekében. Mogyi nagyon jó volt, a gazdival dolgozott végig, és profin megcsinálta a kifektetést is. Már 1 percig kibírja, ami nála heroikus küzdelmet jelent a sajtkukac természetével szemben. Májusig csak meglesz még az a maradék 9 perc is. Én életem egyik legjobb őrző-védőjét nyomtam, de ott ki is adtam magamból minden felgyülemlett feszkót és energiát, így a fegyelmezőn már csak tessék – lássék dolgoztam a Főnivel.

Mogyi a le nem vezetett energiáját az ágyban adja le. Légbiciklizéssel rúgja le a gazdi veséjét, és ki a Főni fogát.

Na, de azt meg nem is mondtam, hogy miért nem írtunk tegnap. Képzeljétek, én, aki életemben sem hánytam, tegnap többször is vendégül láttam Vukot, a kisrókát. Kicsit le is voltam törve, úgyhogy a gazdi egész éjjel azt leste, hogy jól vagyok-e, és már tervezte a rohammentő megrendelését. De reggel megállapította, hogy hála Istennek, kutyabajom. Nagy eséllyel az volt a gond, hogy hirtelen zabáltam be a fincsi májas – nyesedékes vacsit, sőt, egy kicsit túl is ettem magam. De az a helyzet, hogy nem csak én vagyok stressztarisznya, ha nem látom a gazdit, de ő meg egyenesen stresszbőrönd a nagyobb fajtából, ha azt hiszi, hogy valami bajom van. Kicsit túlparázza a dolgot, amikor már koporsóban lát egy szaros hányás miatt. Na, azt hiszem, hogy ezelőtt 7 évvel rendesen megtalálta zsák a foltját.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya