Gazdi kontra Macs

Halihó ! Sziasztok !

Értem én, hogy nem veszekszünk olyan macskával, akinek alapból is az óvszerben kellett volna maradni, de azért már mégis csak…!

Macs újabban rákapott, hogy amikor hazagurul, nem teketóriázik, hanem azonnal rázendít valamelyik nagyáriára követelendő a kaját. Pont le-ja, hogy a gazdi vagy mi épp mit csinálunk. Mondjuk, a gazdi nyakig benne van a főzésben, mi éppen a legszebbeket álmodjuk, csontosat, husisat, ez a kotonszökevény meg nekifutás nélkül kivágja a magas „C” – t, és tartja egész addig, míg a gazdi elé nem löki a -nak valót. És a gazdi nem kapkod. Merthogy őt senki ne sürgesse: se ember, se kutya, SE MACSKA! Igaz, azt belengeti Macsnak, hogy ha be nem fogja a pofáját, megpakolja, mint paraszt a szekeret, de ez a tetű tojik rá, és visszapofázik, mint vénasszony a tévének. Na, és ekkor kezdődik a nagyelőadás: Macs az erotikus hangját egyre magasabbra és hangosabbra állítja, a gazdi meg, próbálja túlkiabálni, miközben ilyenekkel fenyegeti, hogy:

„Úgy felrúglak, hogy mire leesel, a bundád kimegy a divatból!” meg

„Betörném az orrod, de minek javítsak a kinézeteden?” és

„Ha be nem fogod a pofád elverlek, mint zsugás a családi pótlékot.” és

„Ha abba nem hagyod, kiütöm a fejed a füleid közül!” esetleg „Ne ordíts, mert olyan gátat teszek a pofádra, hogy 2 hétig duzzadt lesz!!!” Majd ezzel zárja a sort:

„Pofa be, vagy kiütlek, mint Pistikét az erjedt almalé!”

Persze, Macs maximum addig hagyja abba a vernyákolást, míg levegőt vesz, és erőt gyűjt a következő áriához. Mi meg már azt se tudjuk, hova meneküljünk a két idióta elől. Mert ugye, kimehetnénk a kertbe, de mégse, mert a gazdi bezárta a kaput, hogy ne dzsuvázzunk össze mindent, ha nyakig sárosan visszaténfergünk. Folytathatnánk a tangás kutyapasikról álmodozást, de azt meg ugye, a két kretén által abszolvált hangfrekvencia teszi lehetetlenné. Marad végső megoldásnak, hogy mi is a gazdi mögé telepszünk, és eleinte csak könyörgő szemekkel jelezzük, hogy adjon már ennek az elcseszett operaénekesnek valami zabálni valót, és ha már úgyis kaját oszt, esetleg nekünk is juttathatna némi tápolni valót. Miután a gazdi a mi jelzésünket is semmibe veszi, és közli, hogy márpedig kaja csak akkor lesz, ha ő úgy gondolja, mi is elkezdjük képviselni a keményebb vonalat. Azaz, felváltva verjük egymást és Macsot, aki menekülőre fogja a dolgot. No, nem annyira, hogy elhúzza a belét, csak annyira, hogy a leglehetetlenebb helyekre bújik el. Mogyoró meg nem arról híres, hogy csak szó nélkül tűrje a megfutamodást, és próbál Macs után osonkodni, amitől aztán dől, borul minden. A gazdi idegrendszere is. Így már négyünket kezd el fenyegetni, hogy aszondja:

„Na, most aztán már tényleg, megcsaplak benneteket, mint kábeltolvajt a nagyfeszültség!” és

„Ha be nem fejezitek, fölrúglak benneteket, mint Stevie Wonder a padlóvázát!” vagy épp

„Na, most már tényleg úgy megütlek, hogy beledagadtok a mentőbe! ” esetleg

„Most tényleg meg kell, hogy üsselek, vagy összeestek magatoktól is?!” Végül, zárja a sort:

„A qrva életbe most már! Befejezitek végre, vagy mellétek ütök, de már attól is belilul a levegő!” De ekkora kb. elkészül a kajával. Elsőként Macsnak adja oda. Persze, neki csak úgy simán, egy „Akkor most már zabálj, hogy evett volna meg anyád örömében, amikor még születtél!” csatakiáltással. Nekünk bezzeg jön az „Ülsz! Rám nézel! Mogyi is! Szaff, te is!” egy óráig. Legalábbis annyinak tűnik, mire végre megkapjuk az „Elvehetitek! Jó étvágyat!” utasítást.

Ennyi fakszni egy nyomorult vacsiért!

Tegnap amúgy, suliban voltunk. Az edző most látta először Szaffot ruhában. Hát nem kicsit röhögte ki! A gazdi meg is kérdezte tőle, hogy

„Akkor most a pontértékem 10 pontot esett a szemedben?” Mire Timi: „Dehogyis! Alsó hangon 20-at!”

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya