Kutya – gazdi cserebere

Halihó ! Sziasztok !

Először is, szeretném mindenkinek megköszönni a szülinapi jókívánságokat. Nagyon aranyosak vagytok, hogy ennyien gondoltatok rám.

Tegnap kimentünk a telekre kicsit futkározni, de képzeljétek, olyan sár volt, hogy a kocsi elakadt, mint diszlexiás a „dzs” betűnél. Kiderült, hogy a Főni is egészen szépen névsorba tudja állítani a szenteket, és neki se nagy kihívás a honfoglalástól napjainkig felsorakoztatni a történelmi személyiségeket, miközben vad, erotikus dolgokra szólítja fel őket. Csak motiváció kell hozzá. Az meg most abszolút adott volt.

Ma suliban voltunk, de előtte még a Főni és a gazdi tüsténkedett egy kicsit. A gazdi konkrétan takarított. Volna. Mi azonban mindent elkövettünk, hogy ez ne sikerüljön neki. Ha például, sikerült neki összesöpörni, akkor valamelyikünk a farkával azonnal szétterítette a cuccot. A gazdi meg is jegyezte, hogy a kert, az udvar, a ház, közel ezer négyzetméter, igazán nem érti, miért kell nekünk mindig arra az egy négyzetméterre orientálódni, ahol éppen ő takarít… Nem érti? Mert fotykos! Hát, nem ő nyitott azzal reggel, hogy megyünk suliba?! De bizony, hogy ő! Akkor meg miért volt meglepve? A suliban egyébként abszolút jól teljesített mindegyikünk. Mogyi is alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. Ja, azt meg nem is mondtam, hogy a gazdi elárult! Az őrző-védőn még ő dolgozott velem, de aztán átadott a Főninek, merthogy ő Mogyival akart dolgozni. Szaffit meg az edzőnk trenírozta. Én meg, meg voltam zavarodva, mint vasorrú bába a mágneses térben, hogy most akkor, ki a főnök? A gazdi, vagy a Főni?

Délután a gazdiék a logopédiai szobát csinálták. Megérkezett a tükör is. Az üvegesek totál kiakadtak, amikor a gazdi megmutatta nekik, hogy dolgozom együtt a gazdival, ha éppen úgy adódik.

Holnap a gazdiék lelépnek a szokásos téli romantikázásukra, bennünket pedig lepasszolnak Éva anyuéknak. Még szerencse, hogy ilyen rendes népek a barátaink! A gazdi nem lehet elég hálás nekik érte, hogy befogadnak bennünket. Lesz mit törleszteni a gazdinak!

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya