Sar a hideg sél nélkül!

Na, szóval! Tegnap hajnali három magasságában a Főni a távozás mezejére lépett. Csak a horkolását hagyta maga után, amit Szaffi barátnőm szinkronizált, igencsak élethűen. Sőt! Alkalmanként jobb volt, mint az eredeti. De legalábbis hangosabb.

Kitti kölyökgazdi csak nagyon késő délutánra ígérte az érkezését. Ennek ellenére a gazdi még szombaton nekiállt, hogy szülinapjára elkészítse az egyik kedvenc süteményét, az őzgerincet. Na már most, azt tudni kell, hogy a gazdi viszonylag ritkán b…a el a sütést-főzést, de ha elkúrja, akkor viszont nagyon elkúrja. Nem sz@rral gurigázik olyankor! Még az avatatlan szemlélő is első pillantásra meg tudja mondani, hogy ezt bizony elcseszték. Az őzgerinc ráadásul, pont az a fajta sütemény, amit az elkészülte pillanatában még nem feltétlenül látni, hogy elkúrták. Merthogy a nyomorultnak meg kell keményednie. No, a gazdié csak annyira keményedett meg, mint eunuch fütyköse a szultán sejhaja láttán. Plöttyedt maradt az istenadta, mint százéves matróna segge a gyógyfürdős áztatás után. Persze, ez csak akkor derült ki, amikor a gazdi nagy büszkén előrukkolt vele, hogy jaj, mivel is lepi ő meg az egyszülött leánykáját utólagosan a szülinapjára. Csóri Kitti meg is lepődött rendesen, amikor egy levesnek kemény, pudingnak híg masszát rakott elibé az édesanyja, hogy amúgy Isten éltesse sokáig. Kitti száján azonnal ki is bukott az őszinte kérdés: „És ezt mégis, hogy a f@szomba egyem meg, meg főleg vigyem el?” Persze, a gazdinak megvolt rá a válasza: „Hát majd bekanalazod!” „Amúgy is, Apád tehet róla, ő mondta, hogy haladjak, jó lesz az már, kemény, mint a fagyott kutyaszar. Hát, nem lett kemény…” És ebben a gazdinak abszolút igaza volt, mert az őzgerinchez képest a frissen főtt tökfőzelék maga a harmadnapos teszkós zsemle. De az íze, az nagyon finom. Állítólag.

Na, bevezetésként ennyi, mert gondolom, ti nem a gazdi hamvában halt szakács zsenialitására vagytok kíváncsiak, hanem sokkal inkább ránk. Azt kell, mondjam, hogy Kitti kölyökgazdi érkezésének megörültünk, mint szexuálisan túlfűtött sün a gyökérkefének. Leginkább Mogyoró volt felpörögve, akinek a lábai legalább öt percig nem is érintették a talajt, csak addig, amíg újra és újra startot vett róla, hogy a kölyökgazdi legmagasabb pontját is biztonsággal elérje. Aztán persze, én is bevetettem magam, így tulajdonképpen akár csodának is minősíthetné az Anyaszentegyház, hogy Kitti amputálás nélkül megúszta a köszöntésünket. Minden alkatrésze a helyén maradt, csak a testüregei lettek sokkal tisztábbak és nyálasabbak.

A viszontlátás örömére, ma már sétálni is mentünk, természetesen, a komplett falka, azaz, Zsófi is csatlakozott hozzánk Zozival. Zsófi ragaszkodott hozzá, hogy Szaffi viselje az egyik kezes-lábasát, mert hideg ugyan nincs, de minek neki a ruha, ha nem is hordja. S miután Kitti is röhögni akart, így csóri barátnőm nem úszta meg az öltöztetést. (Később kiderült, hogy csak jól járt a dologgal ő is, meg a gazdi is.) A kétlábúak abszolút fel voltak pörögve, tőlük jobban csak mi zizegtünk. Jelzem, mi legalább csendben voltunk bolondok, de ezek a nagytudásúak verbálisan is a világ tudtára adták, hogy komplett idióták. A gazdi már a séta elején felhivta Szaffi figyelmét, hogy ne bóklásszon el messzire, mert a piros ruhájában könnyebben ki tudják lőni a vadászok. A két leányzó egyáltalán nem vette komolyan a problémát, és elkezdték a gazdit cikizni, hogy valószínűleg a vadászoknak is leesik, hogy egy állig bebugyolált kutya feltehetőleg nem önsétáltató, és a valaga sem az általa elejtett őzek elfogyasztásától nőtt akkorára, mint egy kétméteres síkképernyős televízió. Egyébként, hogy őszinte legyek, én a beszélgetésükre nem igazán figyeltem, de az még nekem is feltűnt, hogy a gazdi irul-pirul, mint Szűzmária a jászol felett, amikor a három király meglátogatta a Jézuskát. A gazdi valamit mondott, amit a két ifjonc félreértett, majd félre is kezdte magyarázni. Szó volt valami olyasmiről, hogy a gazdi összeretkezte a cipőjét. A két pajzán leányzó meg azonnal azt kezdte tárgyalni, hogy szóval, ezért kellett neki a Főnivel Sasvárra menni, hogy „össz szeretkezzenek”. Aztán ezt a témát alaposan kivesézték, míg mi vígan elvoltunk egymással, jobban mondva én Mogyival, Szaff és Zozi pedig a frissen ásott gödreikkel. Amúgy már a dühöngőbe kivonulás is megér egy misét. Az volt, hogy Zsófi kerítésen keresztül rövidített, a gazdi közölte, hogy ő megy a jól bevált susnyaösvényen, Kitti pedig egy harmadik utat választott, amiről a gazdi előre megmondta, hogy járhatatlan egy cseszett nagyra nőtt csipkebokor miatt. Mi meg Mogyival szakadhattunk kétfelé. Én Zsófi és a gazdi között rohangásztam, Mogyi meg, a kölyökgazdi és a gazdi között. Végül, Kitti is feladta, és követte a gazdit a susnyába. Elvégre, egy szuahéli közmondás is azt tartja, hogy járatlan utat a jártért el ne hagyd. Vagy valami ilyesmi. Mire a dühöngőbe értünk, a szél is feltámadt, de annyira, hogy gyakorlatilag a gravitáció volt az egyetlen oka annak, hogy mindannyian el nem repültünk, mint Mary Poppins anno az esernyőjével. OK., Szaffot és Zozit az is akadályozta, hogy szügyig benne voltak egy-egy gödörben. Kicsit később Mogyi is benne volt. A dögben. Pontosabban, egy őzlábra dobta rá magát, és azon fetrengett, Kitti kölyökgazdi nagy örömére. Aztán az is kiderült, hogy nagy eséllyel, valaki őzlábakat ültethetett el a mezőn, és azok most keltek ki, mert öt méterenként találtunk egy-egy lábat. Ezért aztán borítékolható volt, hogy Zozi és Szaffi is vesz egy kis üdítő dögfürdőt. Az még nem tisztázott, hogy egy vékony őzlábbal Szaff hogy tudta magát összekenni, mintha egy pöcegödörben állomásozott volna. Míg Zozi és Mogyi csak enyhén kenték ki magukat, addig Szaff nyaktól a farkáig trutyis lett. Ennek ellenére, mégis megúszta fürdés nélkül, hála Zsófi öltöztetési mániájának. Végül is, a ruhát csak könnyebb bedobni a mosógépbe, mint egy (nem)komplett kutyát. Mire hazaértünk, a kétlábúakat úgy átjárta a szél, hogy feltapadtak a cserépkályhára, mint pióca az ütőérre. Holnap nagy eséllyel nem megyünk sehová, de holnapután suli, amikor is Kitti próbálja fegyelmezni Mogyit. Erre azért befizetek.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya