Hazajött a Főni
Halihó 
! Sziasztok !
! Sziasztok !Na, most aztán már komolyodjunk meg, elég a viháncolásból
! Ma komoly leszek, mint a vakbélgyulladás! De tényleg! Ehhez hozzásegít a Főni is, aki szombaton este érkezett meg, és könnyes szemmel közölte a gazdival, hogy legyen szíves a Naplót és engem is átnevezni. Utalva, a legutóbbi történetre, azt javasolta, legyen a nevem a továbbiakban „Fosi kutya”. Mintha bizony én lettem volna a hibás a múltkori – fogalmazzunk úgy – szerencsecsomagos történetért. (Amúgy a gazdi a Kisfőnöknek is eldicskedett, hogy milyen ügyes volt, ő pedig megjegyezte, hogy a gazdi ezzel a sztorival nem igazán csinált kedvet a kutyatartáshoz, sőt, semmilyen állat tartásához.) A gazdi észrevette, hogy a Főni alkarján és kezfején látványos seb éktelenkedik. Megérdeklődte, hogy sikerült szert tenni erre a remek mintázatra. A Főni elmesélte, hogy épp egy irodaházba akart bemenni, amikor valamiben megbotlott, de lévén még mindig birtokában a birkozó-reflexeknek, nem orral tompított, ahogy a gazdinak szokása, hanem csinált egy kivételesen jól kivitelezett „oldalbukfencet”. Sajnos, a beton, amin landolt, nem díjazta a bajnokhoz méltó mutatványt, és kemény maradt, mint a fagyott kutya
. Ennek következménye a seb. A gazdi, ahelyett, hogy sajnálta volna, csak annyit mondott, hogy üdv a klubban, és gratulál a Főninek az önzetlenségéért. Mert nem szép dolog, csak úgy, öncélúan pofára esni, azt úgy kell, hogy sokan lássák, és sok embernek okozzon vidám perceket a látvány. És a Főni ezen kívánalomnak abszolút meg is felelt, ugyanis vastapsot és meleg gratulációkat kapott az esésért.
! Ma komoly leszek, mint a vakbélgyulladás! De tényleg! Ehhez hozzásegít a Főni is, aki szombaton este érkezett meg, és könnyes szemmel közölte a gazdival, hogy legyen szíves a Naplót és engem is átnevezni. Utalva, a legutóbbi történetre, azt javasolta, legyen a nevem a továbbiakban „Fosi kutya”. Mintha bizony én lettem volna a hibás a múltkori – fogalmazzunk úgy – szerencsecsomagos történetért. (Amúgy a gazdi a Kisfőnöknek is eldicskedett, hogy milyen ügyes volt, ő pedig megjegyezte, hogy a gazdi ezzel a sztorival nem igazán csinált kedvet a kutyatartáshoz, sőt, semmilyen állat tartásához.) A gazdi észrevette, hogy a Főni alkarján és kezfején látványos seb éktelenkedik. Megérdeklődte, hogy sikerült szert tenni erre a remek mintázatra. A Főni elmesélte, hogy épp egy irodaházba akart bemenni, amikor valamiben megbotlott, de lévén még mindig birtokában a birkozó-reflexeknek, nem orral tompított, ahogy a gazdinak szokása, hanem csinált egy kivételesen jól kivitelezett „oldalbukfencet”. Sajnos, a beton, amin landolt, nem díjazta a bajnokhoz méltó mutatványt, és kemény maradt, mint a fagyott kutya. Ennek következménye a seb. A gazdi, ahelyett, hogy sajnálta volna, csak annyit mondott, hogy üdv a klubban, és gratulál a Főninek az önzetlenségéért. Mert nem szép dolog, csak úgy, öncélúan pofára esni, azt úgy kell, hogy sokan lássák, és sok embernek okozzon vidám perceket a látvány. És a Főni ezen kívánalomnak abszolút meg is felelt, ugyanis vastapsot és meleg gratulációkat kapott az esésért.Pénteken hoztak egy halom fát, ami beterítette az udvart, és amit nyilván, a Főni hordott be vasárnap a helyére. Ám a gazdi már szombaton megkérdezte, hogy kiszaladna-e vele a Főni kocsival egy helyre? Mire a Főni: „Ki hát! Átveszem a futócipőm, add a kezed, oszt’ szaladjunk! Mert kocsival ugye, a fa miatt nem tudok kiállni. De ha neked menni kell, akkor én szaladok veled!” Szerintetek, ezek nooormálisak?
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya 
