Ki a jó kutya? Csak nézőpont kérdése…



Tegnap Mogyimentes napunk volt, de azért mi csak kimentünk egy kicsit a dühöngőbe. A gazdinak – most már semmi kétségem efelől – feltett szándéka, hogy átképez engem macskává! Esküszöm, hogy nem tiszta fialás! Már megint fára mászatott, mert szerinte az ágak között szuper képeket lehet rólam csinálni
… Csak csendesen megkérdezem: amúgy nem kapnád-e be
, de tényleg?! A némber nyomorult Szaffit is fel akarta zavarni a fára, a csóri neki is futott, de aztán úgy visszapattant a fatörzsről, mint a falra hányt borsó szokott. (Amúgy ti tudjátok, ki az a kretén, aki a borsót a falra szokta hányni
? És ha van ilyen idióta, akkor az miért pont a falra hányja
? Na, ez is olyan kérdés, amit az én okos kutyabuksim az életben se lesz képes megérteni.) A gazdi csak mondta neki, hogy fusson neki még egyszer, majd ő segít, de Szaff úgy döntött, hogy fusson neki, akinek két anyja van, és mind a kettő édes. Nem hülye ő, se nem mókus, és főleg nem hülye mókus, hogy fára másszon. Inkább elment kapirászni, aminek következtében a továbbiakban úgy nézett ki a mancsa, mint aki most kelt át egy eliszaposodott tavacskán.




Ma délelőtt megjelent Kitti kölyökgazdi, természetesen Mogyoró kíséretében. A kölyökgazdi rendesen felpakolt, ugyanis ő szállítmányozta le az elkövetkező hetekre a kajánkat
. Mire Kitti kipakolt, a gazdi is összevakarászta magát, és indultunk sétálni. Mogyoró mindenáron a gazdi mellett akart jönni, akinek fülig ért a szája, és gondolta, most aztán megmutatja a kölyökgazdinak, hogy kell fegyelmezetten sétáltatni egy ebet. Mogyi meg úgy gondolta, hogy a fegyelmezett sétának nem jött még el az ideje, és úgy viselkedett, mint aki még életében sem hallott arról a parancsról, hogy „lábhoz”. Kitti viszont, feszített, mint pók a lucernásban, ugyanis ő Szaffit vitte, aki tökéletesen az ellentéte Mogyinak, így szépen, megfontoltan kocogott a kölyökgazdi mellett. Kitti meg élvezkedett, hogy milyen klassz is így, hogy nem feszül a póráz, és ő diktálhatja a tempót, nem a vezetett eb. Persze, nem hitte el a gazdinak azon állítását, hogy Mogyoró is tud ilyen szépen jönni lábnál, és mostanában már valóban így is jött, és nagy eséllyel, tényleg a kölyökgazdi van rá rossz hatással. Ez pláne akkor igazolódott be, amikor Kitti újfent szinkronizálásra adta a fejét, és olyan hangokat volt képes kiadni magából, amitől még én is megvadultam, nem még Mogyi. A gazdi közölte is vele, hogy most már nem érdekli, ki, mit mond, de a helyszínen fogja pórázzal elverni a csemetéjét, és legyen szíves, legalább a már „kész” kutyákat ne csessze el neki. Erre meg Kitti röhögött egy jót, véleménye szerint ugyanis, Szaffot „kész kutyának” nevezni enyhén szólva is erős csúsztatás, de inkább vegytiszta fantazmagóriának mondaná. A gazdi is röhögött, mert azért volt valóságalapja annak, amit a kölyökgazdi mondott. Ámbár, azt megjegyezte, hogy Szaff is kész volt, ezelőtt 4 évvel, csak azóta mintha agyhippózáson esett volna át. Kitti megfejtette ennek az okát: Szaff rájött, hogy most már biztos otthonra lelt, úgyhogy különösebben nem kell starpálnia magát, a parancsokat is veheti opcionálisnak, és nem kell mindent az első pillanatban hajon fejen teljesíteni. Csak nyugalom, aki ideges, nyugodtan szopogasson pengét! De abban meg a gazdinak volt igaza, hogy a kölyökgazdi tényleg képes minden kutyát elrontani, ugyanis Szaff tényleg mindig példamutatóan sétál, és kocog láb mellett, Kittit viszont ő is vagy húzta, vagy húzatta magát a kölyökgazdival az első 5 perc után.

Az eredeti terv az volt, hogy kisétálunk a telekre, de akkora sár volt, ami ráadásul még csúszott is, hogy erről inkább lemondtak a kétlábúak, és maradtunk a modellező pályán futkározni. A kölyökgazdi a márciusi terveket ismertette a gazdival, amiben az is benne van, hogy Viktorral és Mogyival kimennek Szlovákiába, ahol megnézik a jégtemplomot. A gazdi szerint, oda aligha lehet majd bevinni Mogyit, és ezen a kölyökgazdi isi elgondolkodott, ugyanis valóban rosszul mutat a fehér padlón a sárga kutyapisi. Aztán az is megjelent a lelki szemei előtt, hogy Mogyoró esetleg más jégszobrokat is megbecstelenítene, így aztán úgy gondolta, hogy ideje felvilágosítani a kutyáját, hogy „Mogyikám, csillagom, nem illik ám Szűz Máriát oldalba pössenteni, és a szép, csillogó, fehér köpenyét sárgára festeni”. Míg a gazdiék beszélgettek, mi Mogyival jókat kergetőztünk. Persze, ez a piszkoséletű, egy-egy kör befejeztével mindig nekirongyolt Szaffinak, aki a kétlábúaknál keresett menedéket. Na, ezen megint irtózatosan jót röhögtek, hogy azért az nem semmi, hogy ketten testőrködnek egy kutya mellett, ami ugye normális esetben, pont fordítva kellene, hogy működjön.
Hazafelé menet, bementünk a temetőbe is mamikám sírjához. Míg Kitti a sírnál volt, addig a gazdi vigyázott ránk, kicsit arrébb. Ám amikor a kölyökgazdi csatlakozott hozzánk, Mogyi úgy döntött, hogy ideje új dizájnt varázsolni a kölyökgazdi nadrágjára, és a sáros tappancsát egy ugrás kíséretében beletörölte a farmerba. Kittiből persze, kibukott, ha halkan is, hogy „Mogyoró, a qrva életbe!”. A gazdi felhívta lánykája figyelmét, hogy temetőben nem illik csúnyán még suttogni sem. Ám ezzel egy időben, Mogyi újabb támadást intézett a kölyökgazdi és a nadrágja ellen. Ám Kitti megfogadta az anyai tanácsot, és már nem qrvázott, szimplán annyit mondott „Ó, a f@szom!” Bravó
, kölyökgazdi! Ez tényleg sokkal szebb

!




Holnap megint jó sűrű napunk lesz, de azért megpróbálok bejelentkezni.
Most viszont a pestiekhez, illetve a Budapest környékén élő olvasókhoz fordulnék egy kis közvéleménykutatásra. Szóval, az van, hogy Pestre még nem, de Gyálra tudna menni a gazdi könyvbemutatóra, illetve dedikálásra. Nagy eséllyel, én is vele tartok majd. Az eseményt márciusra szervezné meg a Kiadó, de csak akkor, ha lesz rá érdeklődő. Szóval, tisztelettel kérek mindenkit, aki úgy érzi, hogy kedve lenne (és lehetősége is persze) találkozni velünk, az itt a beszámoló alatt jelezze kommentben. Természetesen, lehet hozni még egy embert is. Vagy többet. Előre is köszönöm, ha válaszoltok. Aztán persze, Egerben is megtartja a gazdi a Gesta Fuvarorum bemutatót, február 23-án. Az sem marad el! Úgyhogy akár ide, akár Gyálra, várunk szeretettel minden érdeklődőt!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya


