A Főni és a banyatank

Halihó! Sziasztok!

Hála Ádám kölyökgazdinak, aki elkérte a Főnitől az autót egy hétre, szuper élményekben volt részünk. Már maga az is hájjal kenegette a köcsögebbik énünket, hogy láttuk a Főnit szenvedni autó nélkül. A gazdinak meg különösen virult a feje, amikor a Főni orra alá dörgölhette, hogy így van ez szegény helyen, és legalább megtudhatja a Főni, hogy éli mindennapjait a gazdi, pláne, amikor bevásárlásról van szó. Úgyhogy most, miután ugyebár anno, 34 éve azt fogadták egymásnak, hogy jóban, rosszban, meg szegénységben, betegségben, de leginkább autónélküliségben is kitartanak egymás mellett, kapja össze magát a Főni, és dzsaveljon be bevásárolni, merthogy 15-én minden zárva lesz, itthon meg kenyér sincs, nemhogy főzni való. A gazdi szépen felírt mindent egy cetlire, amit a Főni azzal a svunggal hagyott az asztalon, ahogy azt a gazdi odakészítette. Mi felvonultunk tanítani, és nem is figyeltük, hogy a Főni miként távozott itthonról. Csak akkor szembesültünk a látvánnyal, amikor hazaért, merthogy a gazdi pont akkor engedte útjára a kis tanítványát. Így aztán az anyukával ketten visítottak a röhögéstől, amikor a nyíló kapuban meglátták a teremtés koronájaként megszületett Főnit, aki egy szép, piros banyatankot húzott maga után, és már előre figyelmeztetett mindenkit, hogy nem ér röhögni. És a gazdi nem is röhögött! Visított, hápogott, levegőért kapkodott. Az anyuka diszkréten kacagott, és őszintén szólva, még nekem is vigyorra húzódott a szám. A Főni, aki már egy szál ősz hajszáltól is, amit a buksiján fedez fel, mély depresszióba esik, most egy banyatankkal vonult végig Felnémeten. Közölte, hogy buszra már nem akart felszállni, nehogy kiröhögjék, inkább gyalogolt hazáig, miközben buzgón imádkozott, hogy ismerőssel ne találkozzon. De peche volt, mert még olyanokkal is összefutott, akiket már vagy tíz éve nem látott. És ezek után még a gazdi is halálra cikizte egész nap, olyanokat mondogatott neki, hogy ne búsuljon, nem öreg még a Főni, de azért ortopédus helyett jobb, ha archeológushoz fordul, mert ezt a modellt már csak azok ismerik, meg hogy sokkal jobban áll neki a banyatank, mint a Merga, és ahhoz legalább jogsi se kell, meg egyébként is sokkal olcsóbb, mert a Főni által vezérelt banyatank 1 sörrel megy 5 kilométert, a tetű Merci meg zabálja az üzemanyagot, mint telivér mén a frissen vágott szénát… Bár vigyázzon, mert ilyen idős korban már a gyümölcsös sör is megárt. A Főni tömören összegezte a véleményét, és felajánlotta a gazdinak, hogy kapja be.

Csütörtökön este befutott Kitti kölyökgazdi is Viktorral, így aztán az este egészen vidámra sikeredett. Nekem pláne, mert távozáskor Mogyorót is magukkal vitték, és végre én is elfoglalhattam az eddig Mogyoró által bitorolt helyemet a gazdi mellett az ágyon.

Autó híján, tegnap gyalog mentünk ki a telekre, ami nekünk nem, de a Főninek az újdonság erejével hatott. A telken valami csoda fogadott! Szó szerint nem láttuk a talajt az ibolyáktól! És micsoda illatok! A gazdiék rá is cuppantak az ötletre, hogy este nyársaljanak. Hazafelé a gazdi még berakott egy kanyart az útba, a Főni szerint csak azért, hogy őt szívassa. De mi nagyon élveztük a csatangolást. És képzeljétek! Láttunk gólyát is. Olyan nyugodtan sétálgatott a mezőn, mintha nem is két kelekótya négylábú rohangászna körülötte. Szerintem, pontosan érezte, hogy eszünkbe sincs bántani.

Este tényleg nekifogtak a gazdiék a nyársalásnak. Bevallom, azt hittem, hogy nekünk is sütnek majd egy kis szalonnát. De nem sütöttek! Sőt, még kóstolót is csak ímmel-ámmal adtak! Mintha a fogukat húzták volna érzéstelenítő nélkül. Pedig én még a labdámat is felajánlottam cserébe. De inkább eldobták azt is, minthogy szegény éhező kutyiknak juttattak volna egy kis hamit. Így aztán, én feladtam a koldulást, és úgy döntöttem, hogy akkor most a Főni játszani fog, ha akar, ha nem. Az elhatározásomat tett követte, aminek nem csak a nadrágja bánta a kárát, de a gatyája is, mert azt is leszedtem róla nagy igyekezetemben. Szerencsére, a gazdi mellém állt, és nem leszidott, hanem erősen röhögve konstatálta, hogy a Főninek kifejezetten jól áll a bokáig lehúzott gatya, és az enyhén megszaggatott nadrág. Különben is a szakadt manapság a divat.

Szaffóka újabban felvette azt a szokást, hogy beül, mint valami hercegkisasszony a gazdiék közé, az orrát olyan magasra tartja, hogy sz@ros piszkavassal se érni fel, és úgy vakarásztatja magát. A Főni meg is jegyezte, hogy magasabban van a tokmánya, mint az esze, és ez így van jól, mert az orrával még mindig többre megy, mint az eszével.

Mára megint nyársalást terveztünk, de most Éva anyuékkal, de ahogy így elnézem az időt, ebből már nemigen lesz szalonnasütés, hacsak a cserépkályhában nem.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsimés boldog vau: Roxi kutya