Kitti kölyökgazdi és Zsófi – életem értelmei. Vagy nem

Halihó ! Sziasztok !

Na, kisdrágáim, megint hoztam nektek egy kis zanzásított vigyorogni valót. Bocs, de még a Főni itthon van, és a gazdi vele van elfoglalva, meg az intézni valókkal, mert hiába, hogy most 3 hétig boldogít bennünket a Főni, a tennivalók csak nem akarnak elfogyni. Tovább tart, mint Csipkerózsika leghosszabb éjszakája, ami alsó hangon is száz év volt.

Azért szerencsére, a gazdi mindig szán ránk is egy kis időt, és 1-1,5 órára kimegyünk sétálni, játszani, vagy épp szívni, mint a mocsári torkos borz. Mármint én. Mert a gazdi úgy van vele, hogy ha már hármasban vagyunk, akkor Szaffnak engedélyez egy kis szabadfoglalkozást (ami milyen meglepő, az esetek uszkve 100%-ában ásás), nekem meg agytornát tart. Mi ez kérem, ha nem diszkrimináció?

Tegnapra bejelentkezett Kitti kölyökgazdi Mogyival, így együtt vágtunk neki a dühöngőnek, ami mostanában nagyjából az egyetlen hely, ami egyrészt Mogyikompatibilis, másrészt viszonylag kevés sárral megúszható. A kölyökgazdi rendesen elemében volt, és szembe szegülve minden anyai tiltással, botot akart nekem dobálni, ami most az apportozás miatt, szigorúan tilos. De a gazdi hiába fenyegette, a kölyökgazdi közölte vele, hogy márpedig ő akkor is dobál, mert a gazdi nem lehet olyan kegyetlen, hogy mind a kettőnket büntet. Különben is, miért ragaszkodik a gazdi ahhoz a nyüvedt IPO vizsgához, hagyna már engem békében élni, örüljön neki, hogy így is mindent megcsinálok, amit kér, dolgozok vele, szót fogadok… A gazdi viszont felhívta a lánykája figyelmét, hogy a jó pap is holtig tanul (ezért van a jó pap sírjára írva, hogy „tanulmányait befejezte”), és ez vonatkozik a kutyákra is, akkor is, ha nem papok. Annyit azért sikerült elérni a gazdinak, hogy legalább ne kergessen, hogy elvehesse tőlem a botot, hanem várja meg, amíg odaviszem hozzá, és kérje el. Ebben csak annyi volt a probléma, hogy én nem szoktam hozzá, hogy bárkinek, csak úgy, harc nélkül odaadjam a botomat, úgyhogy keringtem a kölyökgazdi körül, mint valami megkergült puli a birkanyáj körül, és hangos vakogással hívtam párbajra. A gazdi viszont, közölte Kittivel, hogy amennyiben utánam fut – családi agresszió ide, családi agresszió oda – úgy végig vág rajta a pórázzal, hogy maga is megbánja. Így aztán a kölyökgazdi cselhez folyamodott, és különlegesen extrém módokon próbálta megszerezni a botot. Pl.: négykézlábra ereszkedett a földön, és mint aki épp most készül a talajtorna világbajnokságra, egészen speckó breaktánc figurákat adott elő, amihez valami brutál hangot is társított. Miután – bár kétségtelen látványos volt a produkció – ezzel sem ért el sikert, feladta, és megkérdezte a gazditól, hogy elképzelhető-e, hogy Mogyi az ehhez hasonló mutatványiért nem tekinti őt gazdinak, csak egy piszok jó havernak? A gazdi könnyes szemmel a röhögéstől, de ártatlan arccal válaszolt: „Á, dehogy! Elvégre így tök komolyan vehető vagy, mint gazdi!” Mondta ezt már csak azért is, mert már a séta elején, Mogyi a gazdi lába mellé helyezkedett, hogy ő mellette vonuljon. Mondjuk rácseszett, mert a gazdi (bár kifejezetten hízott a mája, hogy Mogyoró őt választotta) nem tűrt semmiféle ellenszegülést, és a továbbiakban is ragaszkodott hozzá, hogy Mogyi tisztességesen lépkedjen mellette. Míg a gazdi Mogyoróval küzdött, Szaff és én illedelmesen meneteltünk Kitti mellett, aki büszkén húzta ki magát, mert a velünk szembe jövő autósok csak azt látták, hogy a fiatal csaj lazán sétáltat két termetes kutyát, míg a vénasszony a háta mögött küzd a „világ legokosabb kutyájával”, mint vakond a betonon. A kölyökgazdi eldicsekedett a gazdinak, hogy Mogyit kozmetikushoz vitte, és nézze csak milyen gyönyörű a bundája. Valóban szép volt, egészen addig, míg Mogyi bele nem vette magát a patakba, majd meg nem hempergőzött egy „őzmaradékban”, Kitti legnagyobb örömére. A kétlábúak amúgy végigvihogták az egész sétát, mert valamelyikük mindig előállt valami baromsággal. Szaffot semmi és senki nem zökkenthette ki az ásából, még a gazdi sem, aminek egyenes következménye lett, hogy egy idő után, megint csak rabláncra került.

Hazafelé a gazdi megmutatott Kittinek egy hatalmas botot, ami egy nagy bokor tetején feküdt. A kölyökgazdi azonnal rákérdezett : Mi van, erre sétáltatok Zsófival? Vajon honnan jött rá, hogy az az én elkobzott botom?

Ma Zsófival mentünk ki a laposra, ahol Zozi és Szaff újabb és újabb pocokcsaládokat lakoltattak ki, és mire végeztek, a terület úgy nézett ki, mint egy jól karbantartott szántóföld. Egy kis ideig én is csatlakoztam a pockászokhoz. Zozinak sikerült kiugrasztania egy pockot az üregből, amit én azonnal el is kaptam. Ám a gazdi igencsak erélyesen szólt rám, így kénytelen-kelletlen elengedtem a kiskomát. Ám Szaff résen volt, és rávetette magát, mint kiéhezett kannibál a Miss Világszépéből készült gulyásra. A kishaver még párszor ugyan egérutat nyert, de a végén csak Szaff gyomrában végezte, amit a gazdi igencsak nehezményezett. Zsófi vigasztalta, hogy szegény pocok jobban járt így. A gazdi viszont állította, hogy szerinte, semmilyen állat sem szeret gyomorsavban úszkálni, és nem gondolja, hogy a pocok kolléga bakancslistáján szerepelt volna egy felfedező túra Szaff pocakjában. Zozi, aki tulajdonképpen kiugrasztotta csóri pockot, meg sem kóstolhatta a friss húst. A továbbiakban úgy döntött, hogy egy tapodtat sem mozdul az ásatási területről, hátha akad még zsákmány neki is.

Közben a gazdi rávette Zsófit, hogy dugja el a labdámat. Zsófi közölte, hogy jó, de akkor úgy teszi, hogy én a büdös életben ne találjam meg. Valóban minden elkövetett, hogy a célját elérje. Gyakorlatilag az egész erdőt átrendezte, hogy engem tévútra csaljon. Végül a labdámat egy korhadt fa alá, egy olyan gödörbe helyezte, ami tele volt vízzel, majd erre pakolt földet, avart, és nagy büszkén jelentette a gazdinak, hogy na, akkor most három napi hidegélelmet szerezzen be, mert tutira nem lesz meg a laszti. Ám még el sem indultak utánam, mikor én már labdával a számban futottam vissza hozzájuk. Zsófi tömören nyugtázta a helyzetet, emígyen: „Fulladj meg! Soha többé nem dugok el neked semmit! Veled nem lehet játszani! Ezért kár volt arculatváltást csinálni az erdőnek!”

Hát, nagyjából ennyi a két nap története.

És most pestiek, figyelem! A gyáli könyvtár már meghirdette az író – olvasó találkozót, amin a részvétel természetesen ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Így, ha részt akartok venni a programon, mindenképp regisztráljatok!

Itt a link, amin megkapjátok az információkat: https://gyalikozhaz.hu/…/irodalmi-elmenyfurdo-ki-kopog…/

A honlapunkon is találhattok újdonságokat, úgyhogy jó böngészést kívanok ahhoz is! www.roxikutyanaploja.hu

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya