Amikor a kölyökgazdi durcás kölyök gazdi

Nos, újra itt vagyok, és hozom nektek a legújabb falkasztorit. Szóval, szerdán

suliban voltunk. Kitti kölyökgazdi is kihozta Mogyorót, és ő is dolgozott vele. A suliról egyébként, most túl sokat nem regélnék, mert olyan nagyon különös dolog nem történt, mindannyian tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint. Jó, azért történt egy s más, ami nem kicsit késztették vigyorgásra a kétlábúakat. De erről majd később, mert a suli előtti haccacáré nem érdemli meg, hogy kimaradjon a beszámolóból. Az volt, hogy mi már jóval előbb kimentünk a pályára, hogy egy kicsit kiszaladozzuk magunkat a munka előtt. Aztán megérkezett Mogyoró Kittivel, és attól kezdve elszabadult a „pokol”. Merthogy a két zizzent igencsak izgalmassá tette az amúgy unalmasnak mondható várakozást. Kitti kölyökgazdi úgy döntött, hogy velem fog labdázni. Én viszont úgy döntöttem, hogy eszem ágában sincs odaadni neki a labdát, így aztán levágtunk egy kétszemélyes burleszket, amin a Főni és a gazdi visítva röhögött. A kölyökgazdi mindenféle hangot adott ki magából, a démonitól elkezdve, egészen az elkényeztetett elmeroggyantig. A gazdinak az tetszett a legjobban, amikor a két lába közé szorított, és a számból megpróbálta kioperálni a lasztit, miközben azt üvöltötte, hogy tegyem már leeeee, és engedjem eeeeel, meg „rohagggggyak” meg, és hogy „te ribanckreténtetűláda”. Természetesen, a labdát nem sikerült megszereznie, mert legény kellett volna oda szálas, nem pediglen egy nyálas… Úgyhogy a vége az lett, hogy „Anyúúúúúúú! Szólj rá! Én akarom eldobni, ééééééén!” S mindeközben nem átallott toporzékolni is a lábával, minek következtében úgy nézett ki, mint Nyuszi és Tigris zabigyereke óvodás korában. A gazdi videóra is vette a performanszot, ami nem publikus ugyan, de zsarolásra még tökéletesen meg fog felelni, ha az élet úgy hozná. Persze, amikor a gazdi letetette velem a labdát, és odaadta Kittinek, akkor a némber nem ám, hogy eldobta volna, hanem ott lambadázott vele az orrom előtt, hogy „Bebebeee! Most már én se adom oda neked! Hihihi! Úgy se tudod elvenni!” El tudtam. Mondjuk, az kicsit fájt a kölyökgazdinak, amiért aztán felvilágosított arról, hogy ki volt az édesanyám, mivel foglalkozott, és sajnálatát fejezte ki az iránt, hogy apukámat a kellő pillanatban nem szponzorálta az óvszergyár. A Főni közben ledobta magát a földre, mert szerinte eleget állt már jót magáért, és most jött el az ideje, hogy rövid pikniket tartson. Mogyoró úgy érezte, ez nem más, mint felhívás keringőre, és a Főni kizárólag azért heveredett le a fűre, hogy ő gyakorolhassa a hatékony fültisztítást. Először is becserkészte az alanyt, majd hátulról támadott. Az ugrást kicsit elvétette, így egy szépen kivitelezett tigrisbukfenccel a Főni ölében landolt. Ám Mogyi eléggé profi már ahhoz, hogy egy elvétett ugrás ne akadályozza meg a takarításban, ezért egy guminőt megszégyenítő testtekeréssel feltornázta magát a Főni nyakába, és végrehajtotta az évezred fülsuvickolását. Szaff nem vett részt a kutyakomédiában, inkább kutatást végzett a környék pocokállományával kapcsolatosan, illetve népszámlálást tartott a már előmerészkedő gyíkok között. Fajra, vallásra, politikai hovatartozásra tekintet nélkül valamennyire a rossznyavalyát hozta, amikor négy lábbal ugrott rájuk, és jelezte, hogy amennyiben nem elég gyorsak, neki nem okoz különösebb lelki problémát az elfogyasztásuk. Amikor mindenki lenyugodott, a gazdi Szaffit kezdte keresni, visított, és beígérte neki, hogy ágyelőt csinál belőle, ha azonnal nem jelentkezik le nála. Mindeközben Szaff gyakorlatilag már rég a gazdi lába mellett álldogált, ha ettől is közelebb lett volna, akkor már ő lett volna a gazdi nadrágján a zsírpacni. A kölyökgazdi meg is jegyezte, hogy a gazdinak talán óvást kellene bejelenteni, mert mégsem sikerült ezek szerint olyan jól a tavalyelőtti szemműtét.

Végre megérkezett az edző! Én kezdtem az őrző-védővel. Tök jól nyomtam neki, még az sem zavart, hogy a pálya szélén Mogyi a szurkolásnak egészen speciális formáját mutatta be. Mondta a magáét, mint vénasszony a pletykaklubban, és közben egyhelyben ugrált egyszerre mind a négy lábával, mintha legalábbis trambulinon próbálná megdönteni a világcsúcsot. A kölyökgazdi nem is bírta idegekkel, ezért kicsit távolabb vitte a pályáról. Mogyi azonban eléggé túlpörögte magát, ezért mivel már nem volt mit ugatnia, vad legelésbe kezdett. Később aztán, miközben Kittivel hazafelé tartottak, a tetemes megzabált fűmennyiséget gusztusosan el is helyezte a kölyökgazdi autójának hátsó ülésén.

Szaffi az általam nyújtott bemutatót úgy reagálta le, hogy gyakorlatilag bealudt rajta. Mikor ő került sorra, akkor bezzeg én mondtam a magamét, és addig rángattam a Főnit, míg csak meg nem elégelte, és nem ígért be akkora maflást, ami után három hétig egy irányba megyek. Végül, levezetett a pálya széléről, de közben folyamatosan anyukámat inzultálta verbálisan. Szaff majdnem tökéletesen dolgozott, de azért csak kikapta az edző kezéből az ostort, majd elé köpte, mintegy jelezve, neki holmi ostor nem akadály. Később a kart is lenyúlta, és szaladt vele hozzánk, de amikor konstatálta, hogy se a Főnit, se engem nem hoz izgalomba az ajándéka, akkor irányt váltott, elvitte a dzsumbujba, és ott köpte ki.

Ma, tanítás után hatalmasat sétáltunk a kölyökgazdiékkal kiegészülve. Tulajdonképpen semmi izgalmas nem történt, csak a szokásos. A gazdi már megint úgy kereste Szaffit, hogy közvetlen mellette volt. Kitti felhívta anyukája figyelmét, hogy talán mégis jó lenne egy szemészeti kontroll, vagy neurológiai, esetleg nem ártana konzultálni egy demenciával foglalkozó orvossal. Szaffi meg úgy döntött, hogy ha a gazdi így is, úgy is keresi, akkor okot ad rá, és megpattant, mint gumilabda a száraz betonon. Célt is ért vele, mert ettől kezdve ő már csak rabláncon sétálhatott.

Este, vacsora után (mármint még csak nekünk volt vacsi) a gazdi kinn hagyott az asztalon némi kis disznósajtot és füstöltkolbászt. Csak addig, amíg beszaladt a szobába egy pillanatra. Ám Szaffi követte, és többszörös, mély gyomorhörgéssel adta a gazdi tudtára, hogy valami rendelleneset talált a konyhába, és ha a gazdi engedélyt ad rá, akkor ő szívesen eltünteti az asztalról a nem odavaló dolgokat. Sőt, az utat is mutatta a gazdinak, ha netán nem tudná, hol a konyha. Mindezt olyan pofával adta elő, hogy a gazdi röhögve engedett az erőszaknak, és adományozott nekünk is egy-egy falatot a disznósajtból. Persze, azt azért megjegyezte, hogy szerinte tőlünk azért már akasztottak fel jobbat… Pedig nem is.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya