„Rövid” összefoglaló

Halihó ! Sziasztok !

Na, akkor most már hiába nyafizik a gazdi, juszt is beszámolok nekétek egy csomó mindenről. Bizony ám, nem csak a tegnapi találkozóról, de lerántom a leplet a Főni valódi énjéről, aztán Mogyi lelki megroggyanásáról, Kitti kölyökgazdi és Viktor pszichonyelvészkedéseiről.

Akkor kezdjük a tegnapi találkozóval! Hát az valami egészen szuper volt! Annyi simít, mint amennyit ott begyűjtöttünk, más kutyi egy év alatt sem kap. És még simit! De jutifalatot, lasztit! Az egyik kedves olvasó például 20 db teniszlabdát hozott, mert tudja, hogy előszeretettel hagyom el őket. De számomra mégis az volt a legszebb pillanat, amikor a gazdit szembesítették vele, hogy nélkülem egy fabatkát sem ér. Bár, mondjuk, szerintem tudta ő ezt eddig is, de azért mégis csak más, amikor mástól is ezt hallja. Az biztos, hogy most azért szentül elhatározta, hogy ha valamit soha nem fog nekem megtanítani, az az írás lesz. Merthogy akkor már nem leszek neki kiszolgáltatva. És nem vághatja csak úgy a képembe, hogy hülyébb vagyok a sokévi átlagnál, meg hogy sötét vagyok, mint a vakond belső zsebe, és nem fenyegethet holmi Göncölszekér alvázszám leolvasásával, meg a fajtamentőkkel. Amúgy meg, a gazdi szent meggyőződése, hogy neki is jönni kell velünk a bemutatókra, mert különben ki tolmácsolná a gondolataimat. Úgy véli, hogy az én ugatásomat csak ő érti meg. Pedig nem is. Ő se érti… De ha most ezt csak úgy beleugatom a képébe, akkor összetörik lelkileg, aztán meg én pszichogyógykezelhetem. Egyébként ma reggel, a Főni is bevallotta, hogy ő azért nagyon várt egy kérdést, ami végül is nem hangzott el, pedig a Főni már készült, hogy előadja a nagyáriát. Merthogy ő azt a kérdést várta volna, hogy miután véget ért a nagy út, milyen volt újra egymás nélkül nekik. És a Főni a következő „ nótával” állt volna elő: „ Azok a boldog szép napok, ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled!” Bravó, Főni! Tusé! A gazdi azonnal a „kabbe” ujját mutogatta a Főninek, és közölte vele, hogy legközelebb menjen vele egy kiéhezett grizlimedve! Visszatérve a tegnapi bemutatóra, mi nagyon jól éreztük magunkat, és a „kemény maggal” egyeztetve úgy döntöttünk, hogy április végére megint tervezünk egy nyílt túrát, amire bárki eljöhet. A gazdi viszonylag könnyű terepre gondolt, kb. 15-17 km. Úgyhogy aki érzi magában az erőt és energiát, az jelezze felénk, és csapjunk egy igazi Roxis bulit! A részleteket később még megbeszéljük! Délelőtt Kitti lepasszolta Mogyit, mert ő maga Ádám kölyökgazdiékat látogatta meg. De mielőtt lelépett volna elmesélte, hogy tegnap egy agárral együtt sétáltak, aki Mogyorót lelkileg teljesen a földbe taposta. Merthogy Mogyi, ha belegebedt, akkor se tudta utolérni az agarat. Csak lesett ki a fejéből, mint a luki nyúl, mert bármerre nézett, az agár mindenhol volt, ő meg lassan már sehol se. Pedig már az utat is levágta, rövidített minden kanyart, de csak nem sikerült neki az agárpajti nyomába érni. Aztán azt is elmesélte a kölyökgazdi, hogy ők Viktorral, hogy miért lopkodja (és eszi meg) Mogyi a zsebkendőket. Mert nem hallja a „zs”-t, és ugye, ebben az esetben marad az „ebkendő”, tehát neki a jussa. A gazdi ezt hallván közölte, hogy jobb, ha a kölyökgazdi azonnal a távozás mezejére lép, mert még egy ilyen vicc, és a gazdi önként és dalolva fogja megöngyilkolni magát.