Már megint az a fránya derék

Halihó ! Sziasztok !

Csütörtökön megint beütött a krach. Azaz, a gazdi dereka úgy döntött, hogy egy kicsit függetleníti magát a gazdatesttől. Teljesen ugyan nem hagyja magára, jelzésértékkel, meg, hogy a gazdi érezze a törődést, a fájdalmat ott hagyja. Miután a gazdinak még pénteken is volt órája, és azt ugye lemondani nem akarta, így gyakorlatilag „bedrogozta” magát, aminek annyi haszna lett, hogy az óráját meg tudta tartani, de aztán… „a többi néma csend” és sötétség. Ja, meg végül is, a suli se maradt el, mert Timi ezúttal házhoz jött, és a kertben tartottuk meg az órát, úgy hogy a gazdi csak utasításokat adott. Egyébként én nagyon élveztem, hogy most rendesen keresnem kellett a csibészt, mielőtt elkaphattam a grabancát. Mogyi kifektetését a gazdi felügyelte, amíg az edzőnk Szaffival engedelmesezett. Eredetileg az volt a terv, hogy kettőnkkel együtt, szimultán gyakorol, de én bizony csak leültem, mint a tök ász, és nem voltam hajlandó megmozdulni. Csak néztem, ahogy Szaff dolgozik, meg azt lestem, mikor mozdul be Mogyi. A gazdi tulajdonképpen annyit se mozgott, mint egy téli álmot szunyáló lajhár, de ez is elég volt neki, hogy már alig bírta bevonszolni magát a kertből. Az újabb adag fájdalomcsillapító meg kiütötte, mint Mike Tyson a soros ellenfelét. Maradjunk annyiban, hogy az alvással nem volt problémája. Persze, ez nem azt jelentette, hogy szombaton már friss tinilányként ébredt volna, úgyhogy gyakorlatilag, mi már negyedik napja csak arra vagyunk hivatva, hogy a gazdit őrizzük. Esküszöm, már többet ültem, mint egy Buddha-szobor. Tegnap Éva anyu átjött, hogy segítsen egy kicsit a gazdinak, de Zozit nem hozta, mert ő szerencsésebb eb lévén, épp kirándulni volt Bogival. Mogyoró úgy megörült Éva anyunak, hogy azonnal belehelyezkedett a beleibe, illetve tartós tetkóval látta el, hogy majd akkor is emlékezzen rá, ha már otthon lesz. Szerintem, ezzel nem is lesz gond, mert Éva anyu nagy eyéllyel felemlegeti majd nem csak Mogyorót, de a teljes családfáját is, amikor a karjáról megpróbálja eltüntetni a Mogyi szeretetnyilvánításának a nyomait.

Ma végre már úgy ébredt a gazdi, hogy a kertbe legalább kijött velünk. Azt nem mondom, hogy hülyére játszottuk magunkat, de a hintán ülve már leg lábba lombseprűt tudta emelgetni. A számba elhelyezett teniszlabda és a levegőben pergő-forgó lombseprű pedig elég ahhoz, hogy 5-10 perc alatt lefáradjak, mint csiga a bokorugrásban. De ma még úgy döntött, hogy a nap jelentősebb részét az ágyban tölti, holnap ugyanis vissza akar menni a volt sulijába hospitálni, délután meg tanít, úgyhogy ahhoz nem ártana egy viszonylag jól funkcionáló gerinc. Azt mondja, annyi haszna legalább legyen a dolognak, hogy akkor most majd dolgozik a könyvein. Merthogy eddig azt se tudott, mert „betépve, mint állat”, nem feltétlenül tudta hozni a szózsonglőrködést.

Azért nyugalom, jövendőbeli túratársaink, a kirándulás nem marad el, ahogy én a gazdit ismerem, négykézláb is eljön velünk, ha egyszer megígérte. Mellesleg, ajánlom is neki, mert az elmúlt négy napban, mi már egy életre kilustálkodtuk magunkat. Szaffit mondjuk, nem küldi padlóra, hogy egész nap feküdnie kell, de mi Mogyival szenvedünk, mint ördög a szenteltvizes jakuzziban.

Sokkal többet most nem is tudok mondani, jelentkezem, mihelyt valami történik. Addig is keressetek bennünket a YouTube csatornánkon (https://www.youtube.com/channel/UC31aYiF1ZCj0LYd8mUQ9IrA), a honlapunkon (www.roxikutyanaploja.hu) esetleg a Tiktok csatornánkon ( https://www.tiktok.com/@korminoemi13)

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya