Támadás fentről

Támadás fentről

Váratlanul jelent meg a sötét árnyék a város felett. Semmi előjele nem volt. A város lakói fejvesztve menekültek. Bár fentről csak az össze-vissza rohangálás látszódott, ott lent a mélyben a vezetők azonnal tudták, mi a feladat. A gyermekek biztonságba helyezése és a királynő védelme a legfontosabb. A Legfőbb Katonai Vezető nem tétlenkedett. Határozottan, higgadtan adta ki a parancsokat. A lakosság védelmére irányította az állomány nagy részét, akik a parancs kiadásával szinte egyidőben már indultak is, hogy mielőbb biztonságba helyezzék a lakosságot. Nem volt bennünk félelem. Még akkor sem, amikor a hatalmas valami egyenesen a város közepébe zuhant, s ezzel ezrek életét oltotta ki. A valaminek nem volt se vége, se hossza. Rémísztő, szívszorító hangok törtek elő belőle. A legfőbb katonai vezető csak a legjobbakat tartotta maga mellett. A különleges kommandót. A legénység alig száz főből állt. De a Legfőbb Katonai Vezető tudta, bármelyikük azonnal feláldozná az életét a hazáért.

• Fiúk! – szólt a Legfőbb Katonai Vezető, és megköszörülte a torkát. – Az életünk a tét. Nem tudjuk, honnan jött a Valami, ki, vagy kik küldték ránk, nem ismerjük a szándékát, bár a város centrumának lerombolása nem ad optimizmusra okot. Aligha volt véletlen baleset. Nem. Ez határozott támadás volt, és kifejezetten a városunkra irányult. Népünk csak bennetek bízhat! Ki kell deríteni mi ez a Valami. A védelmi bázisunkat a másodperc tört része alatt zúzta szét. Még megsaccolni sem tudjuk, mekkora kárt tett a városban. Nézzétek fiúk! Valószínűleg élve egyikőtök sem ússza meg a bevetést. De meg kell próbálnunk legalább lelassítani a szörnyeteget, hogy a várost evakuálni tudjuk. Nem küldhetlek benneteket a halálba. Önként jelentkezőket kérek, akik vállalják ezt a kamikáze küldetést.

A csapat tagjai egyszerre pattantak talpra!

• Életünket és vérünket a hazánkért!
• Jól van, fiúk! Ezt vártam tőletek! A haditerv a következő: a város közepén becsapódott részt támadjuk, azon keresztül próbálunk behatolni a Valamibe. Szórodjatok szét, hogy minél nagyobb felületen indíthassunk támadást.

A kommandó tudta a dolgát. Villámgyorsan, ám néma csendben másztak fel a Valamire, amiből egyszer csak vad, ijesztő hangok törtek elő, s közben a Valami a kommandósok tucatjait söpörte le magáról. Nem értették a hangok jelentését, csak azt tudták, hogy a Valamiből feltörő szavak az ő halálukat jelenti. Egy-két katonának sikerült felérni a Valami tetejére, ahonnan egyre erőteljesebben, egyre hangosabban tört kifelé a nekik semmit nem jelentő zaj. Ha akkor lett volna kéznél egy tolmács… Legalább annyit megtudhattak volna, mi az, ami miatt az életüket kellett feláldozni.  A Valami ugyanis ezt harsogta:

• Hogy azt a jó büdös, tetves életet, hogy már megint egy kib…tt hangyabolyba kellett belelépnem! Hogy rohadnátok meg! Ne csípj, a jó édesanyádat!

És az ember nagy vehemenciával söpörte le magáról a vöröshangya katonákat, miközben válogatott káromkodásokat ontott ki magából, és egyedül járta el a Kállai kettőst és a csürdöngőlőt a hangyaboly tetején.