Tragikus románc

Izgatottan várta szíve hölgyét. Már nagyon régen kinézte magának. Bár először a hangjába szeretett bele. Miky épp arra készült, hogy mint már annyiszor, most is egyedül költse el a vacsoráját. És akkor meghallotta. A kórus épp egy esti koncertre próbált, és a lányok között ott állt Ő. Hangja, mint a szirének éneke. Egyetlen pillanat alatt megfeledkezett az éhségéről. Leült, és áhítattal hallgatta a csodás éneket. A próba végén félénken állt meg az angyali hang gazdája előtt. Szemét lesütve, reszkető hanggal dadogta el, mit szeretne: csak annyit kér, hadd kísérhesse haza, csak hogy érezhesse a csodálatos nő bőrének illatát, hallgathassa a hangját. A lány kedvesen, de határozottan utasította vissza. Sajnálja, de most nem alkalmas.

• Esetleg holnap? – esdekelt Miky.
• Még nem tudom. A holnap még messze van.
• Kérlek, csak engedd, hogy nézzelek! – könyörgött a fiú.
• Jó, nem bánom. Holnap ugyanitt próbálunk. Gyere el, aztán majd meglátjuk – egyezett bele a lány, és egy könnyed csókot dobott Miky felé, majd barátnőivel együtt gyorsan továbbállt.

Miky aznap éjjel egy szemhunyást sem aludt. Ha becsukta a szemét, akkor is csak a lányt látta maga előtt. A csodálatos szemeit, a formás hátsóját, kecses mozgását. Ahogy érzékien nyalta az ajkait! Izgatottan várta a másnapot. Már jóval a próba kezdete előtt ott toporgott a tó mellett, és az sem igazán ijesztette el, hogy a park fölött sötét felhők kezdtek gyülekezni, mégpedig olyanok, amik komoly jégesőt jósoltak. Ő csak állt egyik lábáról a másikra, és várta, hogy megjelenjen a Lány. Jött is. Csípőjét szexisen riszálta, mint aki teljesen tudatában van bájainak. Már messziről kiszúrta Miky-t, és csábosan kacsintott, intett felé. Ám mielőtt akár csak egymás közelébe is értek volna, hirtelen leszakadt az ég. Mindenki menekült, amerre látott. A lány is. Csak Miky állt rendíthetetlenül a fák alatt, nem törődött a rázúduló esővel. A könnyei együtt patakzottak az arcán az esőcseppekkel. Valaki rákiáltott egy hatalmas, piros hátizsák alól:

• Mit lesel ki itt a fejedből? Állsz, mint a Bálám szamara?! Menj haza! Nem gondolod, hogy ilyen esőben még próbálunk?

Miky csak szomorúan lehajtotta a fejét, de nem mozdult. Az idegen megsajnálta:

• Menj haza! Holnap újra próba lesz, hátha akkor szerencséd lesz, és összejön az a randi Jennyvel… Nem mondom, haver, jó ízlésed van! Nincs a kórusban olyan pasi, aki ne akarta volna már becserkészni. De a kisasszony nem adja olcsón magát. Szóval, ha akarsz valamit tőle, alaposan fel kell kötnöd a gatyádat!

Miky nem szólt, csak bólintott egyet köszönetképp. Lassan bandukolt haza. De legalább már tudja a lány nevét: Jenny. Hirtelen egy kellemes dallam vert tanyát a fülében arra kezdte el dúdolni:

Ó, Jenny, Jenny, te gyönyörű lány,

Ugye gondolsz legalább néha rám?

Tudta ő, hogy ezzel a szöveggel nem nyerne éppen slágerfesztivált, de arra jó volt, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse. Persze, ezen az éjszakán sem aludt egy szemhunyást sem. Ébren álmodott. Elképzelte ahogy buján magához húzza Jennyt, a fülébe suttog, nyelvével behatol mindenhová, ahová nyelv csak behatolhat. Csókolja a lány édes ajkait…

Megint jóval előbb érkezett a próba helyszínére, és várta, hogy megjelenjen szíve hölgye, aki még a nevét sem tudja. De Miky érezte, hogy nem közömbös a lánynak, és ha végre már beszélni tudnának egymással, szót váltani… De majd ma! Felhő sincs az égen, kifejezetten kellemes az idő, pont jó arra, hogy egy jó kis romantikus vacsorát elköltsenek kettesben…

Már majdnem a teljes kórus összeállt a próbára, de Jennynek még híre-hamva sem volt. Egyszer csak gyors tempóban közeledett egy lány. Egyenesen a csoport felé tartott.

• Bocs a késésért, srácok. Épp Jennytől jövök. A csaj kihagyja a mai próbát, iszonyatos fogfájás gyötri.

Ez nem lehet igaz! Miky teljesen összetört. Lógó fejjel indult el hazafelé, ám még kettőt sem léphetett, amikor Jenny barátnője hozzálépett:

• Hé, szépfiú! Neked is üzent a barinőm. Ha vagy elég kitartó, akkor holnap légy a kiserdő melletti tavacskánál! Ott várj rá! De intézd úgy, hogy legyen valami meglepi is!
• Meglepi? Milyen meglepi?
• Ez már a te dolgod! Annyit azért mondhatok, hogy ha nem tudod elkápráztatni Jennyt…, hát…, akkor nem adok sokat a románcotokért.

Miky egész úton hazafelé a másnapi randin töprengett. Végül úgy döntött, hogy ha meglepi kell a csajnak, hát megkapja: olyan romantikus vacsorát szervez a lánynak a kis tavacska mellé, amilyenben még nem volt része, az egészen biztos. Először is zenészeket kell keresnie, mert lágy hegedűszó nélkül mit sem ér egy igazi, romantikus vacsora. Hogy mi legyen a menü, azon nem kellett gondolkodnia. Ő maga készíti el és szolgálja fel az ínyenc vacsorát. Micsoda piknik lesz ez! Biztos volt benne, hogy az este végére az övé lesz Jenny. Testestül, lelkestül.

Miky alapos munkát végzett: már jóval a randevú előtt a zenekar készen állt, a vacsora csak arra várt, hogy előjátékként szolgáljanak a kellemes légyotthoz. Miky már úgy érezte, ha még egyetlen percet várnia kell, hát szétfeszíti minden porcikáját a vágy. És ekkor meglátta Jennyt közeledni. Boldogan ugrált felé. Ám el nem jutott a lányig, mert a magasból hirtelen lecsapott Gáspár, a gólya. Felkapta Mikyt, a békát, és romantikus vacsoraként szolgálta fel párjának, Melaninak. A tücsökzenekart Jenny falatozta be. Mert pocsékba már mégse menjenek