Az élet csak úgy folydogál…
Halihó
! Sziasztok!
! Sziasztok!Szerintem, a gazdinak, de nagy eséllyel nekünk is, remek védőangyalaink vannak odafenn. De hogy csigázzam a kíváncsiságotokat, erről majd csak később mesélek. Először elmondom, mi történt velünk szombat óta. Szóval, a gazdi felpörögve, mint valami túlhúzott búgócsiga érkezett haza. Közölte velünk, hogy az élet szép, és hogy ő milyen remekül érezte magát a gyáli MKMT szülinapi bulin. Hát, ennek szívből örülünk, de mi meg itthon rohadtunk egész nap, szóval ő csak ne röpködjön, mint egy kerge molylepke, hanem tegye jóvá, hogy magunkra hagyott bennünket! De ő csak vigyorgott, mint egy töklámpás Halloweenkor, hogy nézzük csak, itt van az újabb könyve, meg hogy milyen szuper volt találkozni azokkal, akikkel eddig csak virtuálisan tarthatta a kapcsolatot. Na, jó, ha a gazdi örül, nyilván mi is örülünk, de azért abba lehet fejezni az örökös csavargást, mert egyszer csak besokallunk, és más gazdi után nézünk! Ha már itt tartunk: esetleg valaki közületek nem akarna befogadni három elhanyagolt, jóravaló ebet? Jók leszünk, eskü! Nem kell véglegesen, csak addig, amíg a némber megtapasztalja, milyen érzés az, amikor egész nap csak a kaput lesi, hogy megérkezik-e végre az imádottja.
Vasárnap meg megint lelépett, mert akkor meg Papushoz ment. Na, jó! Ezt azért megbocsájtjuk. Pláne, mert miután hazajött, azért csak kivitt bennünket a dühöngőbe, ami most rá is szolgált a nevére, mert két napi szobafogság után kifejezetten jólesett kitombolni magunkat. Éjjel aztán a hétfői terveinket megint elmosta az eső. Úgyhogy a hosszú séta megint stornózva lett. Azért a gazdi bepróbálkozott a bicikliút melletti földúttal, hogy hátha nem lesz sár… Amúgy, kivételesen, igaza is lett, mert meglepő módon, valóban egész járható volt az út. Na de, addig ugye, el is kellett jutni. A gazdi nem kötötte az orrunkra, hogy mielőtt szabadon ereszt bennünket, előtte még teszünk pis egy kanyart, mert ügyet akar intézni. Ez ugye, nem lenne gáz, csakhogy a gazdi pórázon nem enged semmiféle szaglászást, pisilést, kakilást meg aztán végképp nem. Úgyhogy mire a bicikliutat elértük, én már tényleg azt éreztem, hogy szétpattan a hólyagom, mint jeges pohár a forró víz alatt. Ez a hülye meg, csak mondja, hogy haladjak, ne álljak meg, majd pisilek, ha elenged! Anyád! (Bocs, Mami!) Korzózz te tele hólyaggal! Szadista! Mikor végre elengedett, egy komplett Niagarát engedtem ki magamból. Erre a némber nagy ártatlanul megkérdezte, hogy Jaj, ennyire kellett pisilned? Miért nem mondtad? Margit, noooormális?! Este megint jött a vihar, Szaffi meg ment. A fal és az ágy közé vette be magát, ott rettegett a nyomorult, Mogyi meg minden egyes dörgést megugatott, így aztán ezzel kicsit elégtételt is vett a gazdin miattam, ugyanis a nyomorult így egy szemhunyást se aludt, úgyhogy reggel egy kosár csipás macska simán kalapot emelt volna előtte. Ma is voltunk kinn, a gazdi összekötötte a kellemeset a hasznossal, és gyalog mentünk el bevásárolni. A gazdi nagyon büszke volt ránk, mert olyan szépen vártunk rá a Lidl mellett, hogy azt már tanítani kellene. Pont ezért nem értem, hogy miért mondja állandóan, hogy úgy viselkedünk, mint a csürhe. Mert szerinte, ha egy centivel előrébb van az orrunk, mint amit a gazdi elmebaja előír, akkor már csürhe vagyunk! És ilyenek hagyják el a száját, hogy: „Ugye, nem elől van a fejed?” Hát, ugyan hol anyámban lenne a fejem?! A valagamban? Meg, hol van az orrunk? Hol, hol? A helyén! Komolyan mondom, nem egyszerű a gazdival! Na, mindegy. Ha már egyszer őt dobta a gép… Ja, és hogy miért vannak nekünk remek őrangyalaink? Képzeljétek, már eleve úgy indultunk el, hogy erősen lógott az eső lába. Hazafelé már nemhogy lógott, de egyenesen a földet taposta. De hazaértünk! 5 perc sem telt el, és leszakadt az ég! Épphogy megúsztuk!
Remélem, holnap nem fog már nem fog esni, mert délután suli lenne. Azt meg kihagyni tiszta vétek! Szóval, szorítsatok!
És most egy kis reklám az MKMT Antológia 2023-nak: nem azért mondom, de a gazdinak is egész jó novellája van benne, amit sehol máshol nem olvashattok, és azt hiszem nem árulok el titkot, ha ez is egy kutyusról szól. Jobban mondva, egy kutyáról és egy férfi sírig tartó barátságáról. Szóval, látogassatok el a www.helma.hu oldalra, lapozzatok bele az Antológiába, mert rengeteg csodás novellát, verset találtok benne!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya 
