A pilóta

A pilóta

Mind közül a legjobb volt. Gyors és kegyetlen. Előle nem volt menekülés. A légierőnél dolgozott, és határozottan élvezte a munkáját. Neki nem okozott gondot egy város elpusztítása. Sőt. Kifejezetten kedvét lelte a vörösen ömlő vér látványában. Imádta nézni, ahogy menekülnek előle. Tudta, minden menekülési kísérlet hiábavaló. Ha ő támad, ott vér fog folyni. Gyakran elgondolkodott rajta, hogy ha létezik reinkarnáció, vajon ő mi lehetett? Aztán mindig arra jutott, hogy csak katonaként, esetleg inkvizítorként élhetett. Nem hitt a karmában. Sokkal jobban tetszett neki az a gondolat, hogy ő mindig is az „erősekhez” tartozott. Soha nem volt gyáva. Gyakran vett részt vakmerő, lehetetlennek tűnő küldetésekben. S bár ízig-vérig pilóta volt, a test test elleni küzdelmeket is szerette. Persze, ezeket kizárólag a maga szórakoztatására provokálta ki. Ezidáig mindig ő került ki győztesen, s gúnyosan vigyorogva távozott a „csata” helyszínéről, majd mások számára kifejezetten idegesítő hangerővel dúdolta el a kedvenc „nótáját”: a Gyászindulót.

Ám azon a végzetes napon minden ellene fordult. Egész nap ideges volt. Még tőle is szokatlanul modortalanul viselkedett. Az élő fába is belekötött. A többiek mondták is neki, hogy talán pihennie kellene. Jelentsen beteget, semmi nem fog történni, ha ebből az akcióból kimarad. De ő hajthatatlan volt. Még csak az kellene! Kimaradni a felderítésből! Mikor az volt a kedvence. Bár egyszerre szállt fel a többiekkel, hamar más irányba fordult. Barátja figyelmeztette, nem lesz jó vége a függelemsértésnek, de ő ügyet sem vetett rá. Már messziről meglátta a hívogató kék fényt, s a határozott tiltás ellenére, a fény felé vette az irányt. Parancsmegtagadás? Ugyan! Kit érdekel. Kirúgják? Dehogy rúgják! Hisz ő a legjobb! Mutassanak neki még egy pilótát, aki annyi akcióban vett részt, mint ő! És micsoda akciók! Ha nem lett volna olyan öntörvényű, soha nem csaphattak volna le a gyanútlan ellenséges erőkre. Hivatásának mestere volt, és ezt az egész flotta tudta. Ezért nézték el a felettesei a renitens viselkedését.

Úgy döntött, ő bizony megnézi magának a hatalmas területet elárasztó kék ragyogást. Aztán, ha úgy ítéli meg, majd jelentést tesz. A többi már nem az ő dolga.

Már egészen közel repült a fény forrásához. Csak azt látta, hogy hatalmas csövek meredeznek előtte, amelyeket fém rácsok vettek körül. Majd észrevette a rettenetet: pilóták százai csüngtek holtan a rácsokon. Azonnal vissza akart fordulni, de már késő volt. Az elektromos szúnyogriasztó szikrázott egyet, ezzel a szúnyog azonnali megsülését okozta.

_ Na, a berepülő pilótának annyi! Hogy rohadna meg az összes ott, ahol van! Nem elég, hogy csípnek a rohadékok, de még itt dallikóznak a fülembe, hogy véletlenül se tudjak aludni. Eggyel legalább megint kevesebb – mondta elégedetten a férfi, és álmosan húzta magára a takarót.

U.i.: A szúnyog tévedett. Ha nem is sokat. Előző életében béka volt.