Jelentem: Gazdi : Macs 1:0. Kiütéssel győzött a gazdi . Igaz, a győzelméért komoly árat fizettünk, de a gazdi szerint megérte. Hát… Nem is tudom. Mi Szaffal konkrétan kifejezetten várjuk a szilveszteri petárda durrogtatást, mert az meditációs zene lesz a Macs hajnali produkciójához képest. Jelenleg Szaff még mélykómában leledzik, és én sem vagyok kisimult. Maradjunk annyiban, hogy bármennyire nyugodt és szófogadó vagyok, most azért szívesen szétkapnék bárkit, főleg, ha az illető a legkisebb hangot is kiadja magából. A gazdinak még folyamatban van az elhelyezése egy nyugodt, puhafalú szobában, természetesen hozzá illő öltözékkel, egy (hogy is fogalmazzak finoman?) olyan intézményben, ahol nem egészen ép elméjű egyéneket állomásoztatják. De a gazdi szerint, megérte… Elmesélem, mi történt, aztán döntsétek el ti!
A dolog hajnalban kezdődött, nem sokkal azután, hogy a gazdi végre kegyeskedett nyugovóra térni, lekapcsolta a villanyt, és végre mi is beverhettük a szunyát, nem kellett attól tartanunk, hogy esetleg még mászkál egy kört a lakásban, megzavarva ezzel az éjszakai nyugodalmunkat.
Szóval, hajnal 3 körül, halljuk ám, hogy Macs hazáért a szokásos körútjáról. Gondolom, nem csak mi hallottuk, hanem egykilométeres körzetben mindenki, mert olyan üvöltéssel jelentkezett be, mint valami berberoroszlán. A gazdi – nagy nyögések, és néhány szentéletű személy felemlegetése után – feltápászkodott, és mielőtt a szomszédok csendháborítás miatt ránk hívták volna a rendőröket, beengedte Macst. (Tényleg! Hogy ezekre a nyavalyás vernyákoló, szőrcsuhába bújtatott, ördögtől szalajtott, sátántól futtatott istenveréseikre, miért nem vonatkozik a kijárási tilalom?!) Közölte vele, hogy kaja (száraztáp) kikészítve, fogyasszon belőle egészséggel, aztán kuss legyen, vagy hamarabb kinn találja magát az esőn, mint ahogy Superman A-ból eljut B pontra.
A gazdi visszavackolta magát a helyére, mi nyugodtan feküdtünk a miénken.
Macs csekkolta a kaját, majd úgy döntött, hogy a kényes ízlésének ez nem felel meg hajnali tápláléknak, így hangos nyávogással adta a gazdi (és a mi) tudtára az elégedetlenségét. A gazdi felhívta a figyelmét, hogy piciny otthonunk nem a Hilton szálló, úgyhogy jelen pillanatban nem áll rendelkezésre svédasztalos menü, ellenben, ha a nyervákolást nem fejezi be, lefejeli, mint vasorrú bába a mágnesasztalt. De ez a tetű köpött rá, és olyan ordításba csapott, hogy mi ijedten és fejvesztve ugrottunk a gazdi mellé védelemért. Szaff konkrétan a gazdi lábán landolt, ami ezek után némi elhajlást mutatott az eredeti anatómiai állapothoz képest. (Igaz, egy óra múlva már a gazdi nem érzett fájdalmat, addigra ugyanis teljesen elzsibbadt a cankója, amiről Szaff nem volt hajlandó egy centit se arrébb mozdulni.) Én a gazdi mellé pattantam, jeleztem neki, hogy talán mégis helyesebb lenne, ha levánszorogna a konyhába, keressen ennek a dögnek valami Gordon Ramsey színvonalú steaket, szervírozza aranytányéron, vagy b…ssza ki Macsot a szakadó esőre, de ennek az üvöltésnek vessen véget, mert nem állok jót magamért, de legalábbis megsüketülök. És ekkor a gazdi úgy döntött, hogy nem azért gyógypedagógus ő, hogy az ilyen helyzeteket ne tudja kezelni, most megnépneveli Macsot. Első körben közölte vele, hogy ha éhes, ne válogasson, ha zabáljon, vagy megtömi, mint anno a nagyanyja a libákat. Ez nem hatott. Illetve, igen. Macs még hangosabbra állította a hangerőt. Ekkor már a poharak a szekrényben is kezdtek csilingelni, jelezve, hogy ezen a frekváncián ők már nem törésbiztosak.
A gazdi ezután finomabb eszközhöz folyamodott, kedves hangon kezdte invitálni a cicát, hogy talán feküdne le, akár ide közénk is, elringatjuk, tán még altatót is éneklünk neki. Macs ezt az opciót is lesz…-ta, és tekert még egyet a hangerőn. (A Főni, ha hazaér, kezdhet neki a festésnek, mert a vakolat névsorban pergett le a falról a csodás nyávogás hallatán.)
Na, ekkor tört ki a gazdiból, hogy „Ott rohaggyá’ meg, ahol vagy! Te büdös, bunkó paraszt!”, és kijelentette, hogy ignorálja az üvöltést, előbb utóbb csak megunja ez az elvetélt, mutáns, genetikai zsákutca az ordítást, és nyugovóra tér. És ő, mármint a gazdi, nem enged a zsarolásnak. A nyugovóra térés be is következett. Alig egy óra múlva, Macs feladta. Bevackolta magát a mi dikónkra, és azóta is édesdeden húzza a lóbőrt. Győzött a gazdi kitartása és következetes nevelése. Igaz, hogy engem még mindig úgy ráz az ideg, mintha áramot vezettek volna belém, Szaff épp most írja a kérvényt a fajtamentőkhöz, a gazdi vizenyős szemei alatt elhelyezkedő, kifejezetten fekete táskákban egy család heti élelmiszerét haza lehetne szállítani, de… győztünk!
Cseszd meg, gazdi! Ha ránk biztad volna a dolgot, már hajnali három után öt perccel béke és nyugalom borulhatott volna békés otthonunkra. És azóta nem egy macskánk lenne, ha két fél. És mind a kettő néma kussban. Egy életre. De nem! Neked be kellett bizonyítani, hogy egy vérbeli gyógypedagógusban nem egy birka türelme szorult, hanem egy komplett birkanyájé. Gratulálok! Megérte!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya
Ha tetszett az ízelítő a Roxi kutya naplója nyomtatott, elektronikus,és hangoskönyv formátumba is megrendelhető a Helma Kiadó honlapján