Adjon Isten szép jó reggelt! De már nem bánnám, ha a jó Isten végre befejezné a közös projektet Luciferrel, mert lassan már az én agyvizem is elpárolog, nem csak a gazdié. Ráadásul, lassan már hajnalban sem mehetünk sétálni, mert Eger környékén, sőt, konkrétan a mi környékünkön megjelent Micimackó és Maci Laci, Akeláról és a falkájáról, plusz Piroska nagyizabáló farkasáról nem is beszélve. És ha ez nem volna elég, a Les-rét felé meg két, szó szerint vérengző, de képzett rottweiler csatangol, akiket szintén nem arról ismerni meg, hogy a képzésük tánc- és illemtanórán zajlott volna. Most már, ha ez így megy tovább, csak a telekre, meg a futiba mehetünk sétálni. Na, de térjünk vissza a tegnapi napra. Azt már mondanom sem kell, hogy egész nap dög unalom, és saját lében való abárolódás a tényállás. Estefelé viszont jött Kitti kölyökgazdi és Mogyoró, ami azért általában nem semmi lezárása a napnak. A fő téma a kétlábúak között is az volt, hogy a sétaterületünk a fent említett okokból kifolyólag, plusz néhány agyban alulfejlett, magát embernek nevező lény miatt, rendesen lecsökkent. Aztán megint csak Mogyira terelődött a szó, mert a gazdi szerint, nincs olyan kutya, aki valós veszély esetén ne védené meg a gazdáját. Ezen a kölyökgazdi először piszok jót nevetett, majd feltette a következő kérdést: „Mogyikám, gazdi csillagvirága, mit csinálsz, ha a gonosz Maci Laci a gazdira támad?” Nem fogjátok elhinni, de Mogyi azonnal, és félreérthetetlen módon válaszolt! Kb. három méterről ugrott Kitti ölébe, majd befúrta magát mögé. „Van még kérdés?” – így Kitti. Mire a gazdi: „Kérdés nincs, csak jótanács: rohadtul ne menjetek mostanában, főleg hajnalban az erdőbe!” Aztán Kitti kifejtette, hogy szerinte Mogyoró őt maximum a „vérnyúltól” mentené meg, esetleg valami kóbor pillangótól, ami az orrára száll. A gazdi viszont odanyilatkozott, hogy velünk se biztos, hogy jobban járna, mert én ugyan elé állnék a gazdinak, hogy megvédjem, Szaff meg valószínűleg neki is menne, ezzel viszont csak azt érnénk el, hogy nem egy, hanem három tetem maradna az erdőben a randi után. Mert ha Micimackó lekeverne nekünk egy-egy maflást, a második már úgyis csak hullagyalázás lenne. Míg a kétlábúak dumcsiztak, mi a szokásos foglalatossággal kötöttük le magunkat: egy kis fogócskázás, egy kis birkó, Mogyi részéről Szaffi-pitty- és fülharapdálás, és Roxi-farok szaggatás. Részemről némi népnevelés, ami azért Mogyi lelkivilágát annyira nem törte meg. El kell viszont ismernem, hogy Mogyoró futásban tíz méteren harmincat ver rám, Szaffira meg tán ötvenet is. Szóval, kénytelen vagyok, a „többet ésszel, mint erővel” elvet alkalmazni, és levágva a Mogyi „röppályáját”, elé kerülök, és úgy van némi esélyem, hogy súroljam legalább a hátsó felét. Kitti szerint ez csalás, a gazdi szerint meg csak annyi, hogy én használom az eszemet is, és nem csak rohanok bele a nagyvilágba. Szaff, általában két kör után feladja a dolgot. De nem ám úgy, hogy bárki azt hihesse, nem bírja tovább. A francokat! Először leáll „alibi szaglászni”, majd bősz ásásba kezd, jelezve, hogy ő nem süllyed le holmi futkározós, eszement kutyák szintjére, hanem komoly mezőgazdasági munkásként vállal szerepet a kert újraformázásában. Az már részletkérdés, hogy ezen munkát nemhogy senki nem várja el tőle, de a gazdi kifejezetten károsnak minősíti. Mikor már a szúnyogok folyamatosan inzultálták a kétlábúakat, a gazdi javasolta, hogy jó lenne bemenni, és a vacsink után nézni. Kitti közölte, hogy épp ideje, hogy felajánlotta, mert ők most alapból erre számítottak, hogy a gazdi megvendégeli Mogyit egy kis pacalra, mert otthon csak száraztáp várja a legényt. Arra a kérdésre, hogy akkor miért nem szólt, hogy itt akarja vacsiztatni, a válasz az volt: „Mert a potya jobban esik!
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya 🐶🐾
Ha tetszett az ízelítő, ne habozzatok! Rendeljétek meg a Roxi kutya naplója és a Roxi kutya naplója – Második nekifutás c. köteteket a Helma Kiadó honlapján!