Valamikor réges régen, egy messzi, messzi galaxisban… Nem, nem… Amit most elmesélek nektek, az nem is olyan régen történt, és nem is egy távoli galaxisban.
Történetünk Flúgfalván játszódik. Ha a térképen keresnéd, akkor Afrikától kicsit balra, hangyányit felfelé, picit lefelé, és egy hajszálnyit jobbra találod. A főszereplők neve ne tévesszen meg! Gancsos Gáspár és kedves felesége Gancsosné Gombás Lenke, illetve Nagy Pál és becses neje Lajtai Réka nem Magyarországon élnek! Ők Flúgfalva lakói. Kishazánkban, sőt szerte a világon, Flúgfalván kívül ilyen esetek meg nem történhetnek. A szomszédoknak eszük ágában nincs egymással perlekedni! Olyan meg hogy is jutna eszükbe, hogy a karhatalmat egymásra szabadítsák! Ilyen csak a mesékben eshet meg… No meg: Flúgfalván. Kishazánkban mindenki tudja: rossz szomszédság török átok! Így aztán az itt élő emberek mindent megtettek, és megtesznek azért, hogy az átok megtörjön, és a szomszédok békében, barátságban éljenek egymás mellett. Ki a jószomszédi viszonyt megszegi, annak jussa megvetés és a magány keserű kenyere. De nem így Flúgfalván! Ott bizony nem szokatlan, hogy a szomszédok ölre mennek egymással, ki kaszával, ki kapával védi a portáját. De olyan esetek, mik Gancsosékkal és Nagyékkal estek meg, bizony még Flúgfalván is ritkaság számba mentek…
Hogy mi történt hőseinkkel, megtudhatod hamarosan! Addig is, amíg a krónikás papírra veti az eseményeket, álljon itt ízelítőül néhány levél, melyet Nagyné Lajtai Réka írt Gancsos úrnak és Gombás Lenkének, és amely dokumentumok alapját adják történetünknek.
Első levél:
Köszönetet szeretnék mondani imádott szomszédaimak, Gancsos Gáspárnak és feleségének Gombás Lenkének, amiért oly remekül biztosítják a Diribli út közbiztonságát azáltal, hogy hetente kétszer kihívják a policájt. Hol azért mert locsolok, hol az a probléma, hogy ugat a kutya, hangosan nevetünk az udvaron… Mindegy is, mi az ok, áldásos feljelentéseinek köszönhetően Flúgfalván jelenleg a mi utcánk a legbiztonságosabb. Ma, hála a kedves szomszédnak, papírt kaptam arról is, hogy kutyáimat szakszereűen és jól nevelem, tartom. Ma ugyanis az Állategészségügyet szabadította rám.
Kedves szomszéd!
Szívből sajnálom, hogy öregecske menyecske létemre, a mai napig képtelen voltam megtanítani kutyáimat, hogy ugatás helyett „csengettek kedves gazdám” felkiáltással jelezzék az idegeneket. Azért is elnézést kérek, hogy a kedves szomszéd kutyája az enyémek miatt ugat, nyilván, ha nem engedném őket ki a saját kertünkbe, az önöké érzelmes slágereket énekelne naphosszat, s nem süllyedne holmi kutyaugatás szintre. Kedves szomszéd! Igaztán örülök, hogy ennyire aggódik értünk, és szemmel tartja a portánkat olyannyira, hogy lassan jobban tudja mi van az udvarunkon, mint mi magunk. Kérem, tartsa meg továbbra is jó szokását, hiszen így nincs az a mindenre elszánt betörő, aki észrevétlenül be tudna surrani hozzánk. Kérem azonban, hogy a Gyámhivatalnál már ne jelentsen fel, mert a gyermekeim hosszú évek óta nagykorúak. Szeretném továbbá felhívni a szíves figyelmét, hogy sem édesanyám, sem én nem űzzük az ősi foglalkozást, sőt vérfertőző kapcsolatot sem kívánunk kialakítani sem egymással, sem gyerekeinkkel.
Mindent összevetve, hálás vagyok, amiért gondoskodik a szórakozásunkról, és naponta új hatósági embereket ismerhetek meg az ön jóvoltából.Igaz, ők nem örülnek annyira, amikor potyára kell kijönniük terepszemlére, és magyarázkodni kénytelenek, hogy bocsi, de ha bejelentést kapnak, nekik ki kell menni kivizsgálni a bejelentés alapját, de hát minden nem lehet tökéletes. Apropó, tökéletes. Én tisztában vagyok vele, hogy az önök tökéletességéhez ember nem érhet fel, de kérem, pont ezért legyenek kicsit toleránsabbak az ilyen egyszerű hibákkal teli emberekkel, mint mi (és az utca többi lakója). Várva az újabb „meglepetés vendégeket”, maradok tisztelettel az ön hálás szomszédja: Nagyné Lajti Réka
Második levél:
Kedves Szomszéd!
Örülök, hogy előző levelem jó egészségben találta, s ezen felbuzdulva, no meg a megbonthatatlan jó szomszédságra való méltó megemlékezés folytán vasárnap este 10 órakor oly csodás tűzijátékban részesített. (Örömmel közlöm, hogy ma már hallottam a jobb fülemre, és a szívem is újra rendes ütemben dobog!) Hétfőn édesapámat gyomortükrözésre vittük. A kórházban ért a hír, miszerint a katasztrófavédelm autója áll a házunk előtt, és az autóból kiszálló hivatalnokok hozzánk kérnek bebocsájtást. Nosza, apát, szondát, orvost, mindent feledve száguldottunk haza, találgatva, vajon mi történhetett…(II. világháborús bomba? Árvíz? Földrengés?) Kiderült, ismét ön, kedves szomszéd jelentett fel, merthogy a mobil kocsibeállónk túl közel van az ön háza falához, és masszívan aggódik, hogy ha autónk esetleg vulkánkitörést produkálna, akkor az ön háza is porrá égne… De szerintem nem ez volt a valós indok. Nem, nem! Ön csak értünk és az utcában lakókért aggódott, hiszen több, mint egy hete nem volt kinn a rendőrség, így már nem érezhettük magunkat a megszokott biztonságban. No, gondoltuk életem párjával, akkor kivételesen adjunk okot a rendőri vizitre, ezért (és tényleg pusztán ezért!) kezdtük el aggregátor segítségével meghegeszteni a kapunk javításra szoruló részeit. A szerv megjelenése nem is váratott soká magára, pontosan fél óra múlva szolgálattételre jelentkeztek nálunk. Mosolyuk nem volt egészen őszinte, mert azt kellett megállapítaniuk, hogy ismét fölöslegesen jöttek hozzánk (a lassan már baráti) látogatásra, ugyanis du. 2-kor a munkavégzést semmilyen törvény nem tiltja. Így hát dolguk végezetlenül vettek búcsút tőlünk. Sajnos, abból amit üvölteni tetszett nem sokat értettünk az aggregátor zúgása miatt, de a kerítés seprűnyéllel történt összetörése nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy ön nem értette meg jószándékunkat. (Bár lehet, hogy mégis, mert 2 napja már nem volt nálunk újabb hivatalos látogató.) Kedves Szomszéd! Miután önt annyira zavarja minden, amit teszünk, gondoltam, ezentúl írásban kérek majd engedélyt minden hangosabb levegővételre, húsklopfolásra, szögbeverésre, esetleg hangosabb kacajra. De el kellett vetnem az ötletet, mert ismerve önt, képes lenne a hulladékgazdálkodásnál feljelenteni, amiért teleszemetelem a postaládáját. Kedves szomszéd! Tudomásom szerint nincs már Magyarországon olyan szerv, ahol nem jelentett fel, talán csak a nemzetbiztonság és a TEK. Ők azonban nem foglalkoznak életvitelből eredő zajok korlatozásával, így kérem, őket már ne uszítsa rám! A NATO, ENSZ, NASA szintén nem érdekelt a mi barátságunk ápolásában, így lehet oda sem érdemes fordulni, bár az ENSZ – nél jól jönne nekem néhány ismerős, szóval, ha gondolja, oda megereszthet még feljelentést. Kedves szomszéd! Hála önnek előző levelem megírása után olyan népszerűségre tettem szert, amiről eddig álmodni sem mertem. Többen buzdítottak írásra, és könyveim után is nagyobb lett az érdeklődés. Ezért én hálával tartozom önnek, és kérem, hogy a továbbiakban is bátran szolgáltasson témát nyílt leveleimhez. Együtt a világhírnévért!
Maradok tisztelettel az ön öngyilkosságot elkövetni nem szándékozó szomszédja: Nagyné Lajtai Réka
U.i Én is megtanultam hegeszteni!
Harmadik levél:
Kedves Szomszéd!
Remélem, levelem jó egészségben találja. Igazán örülök, hogy a nagy sikerre való tekintettel megismételte a tűzijátékot, azt azonban sajnálom, hogy önnél a puffogtatás következtében komoly halláskárosodás lépett fel. Mert az addig rendben van, hogy engem csendháborításért feljelent, de úgy látszik, az ön órák óta tartó flexelése már nem éri el az ingerküszöbét, tehát valami komoly probléma történt – gondolom én – a fülével. Feltételezem, kíváncsi mi lett a katasztrófavédelmnél benyújtott feljelentésének az eredménye. Kivancsiságát kielégítendő tájékoztatom, hogy ők is rendben találtak mindent, ellenben veszélyes anyagot egy grammot sem. Nem is értem, Ön mint őshonos flúgfalvi ne tudná, hogy Flúgfalván soha nem volt uránbánya, így nekünk is komoly nehézségekbe ütközne beszerezni némi plutóniumot. Bár lehet, hogy arra a két kanna benzinre gondolt, mint veszélyes anyagra, amelyet a garázsban tárolunk. Szeretném megnyugtatni, hogy az azért nem robban olyan könnyen, főleg, hogy a tűzijátékot nem a garázs felé irányította, hanem a fenyőfák felé. Egyébként ezért a feljelentésért külön köszönettel tartozom, hiszen ezzel gondoskodott számunkra egy kis varosnéző túráról, sőt a tűzoltók irodáját is megszemlélhettem belülről. Szegény férjem, már aggódott, hogy nem tudja eltölteni a pár napos szabadságát semmi hasznossal, így direkt jól jött, nekünk ez a (hatóság által kért) kirándulás. Kedves szomszéd! Örömmel tudatom, hogy augusztus elejétől újra dolgozom, ergo nem tartózkodom itthon, tehát zajongani sem nagyon tudok. Igazán kedves öntől, hogy ennek ellenére ma mégis gondoskodott újabb feljelentésről. Igaz ugyan, hogy a szabadságomat nem a Kormányhivatalban akartam tölteni, de ez már igazán csak szőrszálhasogatás a részemről. Mint ahogy az is, hogy a tűzijáték és a flex legalább annyira „csendháborításnak” minősül, mint a szivattyúzás. Most jutott tudomásomra, hogy önnek azért kellett újra csempézni a fürdőszobáját, mert a csempe a mi szivattyúnk miatt potyogott le a falról. Kedves szomszéd! Baráti jó tanácsom: sürgősen jelentse fel azt a mestert, aki anno az ön fürdőszobáját csempézte, mert igen trehány munkát végzett. Ön meg már úgyis gyakorlott a feljelentősdibe, egy ide vagy oda, már nem számít.
Kedves szomszéd! Gondolom, hamarosan úgyis hallok ön felől, de addig is ajánlom figyelmébe unaloműző olvasmánynak a Dalai Láma szeretetről, türelemről, békéről szóló gondolatait. Illetve szintén tőle az élettel kapcsolatos 18 szabályból a tizenhatodikat: „Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.” Szerintem Timbuktu tökéletes lenne, vagy egy világ körüli nagyobb utazás, esetleg valami melegebb éghajlatra? Az oda felé útját fizetem!
További szép napot kívánok, az ön acélidegekkel megáldott szomszédja: Nagyné Lajtai Réka
Negyedik levél:
Kedves szomszéd!
Csodálatosan verőfényes, szép napra virradtunk kedden reggel. Igaz, mi kicsit fáradtak és álmosak voltunk a férjemmel, hiszen 2 hónap után, késő este érkezett haza a párom külföldi munkájából. Hála önnek, nem eshetett azonban a lustaság bűnébe, mert 9 órára jelenése volt a járási hivatalba, mint „csendháborításban vétkes elkövető”. Nagy sajnálatomra, nem tudtam részt venni a „kihallgatáson”, kizárólag a jegyzőkönyvben foglaltakra és férjem beszámolójára hagyatkozhatom, amikor is rendíthetetlen barátságunkat izgatott érdeklődéssel nyomonkövető Facebook használókat tájékoztatom az eseményekről. Kedves szomszéd! Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Ön és kedves felesége immáron a jogtudományokban is komoly jártasságra tett szert. Bizonyítandó ezt, Ön közölte, hogy én a hatóság félrevezetése miatt 8 év letöltendő börtön büntetést kapok, mert nem felel meg a valóságnak azon állításom, miszerint aggregátorral hegesztett a férjem. Nem. Ön tudja, hogy a betont motorkapázta, kizárólag az ön bosszantása végett. Felhívom tanult kollégám – az ön kedves felesége – figyelmét arra a tényre, hogy a mi üres kapunkról belülről ön által készített fotó nem bizonyítja az én hamis tanúzásomat (a képen, amelyet ön határozottan kért, hogy csatoljanak a jegyzőkönyvhöz nem látszik sem kapagép, sem aggregátor), ellenben a szomszéd udvarába való átfényképezés kimeríti a birtokháborítás tényét. Kedves szomszéd! Kedves feleségének a folyosón előadott magánszámából kiderült, hogy önök szerint nincs igazság sem égen, sem földön, hiszen férjemet senki nem hajlandó elmarasztalni, holott ön 40 ezerszer megmondta már neki, hogy „nem, nem, nem adott engedélyt a zajongásra”, de ez a csekély értelmű ember képtelen ezt felfogni. Nos, kedves szomszéd, Mulder ügynök óta tudjuk, hogy „az igazság odaát van”, így talán jobban járna, ha ott keresné azt. Kedves szomszéd! Őszinte bocsánatáért esedezem, amiért férjem „esze nélkül rohangál a lépcsőn”, de tetszik tudni a drágámnak elég nehéz gyermekkora volt, nem járatták balettiskolába, így csak a felnőttektől ellesett módon tanult meg járni, és a mai napig csak így képes helyváltoztatásra. Bár az ön felháborodásában némiképp osztozom, ami a lepcsőzést illetti, én is többször kértem már, hogy építsen liftet, lehetne tekintettel az alkalmanként erősen sajgó derekamra, de ez a piszkoséletű csak nem hajlandó megtenni. Kedves szomszéd! Sajnálattal hallom, hogy önt az is zavarja, ha mi nyitott ablaknál, ajtónál porszívózunk. Nos, ezen könnyen segíthetünk! Találtam alkalmas helyet poroló felállítására, pár méterrel az ön ablakától. Ezentúl ott fogom kiverni a port a szőnyegből. Hangja nem lesz, cserében poros piszkosul. Így már rendben van?
Kedves szomszéd! Hallom, Ön szintén nehezményezi, hogy uszkve 25 évvel ezelőtt mi szerelés céljából oldalra fordítottuk az autónkat, melynek következtében a benzin befolyt az ön pincéjébe, ahol is önnek bokáig ért az üzemanyag. Kedves szomszéd! Sajnálattal közlöm, hogy nem rokonunk a Ewing család, így életünkben nem volt annyi benzinünk, amivel el tudtunk volna árasztani bármilyen kisméretű pincét. De a Lada típusú személyautó sem rendelkezik tankhajó nagyságú üzemanyag tartállyal…. Akkor hogy is van ez a hamis tanúzás? Csak nem együtt ülünk majd a sitten is? Jól elleszünk mi ketten!
Kedves szomszéd! Bocsánat, hogy hétfő este voltunk annyira pofátlanok, hogy este 10 után jöttünk haza, megzavarva ezzel az ön nyugalmát. Természetesen haladéktalanul felelősségre vonom a MÁV vezetését, amiért késett a vonat. Most búcsúzom, össze kell még készítenem a cuccom a börtönre. De addig is míg bevonulok, engedélyt kérek a reggeli munkábajárásra és a késői hazajövetelre! Ha lát szivaccsal bélelt talicskát, kérem jelezze, és azonnal megveszem! Nem venném lelkemre, ha az ön háza a mi farakodásunk miatt dőlne össze. Maradok tisztelettel az ön kiegyensúlyozott és boldog szomszédja!
Ötödik levél:
Kedves szomszéd!
Miután ön olyannyira szívén viseli, hogy kevéske szabadidőmet hasznosan töltsem el, és véletlenül se maradjon benn egy nap szabadságom se, nehogy pocsékba menjen, így ismételten gondoskodott róla, hogy legyen hol töltenem a tegnap délelőttöt. Elindultam hát a Járási Hivatalba, ahol is közölték velem, bizony én egy megrögzött csendháborító vagyok – ön szerint. A közel egy órás megbeszélés alatt rájöttem: hiába minden, önnek az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha elköltöznénk az önök szomszédságából. Hát rendben van. Megtesszük. De miután a legkevésbé sem szeretném, ha önök és az új lakók között bármiféle konfliktus lenne, ezért itt és most nyilvánossá teszem a hirdetés szövegét. Azért itt, mert lassan már a fél ország körömrágva figyeli, hogyan is alakul a mi megbonthatatlan barátságunk, ezért nem szeretném, ha ebből a fontos fordulatból kimaradnának. Kérem, kedves szomszéd, amennyiben a hirdetés szövege elnyerte a tetszését, úgy a már megszokott módon – rendőrség, vagy egyéb hivatali szerv közreműködésével – tudassa ezt velem!
„Flúgfalván a Diribli utcában több generációs családi ház eladó. A nagy udvar és kert miatt kifejezetten nagycsaládosoknak ajánlom, bőven van hely háziállatoknak (kacsa, liba, disznó, kecske, kutya, macska). Lévén a jelenlegi tulajdonos pedagógus, nagyon szívén viseli a tehetséggondozást, ezért árengedményt kap az, akinek egy vagy több gyermeke zenét tanul. Miután a trombita, harsona, dob horribilis áron szerezhető be, így az árengedmény mértéke nem lesz csekély, ha a kedves szülők igazolják: gyermekeik ezeken a hangszereken tanulnak. Miután a jelenlegi tulajdonos az esélyegyenlősséget is támogatja, így további engedményt ad a vételárból amennyiben a vásárló közeli rokona erőszakos bűncselekmény miatt volt börtönben, esetleg a közeljövőben szabadul. A ház és udvar szomszéd által megfigyelt terület, így biztonsági kamera beszerzése szükségtelen. Az állandó rendőri jelenlét miatt egyébként is a legbiztonságosabb utcában található az ingatlan. ”
Kedves szomszéd!
Addig is, míg jelentkezik az ideális vevő, nem szeretném, ha a fűnyíró használata idegi károsodást okozna önben, ezért a közeljövőben beszerzek 5 bak kecskét, akik majd lerágják a füvet. Kicsit büdösek, nem mondom, de csendesek. Miután önnek szent meggyőződése, hogy mi a betonudvart motorkapával veretjük, ezért a jövő héten betontörő gépet hozatok, hogy ne kelljen amiatt aggódnia, hogy esetleg tönkre megy a motorkapa. (Zárójelben jegyzem meg, kb. 1 éve nem kapáltunk, akkor is csak a kertben. De hát jobb a békesség! )
Addig is míg a tulajdonosváltás megtörténik, maradok tisztelettel az ön jövőbeli exszomszédja: Nagyné Lajtai Réka
Hatodik levél:
Kedves Szomszéd!
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy utoljára beszélgettünk itt a nagy nyilvánosság előtt. De úgy tűnik, Önnek már hiányzik a figyelem, és egyébként is – gondolom emberbaráti szeretetből – gondoskodni akart róla, hogy unalmas életünkbe újra színt vigyen.
Kedves Szomszéd! Őszintén köszönöm, hogy a mai napon nem engedett mély depresszióba süllyedni, és a szemvizsgálatom közepén megkaptam az oly régen várt telefont: gyertek haza, mert a szomszéd már megint rátok hívta a rendőrt. Tudom, komoly oka volt rá. Az autónkkal veszélyeztettük az Ön friss levegőhöz jutását, merthogy túl közel álltunk a falához. És még szerencse, hogy a rendőr kijött, mert egyébként a katasztrófavédelmet is riasztani óhajtotta, ugyanis Ön szerint a meggondolatlan parkolásunk veszélyezteti az utca biztonságát, mivel az autó túl közel van az ön pince ablakából kivezetett gázcsőhöz. Mea culpa! Mea maxima culpa! Már szórom is a hamut a fejemre. Azért azt szerényen megjegyezném, hogy a levegő amúgy abszolút kitölti a teret, ilyen módon a pinceablaktól fél méterre álló autónk (bent a saját udvarunkon!) semmiképpen nem tudta meggátolni a levegő áramlását. Az hogy a pincébe leérve önt nem friss hegyi levegő fogadta, annak az lehet az oka, hogy nem a Himalájában állnak a házaink. A gázcső sérülését pedig maximum az okozhatná, ha egy hurrikán nekivágná az autónkat, de erre, lássuk be vajmi kevés esély van. Amúgy, ha itt hurrikán vagy tornádó tombolna, azt gondolom, a legkisebb probléma lenne, hogy hol áll az autónk. Nem biztos, csak tippelek.
Aztán meg az az ördögtől szalajtott, sátántól futtatott gondolat is megfordult a fejemben, hogy esetleg nem is a levegő áramlása okozott önnek gondot, mint inkább az, hogy így nem tudja szemmel tartani udvarunkat. De hogy ez ne okozzon az ön lelkében visszafordíthatatlan károkat, szívesen készítek egy fotót az udvarról, és az ön rendelkezésére bocsátom, hogy unalmas óráiban tudja nézegetni.
A másik problémája az volt, hogy ha elmegyünk itthonról, a kutyáink ugatnak. Nos, én viszonylag jó szakembernek tartom magam, több gyermeket is megtanítottam már beszélni, sajnos, a kutyáimnál ez még nem sikerült, de nem adom fel! Sokat lendítene a dolgon, ha együtt tudna velem ebben működni, és nem kizárólag akkor hergelné a kutyákat, és tapsikolna nekik, mint lelkes néző a Népszínházban, amikor azt hiszi, hogy nem látjuk mit csinál. Hangoljuk össze a dolgokat! Ön tapsikol, és veri a kerítést, én pedig szépen elmagyarázom a kutyáknak, hogy ” Csajok, ilyenkor nem ugatunk! Mondjátok szépen utánam: Szomszéd bácsi, csendesebben! Ne tessék bennünket ingerelni, mert nekünk az a dolgunk, hogy védjük a házat!” Ha ezt sikerül megtanítani nekik, akkor szerintem méltán pályázhatunk a megosztott Nobel-díjra.
De addig is, amíg ez bekövetkezik, szeretnék Öntől némi életvezetési tanácsot kérni. Irigylem ugyanis, hogy míg én azzal vagyok elfoglalva, hogy beteg édesapámat ápolom, sebet kötözök, intézem a család ügyes-bajos dolgait, dolgozok, és estére úgy ki vagyok facsarva, hogy egy lestrapalt mosogatórongy is boldogan felvenne a portfóliójába, addig önnek az a legnagyobb problémája, hogy hová áll a szomszéd a saját udvarán belül az autójával, és hogy mikor ugat a kutya. Tessék mondani? Hogy csinálja? Tanítson mester! Boldogan fizetek magas óradíjat is.
De addig is, míg ez az üzlet megköttetik, maradok őszinte híve:
az ön parkolni nem tudó, utcát veszélyeztető, de amúgy tök kiegyensúlyozott szomszédja: Nagyné Lajtai Réka
Hetedik levél
Kedves szomszéd!
Végre itt a nyár! Az utcákon megjelentek a mobil fagyiárusok, az utcazenészek, nálunk a… rendőrség.
Hálásan köszönjük, hogy így nyaralás előtt, önnek köszönhetően biztonságban érezhetjük ingatlanunkat. Igaz, Önnek nem kicsit volt blama, hogy a yard megérkezésekor, mi nem is tartózkodtunk itthon.
Kedves szomszéd! Eddig csak mi , közeli szomszédok tudtuk, hogy önnek gondjai vannak a normális emberekkel való együttéléssel. Megértem. Kívülállóként nehéz is lehet alkalmazkodni. Most azonban a nagyvilág előtt is nyilvánvalóvá válik, hogy önnél a gondok nem a földszinten kezdődnek. Vagy ahogy a nagy ő mondaná: önnek se kívülről szelel.
Kedves szomszéd!
Értem én, hogy nyár, unalom, dög meleg, de szívesen ajánlok egész jó szórakozási lehetőséget, ha igényt tart rá. Pl. a búzamag és ocsú szétválogatása, esetleg a borotvapenge nyalogatása tök jó idegnyugtató program.
Kívánok további szép nyarat, az ön kedves szomszédja, akit pont nem érdekel, hogy ön minek képzeli magát: Nagyné Lajtai Réka