Halihó! Sziasztok!
Jelentem, újra itt vagyok! Mert tőlem az
tán nem lehet egykönnyen megszabadulni. Akik az előző kötetről lemaradtak, azoknak röviden bemutatkozom. Roxi vagyok.
Történetem 2016.12.27-én kezdődött azzal, hogy megszülettem. Folytatódott 2017. február 25-én azzal, hogy a gazdi megjelent a tenyésztőmnél, engem felnyalábolt, és hazafuvaroztatott a Főnivel.
Röpke egy év alatt, a gazdiban megfogalmazódott az a gondolat, hogy rátaszajt engem a népszerűség útjára, és elkezdett írni egy blogot. Ennek azonnal fergeteges sikere lett. Tulajdonképpen a gazdi anyukáján, az imádott Mamikámon kívül, a kutya nem volt kíváncsi ránk. De a gazdi nem adta fel! Erőlködött, mint Quasimodo a balett felvételin. Írt, írt, írt… Aztán valahogy csak ránk kaptak a népek, mint drogos a kokainra. Gyűltek az olvasók az oldalunkon, egyre többen követték nyomon a kalandjainkat. Mert abból aztán akadt bőven. Voltak tettestársaink is, úgy a négylábúak, mint a kétlábúak között. Mert először is, itt van ugye Szaff, akit a Főni, azaz a gazdi férje csempészett be a falkánkba, megmentve őt ezzel attól, hogy egy menhely keserű kenyerét egye. Szerintem, kölcsönösen jól jártunk egymással, bár a gazdi neki is, ugyanúgy, mint nekem, igen gyakran belengeti, hogy előbb-utóbb a fajtamentőknél fogjuk végezni. Vagy elcserél holmi fonnyadt salátalevélre, esetleg satnya kaktuszra. De nem kell aggódni, a gazdinak csak a szája jár, mint szájkaratésnak a kocsmai verekedéskor.
Aztán, amikor ifjúságom legszebb éveit élvezhettem volna, megjelent a színen Mogyoró, a gazdi elsőszülött csemetéjének, Kitti kölyökgazdinak a széllelbélelt, hurrikánmeghajtású border collie-ja, aki azóta a nyakunkon maradt, mint vegán étteremtulajdonoson a csülkös pacal. Az én gondtalan ifjúságomat pedig elfújta a szél, és már csak álmaiban jönnek elő a boldog békeidők, amikor még senki se cakkozta a bundámat, ha épp labdáztam a gazdival. Mogyoró egyébként bárki belső alkatrészeit képes seperc alatt átrendezni, mindenféle eszköz nélkül, kizárólag a saját négy lábát használva a belek kitaposásához. Szűk családi körünkhöz tartozik Macs, aki szerintem, kizárólag azért született, hogy alkalmanként pokollá tegye az életünket a vernyákolásával. Tulajdonképpen, ebtársaimmal már régen át tudtuk volna kergetni az árnyékvilágba, ám nem tehetjük, mert a gazdi már azért is Föld körüli pályára állítással fenyegetőzik, ha a kajáját elcsaklizzuk a bélpoklos, nyávogó istenverésétől.
A falkához tartozik még, nem ükunokai fokon, és nem XXX. századbeli rokon, hanem a legjobb haverom, Zozi, Zokni, Zozó… Kinek, hogy tetszik. Tőle jobb haverom csak a gazdája, Zsófi, aki tulajdonképpen a pótgazdám is egyben, mert amikor a gazdi dereka úgy dönt, hogy függetleníti magát a gazdatesttől, akkor Zsófi az, aki mentőangyalként megjelenik nálunk, felnyalábolja az egész társaságot, és elindul velünk világot látni. Szintén gyakori szereplője a bejegyzéseknek Éva anyu, Zsófi anyukája, aki a megtisztelő „anyu” címet akkor érdemelte ki, amikor a gazdi mellé állt, amikor Szaff élet-halál harcát vívta a tetanuszfertőzéssel.
A kétlábúaknál szólnom kell még a gazdi kölykeiről, Kitti kölyökgazdin kívül is. Gyakran szerepel a könyvben Kisfőnök, aki a gazdi harmadszülött csemetéje, és Ádám kölyökgazdi, akinek a legjobb tulajdonsága, hogy van egy felesége, akit imádok. Amúgy Kisfőnök és Ádám kölyökgazdi Macs pártiak, szóval: árulók!
Aztán persze, az előző kötetben felsorakozott még egy csomó más szereplő is, akiknek nagy része ebben a kötetben is jelen lesz.
Az első kötetet 2021. júniusával zártuk. Muszáj volt, mert lassan már hosszabbra nyúlt, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése.
Ahogy a gazdi lezárta a történetfolyamot, hamarosan kiadót is találtunk, akiknek ezúton is hálát rebegünk, mert könnyebb a három lábú sünnek keringőzve átkelni az autópályán, mint manapság kiadóra lelni. Szóval, srácok: köszönjük!
Ám azzal, hogy az első kötetnek véget vetettünk, mint Hófehérke mostohája a gondtalan törpés napoknak, az élet még nem állt meg, sőt mi se váltunk otthon gubbasztó, unalmas ebekké. Szóval, mint az várható volt: folyt. köv.
Az előző naplóban a gazdi igen gyakran hajlítgatta a tér – idő kontinuumot, ebben a kötetben viszont szigorúan ragaszkodunk az idővonalhoz. Mindent csak szépen sorjában! Időugrás csak abban az esetben lesz, ha – hála a gazdi katyvaszos szerkesztésének és az időrendborogatásoknak – az adott bejegyzés már szerepelt az első kötetben. Mert jó, jó, hogy ismétlés a tudás édesanyja, de azért mindennek van határa.
Sajnos, nem lesz már velünk Mamikám, aki 2021. június 30-tól már őrangyalként kísér bennünket az útjainkon, és gyanítom, amikor a gazdiban felmerül a „rövidebb és sima” útra rátérés gondolata, akkor két kezébe temeti az arcát, és csak csendesen sziszegi maga elé, hogy mit vétett, amiért ilyen gyermekkel áldotta meg a sors. Ezzel a kötettel, csak úgy, mint az előzővel, az Ő kedves, örökké mosolygós lénye előtt tisztelgünk. Tőle tanultuk meg, hogy egy bátorító szó, a mások megnevettetése többet segít, mint bármely drága gyógyszer a patikában. És bár jelenleg a naplómat még nem lehet receptre kapni, mi mégis jó szívvel ajánljuk mindenkinek, akinek szüksége van arra, hogy nevetéssel űzze el a zord fellegeket a feje fölül.
Na, jó! Itt a vége a komoly, filozofikus gondolatáradatnak! Én azt mondom, vágjunk a közepébe!
Mert tudjátok, ez a napló jobb, mint a kávé, mert nemcsak feldob, de fenn is tart!
Kívánunk mindenkinek nagyon jó szórakozást!
Roxi kutya és a gazdi
Ha tetszett, amit olvastál, a könyvet megrendelheted a Helma Kiadó honlapján!