ELŐKÉSZÜLETBEN!!!!!
Kedves Olvasó!
Ha ebből a könyvből akarsz megtanulni főzni, javaslom: villámgyorsan mondj le róla! Komolyan mondom! Bár kétségtelen, hogy remek recepteket találhatsz benne, de ettől függetlenül, ez a könyv semmilyen tekintetben nem tekinthető hagyományos szakácskönyvnek! Egyrészt, ez még az őskor után valamikor íródott, amikor a lányom még tíz-tizenkét éves körül lehetett, de már komoly érdeklődést mutatott a főzés iránt, így gyakran látta, mit, és hogyan kotyvasztok, tehát inkább csak mankót kellett nyújtani neki a kedvenc ételei elkészítéséhez, mint pontos receptet. Másrészt, mivel a könyv elkészültekor még meg sem fordult a fejemben, hogy rászabadítsam a világra az irományomat, így az írás, kifejezetten személyes jellegű, és csak a család kedvenc ételeinek a receptjei lelhetők fel benne. Zömében. Harmadrészt, nem garantálom, hogy a szöveg olvasásakor, a röhögés miatt, nem ég oda a rántás, vagy nem fut ki a leves…
Negyedszer, azt gondolom, minden családnak megvannak a maguk „külön szótára”, azaz egy-egy ételre, tárgyra, eseményre olyan szavakat használnak, amelyeket más nem érthet meg. Ez az ő „titkuk”. Hogy mást ne mondjak példának; szerintem, ember nem találná ki, mit jelent az „íbojica nemejé”. Ugye? Pedig milyen egyszerű a megfejtés: „Tíz forint a fizetés”. (Részlet a Jancsi bohóc a nevem c. gyermekdalból) De az „acsapeuci opp” se kutya, amiről a családunkban mindenki tudja, hogy ez azt jelenti: „Lassan behúzni a hasat, hupp!” (Szintén egy gyermekdal részlete) Nos, „kiccsaládunkban” az ételek is megkapták a nekik kijáró nevet, így például, a tojásrántotta a „sima tojás” névre hallgatott, és az omlett volt a rántotta. Pacsacsintának a palacsintát tiszteltük… Így könnyen előfordulhat, hogy ebben a könyvben egészen más néven tisztelek meg ételeket, mint „normálisék”.
Ötödször: nem vagyok szakácskönyv író. Sőt! Szakács se. Háziasszony vagyok, akinek a főztjétől eddig még senki se halt meg, és az esetek többségében még dicsérik is. Az elcseszett ételeim történetét pedig fedje jótékony homály! Akadt belőle jó pár, de ezekkel most nem dicsekednék, bár a könyvben azért lesz utalás rájuk.
Nos, ha a fenti figyelmeztetések nem szegték kedvedet, akkor vágj bele nyugodtan a főzésbe! Ha kétségeid merültek fel, akkor a fakanalat egyellőre tedd félre, és add át magad a felhőtlen kacagásnak, amit a könyv garantáltan biztosít neked.
De azért én, mégis esélyt szeretnék adni, hogy a könyvből is sikerüljön remek ételt tenni az asztalra, ezért az eredeti könyvet kicsit átszerkesztettem, és a kizárólag lányomnak íródott receptek után, pontosabb leírást is adok az ételekről, „Rendes receptek” címszó alatt.
Szóval, Kedves Olvasó, mégse dobd a sutba a könyvet! Sőt! Szorítsd magadhoz, el ne vegye tőled senki, mert ezzel a kötettel te „kettő az egyben” akciót nyertél!
Kívánok hát neked jó szórakozást, kellemes főzést, és az elkészült ételekhez
nagyon jó étvágyat!
A szerző