Szaffi a huncut siket

Halihó ! Sziasztok !  A tegnapra tervezett sétánkat úgy elvitte a vihar, mint Hasfelmetsző Jacket a Scotland Yard. Így aztán, a gazdi úgy döntött, hogy bármennyire is  benne van a nagytakarításban, azért mégiscsak kimegyünk egy kicsit patakozni. Bepróbálkoztunk azzal is, hogy kimegyünk a dühöngőbe a kiserdőt érintve, majd meglátjuk, mekkora a susnya. Igazából nem volt nagy. Mármint az erdőig. De az erdőben aztán jött a feketeleves! A tavaszi, szép kis ösvényeinket ugató vadászkutyával sem lehetett volna megtalálni. Nem még nekünk! Bár jelzem, bennünket Mogyival egyáltalán nem zavart a dzsuva, mi köszöntük szépen, tök jól elvoltunk benne. A gazdi volt az, aki folyamatosan sikongatott, mint csecsszopó a csörgő láttán, meg jajgatott, mint köszvényes vénasszony a templom lépcsőjén. Merthogy az ember nagyságú csalánok össze-vissza csipkodták. Ha viszont sikerült neki kikerülni egy-egy nagyobb, csípős istenátkát, akkor tutira pofával ment neki valami tüskésebb bokornak. Én nem tudom, ki volt Csipkerózsika, de a gazdi azt állította, hogy az ő szúrós, csipkebokrokkal tele nőtt vára és kertje ehhez az erdőhöz képest kevés, mint elefántnak a normál tampon. Azt is említette, hogy valami királyfi is elmehet anyjába, a francnak kellett neki egy 100 éves, fogmosás híján igencsak büdös szájú lányért kockáztatni az életét, ahelyett, hogy idejött volna a kardjával, hogy valami útszerűséget vágjon dzsungel sűrűségű erdőbe. Mielőtt azonban bevetettük volna magunkat a dzsungelbe, a gazdi leengedett bennünket az erdő melletti patakba is. Ő maga nem jött utánunk, mert igen okosan, balettcipő vékonyságú topánkába indult el velünk sétálni! a patakot rendesen eltakarta a gaz úgyhogy a gazdi nem is látta, csak hallotta ahogy mi vígan pancsolunk benne. Majd szólt, hogy haladjunk, mert ha még ki akarunk érni a dühöngőbe, akkor szaporázni kell a lépteinket, ugyanis igencsak gyülekeznek a viharfelhők körülöttünk. Mogyival ketten első szóra pattantunk. Tulajdonképpen Szaffi is, csak ő már megint ellenkező irányba indult el. Még szerencse, hogy a gazdi észrevette, hogy a patak túloldalán szaglászik a barátnőm, és piszokul nem érti, hová tűnt mindenki?! A gazdi megjegyezte, hogy ezzel az erővel, akár kutyának is születhetett volna, mondjuk olyannak, aki rendeltetésszerűen használja az orrát. Később azonban, a gazdiban felmerült a gyanú, hogy Szaffika esetleg nem is tévedésből indult ellenkező irányba. Ugyanis, a továbbiakban is megpróbált vagy előre szaladni, vagy lemaradni a csapattól ásási célzattal. Ami még nem is lett volna gáz, de már megint úgy értékelte a helyzetet, hogy a behívás a gazdi részéről, csak opcionális, de semmiképpen sem halaszthatatlan cselekvést kíván. A gazdi meg pont nem így gondolta! Úgyhogy, a továbbiakban, Szaffika rabláncra került, és a dzsungelbe már pórázon jött. Ez annyira nem lett volna érdekes, csak miután elől csörtetett a gazdi, Szaffit meg húzta maga után, így alkalmanként tisztességes állon rúgást is kapott a haverom. De a gazdi semmiféle részvétet a nem mutatott irányába, közölte, hogy így jár az, aki úgy engedi el a füle mellett a behívó parancsot, mint ügyetlen háziasszony a csupasz kézzel megfogott forró serpenyőt. Nagy nehezen azért csak kiverekedtük magunkat a dühöngőbe, ahol most már csodálatosan szép tiszta placc van, mert levágták végre a füvet. Hatalmas bálák sorakoztak területen. A gazdi ezeket meglátván, abban a pillanatban felejtette el a fenyegető esőfelhőket, és természetesen nekem azonnal pózolni és ugrálni kellett a bálákon. Mogyi pillangókat kergetett, Szaffi pedig kihasználva az amnesztiát, azonnal belefogott az ásatási munkálatokba. És ettől a pillanattól kezdve, őt már megint elvesztettük. Nála a továbbiakban se kép, se hang nem volt, egészen addig, míg meg nem dörrent az ég. Na, akkor bezzeg rögtön a gazdi mellé pattant. De még ha mellette menetelt volna! De folyamatosan kacsázott előtte. Ez nem könnyítette meg, hogy gyorsan haladjunk! Épphogy hazaértünk, leszakadt az ég. Csörgött, csattogott. Szaffi pedig felszívódott, mint simlis vállalkozó a NAV ellenőrzés előtt. Sajnos, gyanús, hogy a holnapi napot séta szempontból megint megette a fene, pedig a gazdi szarvaskői túrát tervezett be nekünk. De kizárt, hogy a csúszós erdei talajon meg kockáztasson egy jó kis bokatörést

 

 Ne felejtsétek el, hogy a Facebookon is szeretettel várunk Benneteket!

 

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:

Roxi kutya