A gazdi már megint alkot

Halihó ! Sziasztok !

Gyerekek! A gazdi megint alkotott ! Szerencsére, ebben a takony, hóeséses, és főleg már sötétedő időben senki se látta.

Az első alkotáshoz én magam szolgáltattam az alapot. Na, mer’ az volt, hogy alig indultunk el sétálni, rám jött a nyomizhatnék. A gazdinak már ettől se volt egészen őszinte a mosolya, de amikor azt látta, hogy a produktumot hat méter hosszan, mértani precizitással helyezem el a járdán, akkor igen nagy szeretettel kezdett üzengetni a szépemlékű édesanyámnak, akiről megtudtam, hogy cafkaként dolgozhatott anno a Rákóczi téren. A gazdi a sétára úgy beöltözött, mint egy Michelin gumiemberke. A kabát feszült rajta, mint túlturbózott szilikoncicin a bőr. Kezében 2 póráz. Kakizacsi a hátizsákban. No, nekiállt előkapirászni a zacskót, miközben a pórázokkal, velünk és a két kezének segítségével előadta az évszázad Twister játékát. Természetesen, mindezt hangosan kommentálta. Jogos, elvégre, ha már senki nem látja a produkciót, legalább hallják a rádiókabaréba beillő jelenetet az utcában lakók. No, nagy nehezen előszedte a zacsit, majd lehajolt összeszedni a potyadékomat. A hajlást a feszülő kabát már végképp nem tolerálta, és egy hangos reccsenéssel adta a világ tudtára, hogy ő most elvált bizonyos alkotórészeitől. Egészen pontosan a kartól. Ekkor a gazdi már nem kizárólag édesanyámra panaszkodott, hanem az egész családfámról hozott nyilvánosságra becsületsértő dolgokat. Bár, nem értem, miért akadt ki ennyire! A szakadás a fekete kabáton, a sötétben úgy sem látszott. Miután a gazdi felszedte a cuccost, és elmondta a kortesbrszédét, amivel a „Hosszútávú káromkodás szövetségének” elnöki tisztére pályázhatott, tovább folytattuk utunkat.

A bicikliúton igazából egy lélek sem járt rajtunk kívül, normálisék ilyen időben ugyanis inkább otthon élvezik a kályha melegét. Ám a gazdi, biztonsági okokból, csak engem engedett szabadon, Szaffi maradt a flexin. Ám egyszer csak azt látja, hogy barátnőm elhúz mellette, mint TGV egy reumás csiga mellett – szabadon!

Mint kiderült, a gazdi, már ki tudja mióta, az üres pórázt és nyakörvet húzta maga után ! Még szerencse, hogy Szaffika most nem volt bújócskázós kedvében, mert akkor a gazdi, úgy lehet, csak itthon vette volna észre, hogy egy kutyája hiányzik !

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya