Szaffi feldobja a sulis órát
Halihó
! Sziasztok
! Elérkeztünk arra a pontra, amikor már bennünket se enged be a saját oldalunkra a fész, csak hosszas kínlódás után. A Kutyabolondok csoportban nem találjuk a saját bejegyzéseinket
. 2 nap alatt 10 embert dobott ki a követők közül
. Eltűnnek kommentek, mielőtt reagálnánk rá. Szóval, most már tényleg tele van a tökünk, meg a piros pöttyös bikinink, és minden más is, ami tele lehet, és ami nem, az is!
Ezért hívjuk fel a figyelmet újfent, ha már nem dob fel bennünket a hirfolyamba az algoritmus, akkor 1. keressetek rá az oldalra. 2. Esetleg keressétek az írást a Kutyabolondok csoportban! 3. Gyertek fel a honlapra! www.roxikutyanaploja.hu
De igazából nem erről akartam beszélni, csak miután nem tudtam belépni a saját oldalamra, ez jött ki belőlem először.
Merthogy eredetileg a tegnapi suliról meséltem volna, amit már megint Szaffi tett igen hangulatossá. Nagyon elemében volt a csajszi. Úgy ugrált, meg rohangált, mint egy hormonzavaros tinédzser. A gazdi ki se kötötte, gyanította, hogy túl sok vizet nem fog zavarni, amíg én dolgozok. Mondjuk, nem jött be, de egy próbát megért
.
Kezdte azzal, hogy miközben én támadtam, Szaff szlalomozni tanult Timi lába között minek következtében az edzőnek minden ügyességét össze kell lett szedni, hogy részint ne essen pofára, részint kivédje az én támadásomat. Ezek után azt a feladatot kaptam, hogy kutassam fel a csibészt, majd húzzam ki egy pincéből. Szaff kedvet kapott hozzá, hogy a nyomomba eredjen, és amíg én minden erőmmel azon voltam, hogy tépjem le a „csibész” karját, addig Szaffika alapos tisztogatást végzett Timi orr- és füljáratában. Tehette, mert kb. egy magasságában volt a fejünk a Timiével.
De a legszebb mégis csak az volt, amikor a bátorság próba szabályainak megfelelően én lerohantam az edzőt, ám Szaff elvágtázott mellettem Timi irányába. A gazdi üvöltött, hogy „vigyázz! „, mert ugye, hiába a rutin, egy védőkar – egy kutya támadás! Még a vetőkártya se mond semmi jót arról, ha egy csibész – 2 kutya a felállás. A gazdi már látta Timit vérbefagyva, és már gondolatban tárcsázta a 112-t. Ám Szaffóka 5 centivel Timi előtt irányt váltott, és felszaladt a pankra, be egyenest egy túlburjánzott bokorba. Onnan lesett kifelé, kb ilyen szemekkel: „Na, mi van skacok? Mi az aggodalom tárgya?”
Na, ekkor jegyezte meg a gazdi, hogy ezzel az erővel, Szaffi akár kutyának is születhetett volna. Timi meg csak annyit tett hozzá, hogy vagy akár észt is kaphatott volna a teremtőtől.
Ezek után az, hogy megint lenyúlta a kárt, és a kegdzsuvásabb bokor aljára rejtette, már igazán senkit nem lepett meg.
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya









