A gazdiból megint kibugyogott a költő

Halihó ! Sziasztok !

Szóval, kapja be a fész, de ezt most akkor is elmesélem, ha rögvest eldobja az összes bitjét, meg bájtját, meg elektronikus biszbaszát.

Szóval, az volt, hogy a tetves jeges/havas/ónos eső miatt a suli kútba esett. Mi meg úgy néztünk a gazdira, mint akinek nem jutott krumpliföld. A gazdi meg megsajnált, és eső ide, getvás idő oda, elvitt bennünket sétálni. Pontosabban összekötötte a kellemetlent a haszontalannal, és elmentünk egy csomagért. Miután tényleg pocsék volt az idő, így futkározásra nem volt lehetőségünk. Gyakorlatilag, kaptunk egy becsületes fegyelmezőt, mert majdnem végig lábhoz tartással kellett vonulunk. Erről meg a gazdinak máris eszébe jutott egy nóta, amit útközben költött. A beszámoló végén prezentálom is nektek, csak hagyok időt arra, hogy lelkileg felkészüljetek a rettenetre.

Meg az is felrémlett előtte, amikor utoljára együtt sétáltunk Kitti kölyökgazdival, akit Mogyoró úgy reptetett, mint ovis gyerek a papírsárkányt . Most meg a kishaver olyan szépen kocogott a gazdi mellett, mint aki épp bemutatót akar tartani a helyes viselkedésről.

Jó, nem mondom, hogy az út elején vagy 150x nem kellett tisztázni vele, hogy hol az orra, de végül csak sikerült rádöbbennie, hogy nem a kölyökgazdival van, és a gazdi nem szokta díjazni a renitenskedést.

Most, amikor diktálom a szöveget, a gazdi épp a haját készül levetni, mint kígyó a megunt bőrét. Na, merthogy Szaffi szerint, a gazdi már épp eleget pötyögött a telefonjába, és minden betű után kiveri a kezéből, jelezve, hogy „naplóírás doszt, davaj a pocaksimi”!

Pedig, ha megpukkad a barátnőm, akkor is leírom a nótát, ha már egyszer megigertem.

Szigorúan dallammal együtt olvassátok!