Ágyfoglalás ágyőrző módra

Halihó ! Sziasztok !

A gazdi szerint, a Magyar Értelmező Kéziszótárban a „kötsög” szó mellett magyarázat helyett az én fotóm díszeleg. Mint ahogy az „aljadék” szó mellett is. Merthogy nem elég, hogy én vagyok ezen fogalmak megtestesítője, de egyenesen a csimborasszója!

Tudjátok, hogy nagyon utálom a nyálas érzelemkitöréseket, a puszilkodást, az ölelkezést. Ez a halálom! A gazdi ezt pontosan tudja, és fel is használja ellenem. Pl. ha azt akarja hogy elhúzzak az ágyáról, akkor elkezd puszit osztogatni a buksimra, én pedig gyorsabban tűnök el, mint a kosztpénz a Lidl pénztárgépében. Csakhogy, most úgy döntöttem, hogy dafke maradok. A gazdi már ríva könyörgött, hogy tegyek úgy, mint a vádli a, és húzzak el, de én kitartottam, mint anno az ólomkatona. Pedig a Főni is besegített: elkezdett csókolgatni, meg dögönyözni, én meg juszt is maradtam! A szememből egyértelműen kiolvashatták, hogy bármivel is próbálkoznak, nem fog nekik összejönni a kilakoltatás.

A kegyelemdöfést azonban a Főni vitte be a gazdinak. Ő ugyanis elterpeszkedett a saját térfelén, és csak annyit mondott a gazdinak nagy álmosan: „Tartsál ki, előbb utóbb úgyis lemegy”.Majd, hogy a győzelme teljes legyen, felszólította a gazdit, aki úgy feküdt, mint a keresztre feszített Jézus (lábai egymáson, karjai kitárva) hogy: ” A karod szabad, azon nem fekszik senki, nyugodtan kapirászhatod a fejemet!” A gazdi közölte vele, hogy kapirássza neki a fejét egy mutáns feketeözvegy, de csak majd a kamionban!

Na, merthogy a Főni, bár már Magyarországon hivatalosan nyögdíjas, de lóvét még vagy két hónapig nem lát, úgyhogy muszáj még legalább 1x visszamennie dolgozni.

A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau: Roxi kutya